„Csak a gördülő kő nem mohásodik” – tartja a mondás, utalva rá, hogy soha nem volna szabad leállnunk, ellustulnunk, elkényelmesednünk. Nincs ez másképpen a változókorú (kevésbé elegánsan: klimaxos) nők esetében sem!
Előre szólunk: tévhit, hogy a változókorú nők mind elhíznának. Az viszont tény, hogy a nőies alak megőrzéséért negyven felett általában már többet kell tenni.
A hüvelyszárazság problémáját a legtöbb nő még mindig a legszívesebben a szőnyeg alá söpörné. Pedig a panaszokat ajánlott mindenképpen kezelni, mert ha elhanyagoljuk, egyéb intim szövődmények alakulhatnak ki.
Napjainkban a média egyik kedvenc szlogenje „az ötven az új harminc” – és való igaz, egy mai, érett korú nő jóval kevésbé adja meg magát az éveknek, mint tették azt annak idején nagyanyáink. De vajon mit kezdjünk a belső „öregedéssel”, azaz a klimaxszal?
Elmúltak már azok az idők, amikor a klimaxukról csak illedelmesen hallgathattak a nők. A menopauza szerencsére egyre kevésbé tabutéma, ami annak is köszönhető, hogy végre a szélesebb közvélemény is többet tud erről a témáról.
A szerelemnek nincs felső korhatára, ezt mindenki tudja. Ám a klimax nem egyszer közbeszól, és a kellemetlen tünetek megakadályozzák, hogy önfeledten élvezzük az életet. Mit tehetünk a boldogságunkért?
A nem megfelelően síkos hüvely nemcsak a szexuális életben, hanem a mindennapok során is kellemetlenséget okozhat. A hormonhiány következtében kialakuló tünetet szerencsére nem kizárólag hormontartalmú szerekkel védhetjük ki.
Manapság divat versenyt futni az idővel. Titkoljuk az életkorunkat – ha máshol nem, a munkaerőpiacon a legtöbben rákényszerülünk – , és persze az öregedés jeleit is ki-ki igyekszik elkendőzni. De tehetünk-e a szervezetben zajló „láthatatlan” öregedés, azaz a klimax ellen?