A befagyott váll-szindróma tünetei, vizsgálata és kezelése

Vállmerevség, vagy befagyott váll akkor jön létre, ha a vállízület gyulladása miatt fájdalom és mozgáskorlátozottság alakul ki a váll és környéke területén.

Okok, előfordulás, kockázatok

A vállízületi kapszulán, vállövön belül csontok, inak, szalagok izmok kapcsolódnak egységbe. Ha ez a kapszulának is nevezett egység gyulladásba kerül, az ízület mozgathatósága korlátozottá válik. Általában nincs különösen azonosítható ok, egyes tényezők növelik a kockázatot, pl.:

• Nyakcsigolya-probléma, nyaki gerinc betegsége
• Cukorbetegség
• Vállsérülés
• Műtét a vállöv területén
• Nyitott szívműtét
• Pajzsmirigy-problémák

Jellemző tünetek

• A váll mozgáskorlátozottsága
• Fájdalom
• Merevség

Az ismert ok nélkül kezdődő befagyott váll-szindróma első tünete a fájdalom. A kar mozgatása jelentős fájdalommal jár. A mozgáskorlátozottság merevséghez vezet – ez további mozgás-beszűküléshez. Bizonyos idő elteltével már a kar fej fölé emelése, vagy a hátunk mögé nyúlás is szinte lehetetlenné válik.

Diagnosztika

Az orvos kikérdezi a tüneteket, és megvizsgálja a váll területét. Már attól felállítható a diagnózis, hogy a beteg képtelen karját, vállát megforgatni. Egy képalkotó vizsgálati felvétel megerősíti a diagnózist, pl rtg, vagy MRI-kép. Itt láthatóvá válik, hogy áll-e fenn ízületi gyulladás, artritisz. A befagyott váll szindrómának nincsen elkülöníthető képalkotó diagnosztikus jele.

A befagyott váll kezelése

A fájdalom NSAID (nem szteroid gyulladásgátló) gyógyszerekkel, és szteroid tartalmú injekciókkal kezelhető. A szteroid injekció és a fizikoterápia csökkenti az ízület kötöttségét, javítja a beszűkült mozgást.

Néhány hét után már várható javulás, de probléma teljes egészében kb. 6-9 hónap után múlik el. A napi rendszeres fizikoterápia, gyógytorna végzése is fontos.

Kezeletlenül a befagyott váll-szindróma igen soká jön csak helyre, akár 2 év elteltével, és bizonyos mozgáskorlátozottság visszamaradása mellett.

Egyes kockázatok, mint pl. a cukorbetegség, vagy a pajzsmirigy-problémák egyébként is kezelendőek.

Műtét csak akkor javasolt, ha a gyógyszeres és fizikoterápiás kezelés nem volt eredményes. A műtét artroszkóppal történik, érzéstelenítés mellett. A műtét a gyulladás miatt létrejövő heges szöveti részek eltávolításával újra lehetővé teszi mozgást. A műtét utáni fájdalomcsillapítás fontos, így a beteg részt tud venni a fizikoterápiában, gyógytornán.

Prognózis

Ahogy jeleztük fentebb 1 éven belül kezelés mellett helyreáll a vállízület működése. A fizikoterápia rendszeres végzése igen fontos szempont ebben a kérdésben.

Szövődmények

• A merevség és fájdalom a terápia alatt is fennállhat!
• Műtét alatt történő megerőltetés hatására a beteg kartörést szenvedhet

Mikor konzultájunk orvosunkkal?

Vállfájdalom, vállmerevség esetén, ha befagyott váll-szindrómára gyanakszunk, keressük fel orvosunkat.

Megelőzés

Gyanú esetén mielőbb keressük meg kezelőorvosunkat. Ha a befagyott váll-szindróma kezelése kellően korán megkezdődik, jobbak a gyógyulás, javulás esélyei. A társbetegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy-betegség) megfelelő kezelése is javítja az esélyeket.

Hasznos tudnivalók a befagyott váll-szindrómáról

A befagyott váll-szindróma – orvosi nevén adhesiv capsulitis – lefolyása általában nem egyik napról a másikra zajlik, hanem jól elkülöníthető szakaszokon keresztül alakul ki. Ezek ismerete sokat segíthet abban, hogy az érintett reálisan lássa a gyógyulás ütemét, és ne adja fel túl korán a kezelést.

1. 1 A betegség első szakaszát gyakran „fájdalmas fázisnak” nevezik. Ilyenkor a váll mozgása még viszonylag megtartott lehet, de a fájdalom már nyugalomban és éjszaka is jelentkezik. Sok beteg ebben az időszakban még nem is gondol befagyott vállra, inkább túlterhelésre vagy „meghúzódásra” gyanakszik. A fájdalom miatt azonban a vállat egyre kevésbé használja, ami akaratlanul is hozzájárul a mozgástartomány beszűküléséhez.
2. 2 Ezt követi a valódi „befagyás” időszaka. A fájdalom gyakran valamelyest csökken, de a merevség válik dominánssá. A mindennapi mozdulatok – például öltözködés, hajmosás, melltartó bekapcsolása vagy egy felső polcról való levétel – komoly nehézséget okoznak. Ebben a szakaszban sokan tapasztalják meg igazán, hogy a váll nemcsak fáj, hanem „nem engedelmeskedik”.
3. 3 A harmadik szakasz a lassú „felengedés” fázisa. Ilyenkor a fájdalom fokozatosan enyhül, és megfelelő kezeléssel a mozgástartomány is javulni kezd. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a javulás nem egyik hétről a másikra történik, hanem hónapok alatt, apró lépésekben. A türelem és a kitartás ebben az időszakban kulcsfontosságú.

A gyógytorna szerepe a befagyott váll kezelésében megkerülhetetlen. Nem csupán „kiegészítő” kezelésről van szó, hanem a gyógyulás egyik alapkövéről. A cél nem az, hogy a beteg fájdalmat tűrve erőltesse a vállát, hanem az, hogy kontrollált, fokozatos mozgásokkal újra „megtanítsa” az ízületet a mozgásra. A túl agresszív nyújtás éppen ellenkező hatást válthat ki: fokozhatja a gyulladást és meghosszabbíthatja a gyógyulási időt.

A mindennapokban sok apró dolog segíthet vagy ronthat a helyzeten

A hosszú ideig tartó mozdulatlanság – például egy kartámaszon pihentetett kar vagy egyoldalú alvási testhelyzet – kedvezőtlen lehet. Ugyanakkor a váll tudatos, óvatos használata, még fájdalom mellett is, hosszú távon előnyös. A melegkezelés – például meleg zuhany vagy meleg borogatás – sok betegnél átmeneti enyhülést hoz, különösen torna előtt, míg akut gyulladásos fájdalom esetén a hidegterápia lehet hasznosabb.

Érdemes szót ejteni a pszichés tényezőkről is

A tartós fájdalom és mozgáskorlátozottság frusztráló, kimerítő élmény lehet. Nem ritka, hogy a betegek alvászavarról, ingerlékenységről vagy hangulati romlásról számolnak be. Ezek nem „gyengeség jelei”, hanem a krónikus fájdalom természetes kísérőjelenségei. A reális elvárások kialakítása, az orvossal és gyógytornásszal való rendszeres kommunikáció sokat segíthet a lelki teher csökkentésében.

Fontos tudni azt is, hogy a befagyott váll gyakrabban érinti a domináns kart, de nem kizárólagosan. Előfordulhat, hogy a másik váll is érintetté válik, akár évekkel később. Ez különösen gyakori cukorbetegségben vagy pajzsmirigybetegségben szenvedőknél, ezért ezeknek az alapbetegségeknek a gondos beállítása nemcsak általános egészségügyi, hanem mozgásszervi szempontból is lényeges.

Sokan kérdezik, hogy „szabad-e fájdalom mellett tornázni”

A válasz árnyalt: enyhe, tolerálható fájdalom még elfogadható, de az éles, szúró fájdalom nem. A cél nem a fájdalom legyőzése, hanem a mozgástartomány lassú visszanyerése. Ebben az egyensúlyban a szakember iránymutatása pótolhatatlan.

A gyógyszeres kezelés kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az NSAID-készítmények elsősorban a fájdalmat és a gyulladást csökkentik, de önmagukban ritkán oldják meg a problémát. A szteroid injekciók bizonyos esetekben jelentős, de időleges javulást hozhatnak, különösen a korai szakaszban. Ezek hatása akkor a legjobb, ha gyógytornával kombinálják őket.

A műtéti megoldás, bár hatékony lehet, nem „gyors megoldás”. A beavatkozást követően is intenzív rehabilitációra van szükség, különben a váll ismét elveszítheti mozgékonyságát. A műtét tehát nem váltja ki a gyógytornát, hanem lehetőséget teremt arra, hogy az eredményesebb legyen.

Összegezve

Összességében a befagyott váll-szindróma olyan állapot, amely próbára teszi a beteg türelmét és kitartását. Jó hír ugyanakkor, hogy megfelelő kezeléssel az esetek túlnyomó többségében a váll funkciója jelentősen javul, vagy teljesen helyreáll. A kulcs a korai felismerés, az egyénre szabott terápia és az aktív beteg-együttműködés.

Gyakori kérdések a befagyott váll-szindrómáról

Mennyi ideig tart a gyógyulása?

A befagyott váll-szindróma nem gyors lefolyású állapot. Kezelés mellett is jellemzően több hónapot vesz igénybe a javulás, a teljes gyógyulás pedig gyakran 6–12 hónap alatt következik be. Kezeletlen esetben ez akár 1,5–2 évig is elhúzódhat, és maradványos mozgáskorlátozottság is visszamaradhat.

Elmúlhat-e magától?

Bizonyos esetekben a tünetek idővel enyhülhetnek kezelés nélkül is, de ez hosszabb időt vesz igénybe, és nagyobb a kockázata annak, hogy a váll mozgástartománya nem áll helyre teljesen. A korán megkezdett kezelés jelentősen javítja a kimenetelt.

Szabad-e mozgatni a fájdalmas vállat?

Igen, de csak ésszel. A teljes kímélet nem javasolt, mert tovább fokozhatja a merevséget. Ugyanakkor az erőltetett, fájdalmat provokáló mozgások kerülendők. A cél a rendszeres, kontrollált, fájdalomhatárig végzett mozgás, lehetőleg gyógytornász irányításával.

Miért rosszabbak a tünetek éjszaka?

Sok beteg számol be arról, hogy a vállfájdalom éjszaka erősödik. Ennek oka részben az, hogy fekvő helyzetben megváltozik az ízület terhelése, részben pedig az, hogy a napközbeni figyelemelterelés hiányában a fájdalom tudatosabban érzékelhetővé válik.

Összefügghet a befagyott váll a cukorbetegséggel?

Igen. A befagyott váll lényegesen gyakoribb cukorbetegeknél, és náluk a lefolyás is elhúzódóbb lehet. A nem megfelelően beállított vércukorszint növeli a kötőszöveti merevség és a gyulladás kockázatát, ezért az alapbetegség kezelése kulcsfontosságú.

Visszatérhet-e a probléma?

Előfordulhat, bár nem gyakori. Egyes betegeknél a másik váll érintettsége alakul ki évekkel később. A rendszeres mozgás, a vállízület karbantartása és az alapbetegségek megfelelő kezelése csökkenti ennek esélyét.

Segíthet-e a masszázs vagy az alternatív terápia?

A masszázs és bizonyos kiegészítő kezelések átmenetileg csökkenthetik az izomfeszülést és a fájdalmat, de önmagukban nem oldják meg a vállízületi kapszula merevségét. Ezek leginkább a gyógytorna kiegészítéseként lehetnek hasznosak.

Mikor indokolt a műtét?

Műtéti beavatkozás csak akkor javasolt, ha a konzervatív kezelés – gyógyszerek, injekciók, gyógytorna – több hónapon át sem hoz érdemi javulást, és a mindennapi életet jelentősen akadályozó mozgáskorlátozottság marad fenn.

Mit tehet a beteg a gyógyulás érdekében?

A legfontosabb a kitartás. A rendszeres gyógytorna, az orvosi utasítások betartása, a váll óvatos használata a mindennapokban, valamint az alapbetegségek kezelése együtt adják a legjobb esélyt a teljes felépülésre. A befagyott váll lassú, de többnyire jóindulatú folyamat, amely türelemmel és megfelelő terápiával kedvezően alakul.

Felhasznált irodalom:

• MSD Orvosi Kézikönyv,
• PubMed

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!