Miért késnek egyes emberek folyton? Íme, a tudomány válasza!

Vajon tényleg vannak olyan személyiségű emberek, akik hajlamosabbak a késésre?

Biztosan Ön is ismer olyan embert – vagy talán saját magára ismer –, aki mindig késik tíz–tizenöt percet. Általában az ilyeneket udvariatlannak, nemtörődömnek bélyegzi, ám a viselkedéstudomány ennél jóval összetettebb képet rajzol erről: a késés hátterében gyakran nem rossz szándék, hanem pszichológiai, biológiai és idegrendszeri sajátosságok állnak.

Pontosság vagy késés – velünk született különbség?

Az, hogy ki hogyan viszonyul az időhöz, nem pusztán nevelés vagy akarat kérdése. Kutatók évtizedek óta próbálják megfejteni, miért tűnik úgy, hogy egyes emberek ösztönösen alkalmazkodnak az órához, míg mások számára az idő sokkal „folyékonyabb” fogalom. Korábbi vizsgálatok nem találtak egyetlen, jól körülírható személyiségjegyet, amely önmagában felelőssé tehető lenne a krónikus késésért. Az újabb eredmények azonban azt mutatják: több apró tényező összeadódása okozhatja mindezt.

A túlzott optimizmus csapdája

Az egyik legfontosabb jelenség az úgynevezett tervezési tévedés. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni, mennyi időre lesz szükségünk egy feladat elvégzéséhez – még akkor is, ha azt korábban már számtalanszor megtapasztaltuk. Ilyenkor azt feltételezzük, hogy minden simán fog menni: nem lesz dugó, nem csúszik el semmi, nem jön közbe váratlan akadály.

Ez az optimizmus önmagában nem hiba, sőt sokszor segít cselekvésre ösztönözni. A gond ott kezdődik, amikor valaki rendszeresen nem hagy időpuffert, és a legkisebb fennakadás is borítja az egész tervet. Az eredmény: rohanás és késés.

A lelkiismeretesség szerepe

A személyiségpszichológia szerint az úgynevezett lelkiismeretesség az a vonás, amely legszorosabban összefügg a pontossággal. Azok, akik ebben erősek, általában előre terveznek, strukturálják a napjukat, és komolyan veszik az időpontokat. Akiknél ez a tulajdonság kevésbé hangsúlyos, gyakrabban küzdenek időgazdálkodási nehézségekkel, és hajlamosabbak elcsúszni a határidőkkel.

Fontos hangsúlyozni: ez nem erkölcsi minősítés. Inkább arról van szó, hogy az agy másként priorizál, másképp reagál a feladatokra és az elvárásokra.

Multitasking és a "mindent egyszerre" gondolkodás

Vannak, akik egyszerre több dologban érzik jól magukat: üzenetekre válaszolnak főzés közben, telefonálnak, miközben még gyorsan befejeznek egy e-mailt. Ez az úgynevezett polikrónikus működés bizonyos helyzetekben kifejezetten előnyös lehet, különösen kreatív vagy társas környezetben. Az időpontok betartása szempontjából azonban gyakran hátrányt jelent.

Az ilyen gondolkodásmódú emberek hajlamosak az aktuális tevékenységet vagy beszélgetést előtérbe helyezni az órával szemben. Számukra a kapcsolat, a jelen pillanat sokszor fontosabb, mint a merev időkeretek – ami könnyen késésekhez vezethet.

Amikor a belső óra nem passzol a világhoz

Nem mindenki ugyanabban a ritmusban él. Az úgynevezett éjszakai baglyok biológiai órája későbbre van hangolva: később alszanak el, később ébrednének fel. A reggelre szervezett világ azonban nem ehhez igazodik. Ilyenkor alakul ki az a helyzet, amikor a belső ritmus és a külső elvárások folyamatosan ütköznek.

Ez nemcsak reggeli késéseket eredményezhet. A kutatások szerint a cirkadián ritmus eltérései együtt járhatnak impulzivitással, ingadozó figyelemmel és a felkészülési idők alábecslésével is – vagyis a nap más szakaszaiban is növelik a csúszás esélyét.

Idővakság és neurobiológiai tényezők

Egyesek számára az idő érzékelése alapvetően másképp működik. ADHD, autizmus spektrumzavar vagy bizonyos tanulási nehézségek esetén gyakori az úgynevezett idővakság. Ilyenkor az idő múlása nehezen megragadható, a percek és órák „összefolynak”, és az egyik feladatról a másikra való váltás különösen nagy kihívást jelent.

Ez magyarázatot adhat arra, miért képes valaki teljesen belefeledkezni egy tevékenységbe, miközben számára észrevétlenül eltelik egy óra – és máris késésben van.

Lehet ezen változtatni?

A jó hír az, hogy a krónikus késés nem sorscsapás. A szakértők szerint a megoldás ritkán az akaraterő erőltetése. Sokkal hatékonyabb, ha az ember felismeri, hol csúszik el leginkább, és ott alakít ki támogató rendszereket: hosszabb átfedéseket az időpontok között, előre elkészített listákat, vizuális emlékeztetőket vagy tudatosan beépített tartalékidőt.

Ugyanakkor érdemes a másik oldalról is közelíteni. Azok, akik ösztönösen pontosak, sok feszültséget oldhatnak azzal, ha megértik: a késés mögött gyakran nem tiszteletlenség, hanem eltérő időérzékelés áll. Egy kis rugalmasság és empátia sok konfliktust megelőzhet.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!