A terheléses EKG (stresszteszt; ergometria) egy olyan diagnosztikai eljárás, amely a szív működését és teljesítőképességét méri fizikai terhelés alatt.
A terheléses EKG egy olyan szívvizsgálat, amely során az orvos azt méri, hogyan reagál a szív a fizikai megterhelésre. Ez a vizsgálat segít kimutatni olyan eltéréseket vagy szívbetegségeket, amelyek nyugalmi állapotban nem, vagy csak enyhén jelentkeznek, ám terhelés alatt előtérbe kerülnek.
Az eljárás során a beteg szívműködését folyamatosan ellenőrzik egy EKG készülékkel, miközben a páciens fizikai aktivitást végez, általában futópadon vagy szobakerékpáron. A vizsgálat célja, hogy megfigyeljék, hogyan reagál a szív a megnövekedett terhelésre, és hogy vannak-e olyan eltérések a szív elektromos tevékenységében, amelyek nyugalmi állapotban nem észlelhetők.
A stresszteszt során nemcsak az EKG-t figyelik, hanem a beteg vérnyomását és légzését is, hogy átfogó képet kapjanak a szív- és érrendszer reakcióiról a fizikai terhelésre. Ezzel a vizsgálattal kimutathatók azok az elváltozások, amelyek terhelés alatt jelentkeznek, például szívkoszorúér-betegség vagy ritmuszavarok.
A terheléses EKG az alábbi problémákra hívhatja fel a figyelmet:
Bizonyos esetekben ellenjavallt lehet a terheléses EKG, például:
Ezért minden esetben kardiológus dönti el, hogy biztonságosan elvégezhető-e a vizsgálat.
A terheléses EKG egy biztonságos, nem invazív eljárás, amely során a szív terhelésre adott reakcióit mérik. A vizsgálat menete a következő:
A páciens elektródákat kap a mellkasára, karjaira és lábaira, amelyek az EKG készülékhez kapcsolódnak, hogy folyamatosan rögzíthessék a szív elektromos aktivitását. Emellett vérnyomásmérőt helyeznek a karra, hogy ellenőrizzék a terhelés alatt bekövetkező vérnyomásváltozásokat.
A vizsgálat kezdetén a páciens szívfrekvenciáját és vérnyomását nyugalmi állapotban mérik meg, hogy az orvos összehasonlíthassa ezeket az értékeket a terhelés alatti eredményekkel.
A páciens elkezd sétálni egy futópadon vagy pedálozni egy szobakerékpáron. A fizikai terhelés fokozatosan növekszik: a futópad sebességét és meredekségét növelik, vagy a kerékpáron az ellenállást fokozzák. A cél, hogy a szív elérje a maximális kapacitásának közelében lévő terhelési szintet.
Az orvos folyamatosan figyeli a páciens EKG-görbéjét, pulzusát, vérnyomását és esetleges tüneteit (például mellkasi fájdalom, légszomj). Ha a páciens túlzott mellkasi fájdalmat vagy komolyabb szívritmuszavart tapasztal, a vizsgálatot azonnal leállítják.
A terhelés után a páciens néhány percig lassít, miközben az orvos tovább figyeli a szív működését, hogy lássa, mennyi idő alatt tér vissza a szív nyugalmi állapotba.
A vizsgálat eredményeit az orvos kiértékeli, összehasonlítva a terhelés előtti, alatti és utáni szív- és érrendszeri paramétereket. Az EKG-görbéből megállapítható, hogy van-e bármilyen eltérés, például csökkent vérellátás (iszkémia) a szív bizonyos területein.
A terheléses EKG-t különféle szív- és érrendszeri betegségek diagnosztizálására, valamint a szív állapotának felmérésére használják. Az alábbiakban felsorolok néhány gyakori esetet, amikor a stressztesztre szükség lehet:
A koszorúér-betegség esetén a szív nem kap elegendő oxigént a szívizmot ellátó artériák szűkülete miatt. A terheléses EKG segít kimutatni, hogy a szív elég oxigént kap-e terhelés alatt. A vizsgálat során az iszkémiás jelek, mint például az ST-szegmentum eltolódása az EKG-görbén, szívkoszorúér-szűkületre utalhatnak.
A szívritmuszavarok gyakran csak fizikai aktivitás közben jelentkeznek. A terheléses EKG segítségével felismerhetők olyan ritmuszavarok, mint a pitvarfibrilláció, kamrai tachycardia vagy más szabálytalan szívverési minták, amelyek nyugalmi állapotban nem észlelhetők.
A szívinfarktust követően a terheléses EKG segít felmérni, hogy a szív megfelelően helyreállt-e, és hogy a koszorúerek képesek-e elegendő vért szállítani a szívizomhoz terhelés alatt.
A stresszteszt segít meghatározni, hogy a mellkasi fájdalom (angina) szívkoszorúér-betegség következménye-e, vagy más, például nem kardiális eredetű okok állnak-e a háttérben.
A terheléses EKG segítségével felmérhető, hogy a szív hogyan reagál a terhelésre, és milyen mértékben képes elegendő vért pumpálni a testbe. Ez különösen fontos a szívelégtelenség mértékének meghatározásában és a kezelés hatékonyságának értékelésében.
A szívműtéten átesett betegeknél a stresszteszt segítségével felmérhető a szív állapota, és az orvos megítélheti, hogy a beteg szíve hogyan reagál a fizikai terhelésre a műtét után.
A versenyszerűen sportoló egyének esetében a terheléses EKG segíthet felmérni, hogy a szív megfelelően reagál-e a nagyobb fizikai terhelésre. Ezzel megelőzhetők a hirtelen szívhalállal járó esetek.
A terheléses EKG (stresszteszt, ergometria) egy biztonságos, nem invazív módszer, amely a szív működését vizsgálja fizikai terhelés közben. Ez az eljárás különösen fontos a szívkoszorúér-betegség, szívritmuszavarok, szívinfarktus utáni állapotok és szívelégtelenség diagnosztizálásában, valamint a szív teljesítőképességének felmérésében. A stresszteszt lehetőséget nyújt arra, hogy az orvosok korai stádiumban felismerjék a szívbetegségeket, és időben elkezdjék a szükséges kezeléseket, ezáltal javítva a beteg életminőségét és hosszú távú kilátásait.
A terheléses EKG egy olyan vizsgálat, amely során a szív működését fizikai terhelés közben monitorozzák, általában futópadon vagy szobakerékpáron végzett mozgás során. Ezzel szemben a nyugalmi EKG egy statikus vizsgálat, amely a szív elektromos aktivitását rögzíti nyugalmi állapotban. A terheléses vizsgálat célja, hogy kiderítse, hogyan reagál a szív a fizikai megterhelésre, és észlelje az esetleges szívkoszorúér-betegséget vagy ritmuszavarokat.
A vizsgálat előtt az orvos elektródákat helyez a mellkasra, karokra és lábakra, majd egy vérnyomásmérőt is felhelyeznek. A páciens először nyugalmi helyzetben készít egy EKG-felvételt, majd fokozatosan növekvő intenzitású terhelésnek lesz kitéve, például futópadon sétál vagy szobakerékpáron teker. A terhelés alatt folyamatosan monitorozzák a szívritmust, a vérnyomást és az esetleges tüneteket. A vizsgálatot akkor fejezik be, amikor a páciens elér egy előre meghatározott pulzusszámot, kifárad, vagy ha a vizsgálat során kóros eltérés jelentkezik.
A terheléses EKG segíthet kimutatni a szívkoszorúér-betegséget, amely a szívizom elégtelen vérellátásából ered. Emellett ritmuszavarokat, terhelésre jelentkező mellkasi fájdalmat (anginát) és a vérnyomás kóros változásait is felfedheti. Az eredmények alapján az orvos további vizsgálatokat javasolhat, például szívultrahangot vagy koszorúér-CT-t.
A vizsgálat előtt érdemes könnyű, kényelmes ruházatot és sportcipőt viselni, mivel mozgásra is sor kerül. A páciensnek legalább 3-4 órával a vizsgálat előtt nem ajánlott nehéz ételt fogyasztania, de a kis mennyiségű vízivás megengedett. Kávé, alkohol és dohányzás kerülendő a vizsgálat előtti órákban, mert befolyásolhatja az eredményeket. Egyes gyógyszerek szedését az orvos módosíthatja a vizsgálat előtt, ezért mindig érdemes előzetesen konzultálni.
A vizsgálat általában biztonságos, de mivel a szív megterhelése történik, ritkán előfordulhat mellkasi fájdalom, légszomj, szabálytalan szívverés vagy vérnyomás-ingadozás. Nagyon ritka esetekben súlyosabb szövődmények, például szívroham is kialakulhat, de a vizsgálatot mindig orvosi felügyelet mellett végzik, így azonnali beavatkozás lehetséges.
A vizsgálatot főként azoknak javasolják, akiknek mellkasi fájdalmuk, légszomjuk vagy egyéb szívbetegségre utaló tüneteik vannak, illetve azoknak, akiknek magas kockázatuk van szív- és érrendszeri betegségekre. Nem ajánlott azonban akut szívbetegségben, például friss szívinfarktus után, súlyos szívelégtelenség, kezeletlen magas vérnyomás vagy egyéb ellenjavallatok esetén. Ilyenkor az orvos alternatív vizsgálati módszert javasolhat.
Az eredményeket a szívritmus, az EKG-görbék változásai, a vérnyomásreakció és a páciens által érzett tünetek alapján elemzik. Ha az orvos eltérést talál, további vizsgálatokra lehet szükség, például szívultrahangra vagy koronária CT-angiográfiára. Ha a vizsgálat negatív, az azt jelenti, hogy a szív jól reagál a terhelésre, és nagy valószínűséggel nem áll fenn súlyos koszorúér-betegség.
A teljes vizsgálati folyamat, beleértve az előkészületeket és a terhelést, általában 30-45 percet vesz igénybe. Maga a fizikai terhelés 5-15 percig tarthat, de ez az egyéni állóképességtől és a szív reakciójától is függ. A vizsgálat után rövid megfigyelési időszak következik, hogy megbizonyosodjanak róla, a páciens jól érzi magát.
Ha a páciens a vizsgálat során mellkasi fájdalmat, szédülést, légszomjat vagy egyéb kellemetlen tünetet tapasztal, azonnal jeleznie kell az orvosnak vagy az asszisztensnek. Ilyen esetekben a vizsgálatot azonnal leállítják, és szükség esetén további orvosi beavatkozás történik.
Igen, bizonyos gyógyszerek, például béta-blokkolók, vérnyomáscsökkentők vagy szívritmust befolyásoló készítmények hatással lehetnek a vizsgálat eredményére. Ezért fontos, hogy a páciens tájékoztassa az orvost az általa szedett gyógyszerekről, mert ezek alapján dönthetnek arról, hogy a vizsgálat előtt szükséges-e módosítani a gyógyszerelést.
Felhasznált források:
A szív előre jelez - tanulja meg felismerni a jeleket.
Az emberi szív sokáig kompenzál. Elképesztő alkalmazkodóképességgel dolgozik, még akkor is, ha a háttérben egy súlyos folyamat zajlik. Mindebből semmit sem sejtünk – egészen addig, amíg egyszer csak megtörténik a baj.
A mellkasi fájdalom kapcsán nem feltétlenül könnyű eldönteni, vajon milyen orvoshoz kellene fordulnunk.
Ha alacsony a pulzusa és ilyen kísérő tünetet is tapasztal, inkább hívja a mentőket!