Ez a gyakori társasági szokás valójában az ADHD jele is lehet

Vannak ADHD-ra utaló jelek, melyek beszélgetés közben figyelhetők meg.

Egy baráti beszélgetés során ösztönösen kapcsolódunk. Amikor valaki megoszt velünk egy személyes történetet, sokszor reflexszerűen jut eszünkbe egy hasonló élmény a saját életünkből. Ez önmagában empatikus reakció: azt üzeni, hogy figyelünk, értünk, együtt érzünk. Csakhogy van egy pont, ahol ez a természetes kapcsolódás már nem hidat épít, hanem megszakítja a másik történetét.

Ha valaki rendszeresen félbeszakít másokat, gyorsan magára tereli a beszélgetést, vagy utólag azon kapja magát, hogy „megint túl sokat beszéltem”, akkor érdemes egy pillanatra megállni. Nem azért, mert ez automatikusan problémát jelentene, hanem mert bizonyos esetekben a háttérben idegrendszeri sajátosságok is állhatnak.

Nem a hiba számít, hanem a következmény

Mindannyian követünk el társasági baklövéseket. Előfordul, hogy sietségből, izgatottságból vagy feszültségből közbevágunk, mielőtt a másik befejezné a mondatát. Ezek az alkalmi helyzetek többnyire ártalmatlanok. A kérdés inkább az, hogy mindez mennyire válik rendszeressé, és okoz-e nehézséget a mindennapi kapcsolatokban.

A pszichológiai szakirodalom szerint ilyenkor nem önmagában a viselkedést érdemes figyelni, hanem azt, hogy milyen hatással van az ember működésére: romlanak-e a kapcsolatai, visszatérő konfliktusai vannak-e a munkahelyén, vagy gyakran érzi-e utólag kellemetlenül magát társas helyzetek után.

Mi köze lehet ennek a felnőttkori ADHD-hoz?

Az ADHD felnőttkorban gyakran egészen másképp jelenik meg, mint gyermekeknél. Nem feltétlenül látványos nyugtalanságról van szó, sokkal inkább az úgynevezett végrehajtó funkciók nehézségeiről. Ezek azok az agyi folyamatok, amelyek segítenek szabályozni az impulzusokat, az érzelmeket, a figyelmet és a társas határok betartását.

Ha ezek a mechanizmusok kevésbé működnek hatékonyan, az ember könnyebben cselekszik gondolkodás nélkül. Egy beszélgetésben ez úgy jelenhet meg, hogy az illető azonnal kimondja, ami eszébe jut, még mielőtt mérlegelné, hogy annak most van-e itt az ideje.

Az érzelmek felgyorsítják a beszédet

Sok ADHD-val élő felnőtt számol be arról, hogy erős érzelmi állapotban – izgatottság, szorongás, lelkesedés vagy feszültség esetén – nehezebb fékeznie magát. Ilyenkor a beszélgetés tempója felgyorsul, a gondolatok egymásra torlódnak, és nehézzé válik kivárni a természetes szüneteket.

Fontos hangsúlyozni: ezek az emberek gyakran pontosan érzik, hogy túl sokat beszélnek, mégsem tudják könnyen megállítani magukat. Ez nem akaratgyengeség, hanem idegrendszeri sajátosság.

"Csak el ne felejtsem!”

Egy másik gyakori háttértényező a munkamemória terhelhetősége. Egyszerre több gondolatot tartunk és rendezünk a gondolatainkban. ADHD esetén viszont ez az "asztal" gyakran kisebb, így az ötletek könnyebben „leesnek róla”.

Ilyenkor a közbeszólás nem udvariatlanság, hanem egyfajta mentőreakció: az illető attól tart, hogy ha nem mondja ki azonnal, örökre elfelejti. A figyelem ilyenkor befelé fordul, a másik nonverbális jelzései – például a türelmetlenség vagy a feszültség – könnyen elsikkadnak.

Nem önzés, hanem kapcsolódási kísérlet

Kívülről mindez önközpontúnak tűnhet, pedig a motiváció gyakran éppen az ellenkezője. Sok ADHD-val élő ember erősen vágyik a kapcsolódásra, az elfogadásra, arra, hogy megmutassa: érti a másikat. A saját történet elmesélése számára nem önfényezés, hanem annak jele, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

Az évek során felgyülemlett iskolai kudarcok, félreértett helyzetek, munkahelyi konfliktusok könnyen alááshatják az önbizalmat. Ilyenkor a túlzott megosztás sokszor inkább önvédelem, mintsem egoizmus.

Milyen egyéb jelek utalhatnak ADHD-ra, melyek beszélgetés során figyelhetők meg?

Gondolatmenet hirtelen megszakadása vagy „eltűnése”

Előfordulhat, hogy beszéd közben az illető egyszer csak elveszíti a fonalat, megakad, majd zavartan próbál visszatérni ahhoz, amit mondani akart. Ez nem egyszerű feledékenység, hanem a figyelem gyors elterelődésének következménye lehet. Kívülről úgy tűnhet, mintha nem lenne felkészült vagy nem gondolta volna végig a mondanivalóját, belül azonban gyakran az történik, hogy túl sok gondolat fut egyszerre, és egyik kiszorítja a másikat.

Túl részletes vagy éppen túl vázlatos válaszok

ADHD esetén gyakori, hogy a válaszok aránytalanok. Egy egyszerű kérdésre hosszú, kanyargós magyarázat érkezik, máskor viszont egy összetett témát is csak félmondatokban, hiányosan sikerül elmondani. Ez nem érdektelenségből fakad, hanem abból, hogy nehéz felmérni, mennyi információ „elég” a másik félnek egy adott helyzetben.

Nehézség a beszélgetés tempójának követésében

Egyesek túl gyorsan beszélnek, mások késve reagálnak, mintha mindig egy fél ütemmel lemaradnának. Az ADHD-val élőknek kihívást jelenthet alkalmazkodni a társalgás ritmusához, különösen csoportos helyzetekben. Emiatt könnyen kimaradhatnak a beszélgetésből, vagy éppen rossz pillanatban szólalnak meg.

Fokozott érzékenység a megszakításra

Érdekes módon sok ADHD-val élő ember különösen rosszul viseli, ha őt szakítják félbe. Ilyenkor könnyen elveszíti, amit mondani szeretett volna, és frusztrálttá válhat. Ez az érzékenység gyakran összefügg a munkamemória terhelhetőségével: ha a gondolat kiesik, nehéz újra előhívni.

Utólagos rágódás a beszélgetéseken

Bár a beszélgetés közben impulzívnak tűnhetnek, sokan utólag hosszan elemzik, mit mondtak, mit kellett volna másképp, és vajon nem bántottak-e meg valakit. Ez a késleltetett önreflexió gyakran erősebb, mint a helyzetben való kontroll, és komoly lelki terhet jelenthet.

Figyelmébe ajánljuk

10 jellegzetes viselkedés, ami az ADHD-s nőknél igen gyakori: a „tartalék agytól” az igazságérzetig

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!