Felfekvések csak olyan ágyhozkötött embereknél fordulnak elő, akik önállóan, maguktól nem képesek mozogni és megfordulni.
A tartósan mozdulatlan testhelyzet nyomást gyakorol a bőrre és az alatta fekvő szövetekre, leggyakrabban azokon a pontokon, ahol a test csontjai közel helyezkednek el a bőrfelszínhez. A probléma azonban nem csupán időseket érint: intenzív osztályokon, balesetet szenvedett vagy neurológiai betegeknél is előfordulhat. A legfrissebb adatok szerint a kórházi betegek akár 20%-ánál is kialakulhat felfekvés, ha nem történik megfelelő megelőzés.
A felfekvések a bőrön a test nyomásnak kitett helyein keletkeznek, így a háton, az ágyéktájon, a sarkakon, a könyökökön és a csontkiemelkedéseken. A felfekvéseknek gyakran rossz szaguk van.
A tünetek között lehet duzzanat, elszíneződés, váladékozás, fájdalom vagy érzéketlenség is. A bőr környezete gyakran elvékonyodik, kiszárad, megrepedezik.
Gangréna (a szövetek elhalása), különösen cukorbetegeknél.
A folytonos nyomás eredménye a bőr rossz vérellátása és szétesése, valamint a bőr alatti mélyebb rétegek károsodása.
A leggyakoribb rizikófaktorok közé tartoznak:
Friss kutatások szerint a mikromozgások hiánya (pl. apró helyzetváltoztatások alvás közben) legalább annyira káros, mint a teljes mozdulatlanság.
Hívjon orvost a diagnózis megerősítésére. Kérje szakember segítségét, aki megtanítja Önt arra, hogyan kell tisztítani a felfekvést és naponta szakszerű sebészi kötést alkalmazni.
Eltávolítja az elhalt szöveteket.
Egyes súlyos esetekben sebplasztikai műtétre is sor kerülhet, ha a szövetek kiterjedten károsodtak.
A megelőzés kulcsa a gondos, tudatos ápolás, a korai felismerés és a célzott beavatkozás.
Súlyosan mozgásképtelen betegeknél akár 2-3 óra folyamatos nyomás is elég lehet az első stádium kialakulásához. A folyamat gyorsabb lehet, ha a bőr nedves, sérült vagy rossz az általános egészségi állapot.
Enyhébb (I–II. stádiumú) felfekvés esetén igen, de mindig orvosi felügyelettel, szakszerű sebellátással. Súlyosabb esetekben kórházi kezelésre vagy sebész bevonására lehet szükség.
Igen, például növekedési faktorokat tartalmazó kötszerek, negatív nyomású sebkezelés (VAC-terápia), valamint bioaktív anyagokkal (ezüst, méz, alginát) impregnált kötszerek is elérhetők. Ezek segítik a gyorsabb sebgyógyulást és csökkentik a fertőzés esélyét.
Igen. Az alultáplált vagy fehérjehiányos betegek bőre és immunrendszere gyengébb, így a sebek lassabban gyógyulnak, és a fertőzés kockázata is nagyobb. A C-vitamin, cink és fehérje pótlása kiemelten fontos.
Nem feltétlenül. Különösen neuropátiás betegek (pl. cukorbetegek) esetén a fájdalom elmaradhat, ezért nagyon fontos a bőr rendszeres vizsgálata, még akkor is, ha a beteg nem panaszkodik fájdalomra.
Igen, van összefüggés az inkontinencia és a felfekvés (decubitus) kialakulása között. A gyakori vizelet- vagy székletvesztés a bőr tartós nedvesedéséhez vezet, ami gyengíti a bőr barrier-funkcióját, növeli a bőrfertőzések és az irritáció kockázatát. A nedves, irritált bőr sokkal érzékenyebb a nyomásra, így a fekvőbeteg vagy mozgáskorlátozott személyeknél gyorsabban alakulhat ki felfekvés. Emellett az inkontinencia miatt gyakrabban kell a beteget pozicionálni és a bőrt ápolni, hogy csökkentsük a nyomáspontokon fellépő károsodás kockázatát.
Igen, a perifériás neuropátiával társulhat felfekvés, különösen súlyos vagy hosszan fennálló esetekben. Az idegkárosodás miatt az érintett területeken csökken az érzékelés, így a beteg nem érzi a nyomást vagy fájdalmat, ami fekvőhelyzetben hosszabb ideig tartó nyomáshoz vezethet. Ez megnöveli a bőrsérülés és a felfekvés kialakulásának kockázatát, főként a sarok, a keresztcsont és a könyök környékén. A megelőzésben fontos a rendszeres testhelyzet-váltás, a nyomáscsökkentő párnák és a bőr állapotának folyamatos ellenőrzése.