Változékony időjárás: ennyi idő kell az alkalmazkodáshoz

Betegségek

2023. május 23. 16:49

időjárás orvosmeteorológia meteorológia humanmeteorológiafrontok fronthatás

Nem kímél minket az időjárás: hidegfront, melegfront, kettősfront követi egymást, nem szokatlan, hogy pár nap alatt 15 fokot is változik a hőmérséklet. Lehet ehhez egyáltalán alkalmazkodni?

Az orvosmeteorológia hatalmas terület: cikkünkben összefoglaljuk a legfontosabb ismereteket, részletesebben foglalkozva a szív- és érrendszeri hatásokkal. Magyarország időjárására mérsékelt égövi fekvése miatt jellemző a változékonyság, amit a globális felmelegedés tovább erősít – gyakoriak az igen heves viharok, a hőmérséklet pár nap alatt akár 15 fokot is eshet vagy emelkedhet, nem is beszélve a légnyomás változásáról.

Szervezetünk mint egy barométer reagál ezekre a változásokra

Fejfájás, szédülés, szívdobogás, azon is felbosszantjuk magunkat, amit „normális” esetben észre sem vennénk. A napi orvosmeteorológiai előrejelzés segít bennünket felkészülni, megérteni a gyakran „érthetetlen” reakcióinkat.

A hidegfront hatására erősödnek a reumás és migrénes jellegű fájdalmak, a reflexidő meghosszabbodik, az érintettek álmosságra panaszkodnak, fokozódik a görcskészség, a trombóziskészség, halmozódnak az asztmás rohamok. A melegfront sem kímél bennünket: fokozódik az anyagcsere, szaporább a szívműködés, jellemző az álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység, gyakoribb a depressziós tünetek megjelenése. S akkor még nem beszéltünk a légszennyezettségről.

Milyen tünetekkel jár a hidegfront?

A hidegfrontot kísérő páratartalom-csökkenés és légnyomás-növekedés hatására a paraszimpatikus idegrendszer izgalma fokozódik. Ilyenkor erősödnek a reumás és migrén jellegű fájdalmak, a reflexidő meghosszabbodik, az alvás mélyebb, csökken a vércukorérték, emiatt a betegek álmosságra panaszkodnak. Mindezek mellett fokozódik a görcskészség, a trombóziskészség, halmozódnak az asztmás rohamok. A reflexidő hosszabbodása miatt növekszik a baleseti kockázat.

Milyen tünetekkel jár a melegfront?

A melegfrontot kísérő páratartalom-emelkedés és légnyomás-csökkenés hatására a szimpatikus idegrendszer kerül irritált állapotba. Fokozódik az anyagcsere, szaporább a szívműködés, emelkedik a vércukorszint, halmozódnak a vérzéses kórformák. A betegek álmatlanságról, nyugtalanságról, ingerlékenységről panaszkodnak, és a depressziós tünetek megjelenése gyakoribb. A vérben emelkedik a fehérvérsejtek száma, a kalciumszint, a káliumtartalom csökken, ami izomgyengeséghez, légszomjhoz, szívelégtelenséghez vezethet.

Ezekkel jár a szélsőséges hőmérséklet

A komfortzóna hőmérsékleti határain túl a hirtelen halál gyakrabban fordul elő hideg időben, különösen a téli időszakban, azonban a váratlanul bekövetkező halál a nyári forróság idején szintén magasabb értékeket mutathat, különösen a krónikus szív- és érrendszeri betegek esetében. A globális felmelegedés következményeképpen a nyári évszakban a hőmérséklet igen magas lehet. A szélsőségesen magas hőmérséklettel kapcsolatos epidemiológiai felmérések többsége Európában és Észak-Amerikában készült, és a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy az idősebb korcsoportokban (akiknek csökkent a fiziológiás termoregulációs [hőszabályzó] kapacitásuk) összefüggés van a halálozási arány és a forróság mértéke, időtartama között.

A külső hőmérséklet csökkenése először a bőrt éri, az erekben azonnali érösszehúzódás jön létre a hőveszteség csökkentése érdekében, majd a szervezet fokozza a hőtermelést. Ha a szervezet hőszabályozása nem képes kompenzálni a hosszú ideig tartó hideghatást, a szervezet lehűl, lassul a szöveti anyagcsere, az oxigénhiány következtében a bőr szederjessé válik, szövetkárosodás, a kiserekben trombózis alakul ki. A külső környezeti hidegártalmakkal összefüggésben létrejövő haláleset baleseti halálnak tekinthető fagyás és kihűlés esetében is.

Normál esetben a növényi, az állati és az emberi szervezet is hatékony és megfelelő módon alkalmazkodik a mindenkori klímához. A túlérzékenység okai, szemben az időjárás hatásaival, még nem tisztázottak, az azonban valószínűsíthető, hogy az időjárásra érzékenyek klimatikus változásokhoz való alkalmazkodóképességével lehetnek gondok.

Forrás: shuttertock.com

Az emberi szervezet tűrőképességének megvannak a határai

Japán szerzők 20–20, a mérsékelt égöv alatt és a szubtropikus területen élő fiatal férfi hőtoleranciáját, illetve verejtéktermelődését hasonlították össze. Mind a hővesztés, mind az erőteljesebb verejtékezés hatásosabban hűtötte a szubtrópuson élőket. Ez a két tényező arra utal, hogy a szubtrópusi lakosság sokkal inkább akklimatizálódik (alkalmazkodik) a hőséghez.

Érdekes kísérletes megfigyelést közöltek egészséges fiatal katonákról (n=15), akik 21 napon át napi négy órán keresztül, rövid nadrágban hideg kamrában (10 °C) tartózkodtak. Az 1., 6., 11. és 21. napon megmérték szívfrekvenciájukat, vérnyomásukat, oxigénfogyasztásukat, száj-, bőr- és testhőmérsékletüket, valamint didergési aktivitásukat, a vizsgálat elején és végén pedig meghatározták a hideg által kiváltott értágulást.

Az eredmények azt mutatták, hogy a hideghatás élettani jellemzői (emelkedő nyugalmi metabolizmus, testhőmérséklet-csökkenés, didergés, értágulás, vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedés) a megfigyelés során mérséklődtek, a termoreguláció pedig fokozatosan javult. Ezek az adatok azt sugallják, hogy közepes fokú hideghatás a hideghez való alkalmazkodóképességet javítja.

Figyelemre méltó, hogy több hónapos jóga-gyakorlatozással a hidegtűrés javítható. Ugyancsak a fenti módszerekkel vizsgálva időskorban a hőszabályozás hatásfokának romlását bizonyították: a 40. életév fölött fokozatos, majd 60 éves kor fölött jelentős csökkenést találtak.

Hőmérséklet, páratartalom, légszennyezettség

Fizikai terhelés, valamint az időjárási tényezők közül a hőmérséklet, a páratartalom és a légszennyeződés kombinált hatását kerékpár-terheléses módszerrel vizsgálták. Intenzív terhelés során 21 °C fölött minden egyes 0,5 °C percenként eggyel növelte a szívfrekvenciát. Ennek megfelelően a sportolás intenzitását ajánlatos magas hőmérsékleten csökkenteni. Hasonlóképp, a magas páratartalom terhelés közben percenként tízzel szaporább szívműködéshez vezet 90%-os relatív páratartalom mellett, összehasonlítva ugyanazzal a fizikai igénybevétellel 50%-os páratartalmú környezetben.

Német szerzők a keringési betegség, valamint a légszennyeződés kapcsolatát vizsgálták

56 koszorúérbeteg férfi óránként készült EKG-ját vetették egybe az egyidejűleg lekért légszennyeződési (részecske- és gázszennyeződési) adatokkal. A vizsgálat meggyőzően bizonyította, hogy a légszennyeződés hatással van az EKG-nak azokra a jellemzőire, amelyek meghatározzák a szív sebezhetőségét, a hirtelen szívhalál kockázatát.

Az egészségre, illetve betegségre legfőképp a hőmérséklet alakulása és változásai, különösen a hirtelen változások, az időjárási frontok hatnak. A hőcsereviszonyok és így az „érzékelt hőmérséklet” alakulásában lényeges szerepe van a páratartalomnak. Hangsúlyozzuk, hogy a gyors változások megterhelik a szervezetet, különösen idősek és betegek esetében.

Japán szerzők vizsgálata szerint a légúti betegségek miatti sürgősségi kórházi felvételek száma Tokióban nem mutatott összefüggést a hőmérsékleti körülményekkel, viszont a légkör nitrogén-oxid- és részecskeszennyeződésének növekedésével gyakoribbá váltak a sürgősségi felvételek angina, infarktus, asztma, akut és krónikus hörghurut, illetve tüdőgyulladás miatt. Angina és akut hörghurut tekintetében a két nem között nem volt különbség, a többi betegség esetén viszont több volt a kórházba felvettek közt a férfi.

Az időjárás változásának különféle formái más-más befolyással vannak a szervezetünkre. Az új időjárási helyzet következtében létrejövő reakciók lehetnek életműködési zavarok, de betegséget kiváltó jellegűek is.

Forrás: shuttertock.com

Az Egyesült Államok 14 nagyvárosában végzett vizsgálat során tanulmányozták a részecske-szennyeződés hatását úgy, hogy a többi összetevő (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, szén-monoxid) koncentrációját statisztikai módszerrel kiiktatták a változók közül. A részecske-szennyeződés foka önmagában előrejelzőnek bizonyult. A keringési betegség okozta kórházi felvételek száma a 10 mikronnál kisebb részecskék számával és a szén-monoxid levegőkoncentrációjával szorosan összefüggött. Fontos megfigyelés, hogy a meleg évszakokban az összes légszennyeződési összetevőnek erélyesebb volt a negatív hatása.

A légszennyeződés specifikusabb hatásai közül a súlyos kamrai ritmuszavarok gyakoriságát vizsgálták Bostonban hároméves átlagos megfigyelési időszak alatt. Az előfordulások száma a légszennyeződés megemelkedését követő három nap során magasabb volt, és a statisztikai elemzés a légszennyeződési összetevők közül a 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék, a BC („black carbon” = szénpor), a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid hatását bizonyította.

Hogy mégsem olyan egyértelmű az összefüggés, jól mutatja, hogy három európai városban (Helsinki, Erfurt, Amsterdam) 131 szívbeteg megfigyelése során a légszennyeződésnek (részecskék) nem találták vérnyomásemelő hatását, sőt a várakozással ellentétben a szisztolés és a diasztolés nyomás csekély csökkenését észlelték. A szívfrekvencia szintén csökkent, bár ez sem jelentős mértékben.

Nagy-Britanniában a 2071, tüdőszcintigráfiával igazolt tüdőembólia esetében vizsgálták az egyidejű klimatológiai körülmények egybeesését, és az esőzéssel és a légszennyeződés fokával jelentős, pozitív összefüggést találtak. Nem volt azonban összefüggés a tüdőembolizáció gyakorisága és a légnyomás, valamint a hőmérséklet között.

Hőmérséklet-ingadozás

Az infarktus, stroke, illetve tüdőgyulladás okozta halálozás részletesebb elemzése azt mutatja, hogy mindhárom betegségben a haláleset és a hőmérséklet változása között egy bizonyos időintervallum figyelhető meg, amely

a szívizom-infarktusok esetében a legrövidebb (1–2 nap),
a stroke-halálesetek előtt valamennyivel hosszabb (3–4 nap),
és tüdőgyulladás okozta halálozások esetében a leghosszabb (1 hét).

A hőmérsékleti hatás oki szerepét feltételezzük sok egyéb betegség esetében is, legvalószínűbben a testhőmérséklet vegetatív kontrolljának gyengülése következtében, főként idősekben.

Kanadában egy egyéves megfigyelés és a statisztikai adatok összevetése alapján az infarktus okozta halálozás jelentős szezonális ingadozását figyelték meg.

A téli hónapokban emelkedett a halálozások száma, átlagosan 30%-kal.
Az is kiderült, hogy a 75 évesnél idősebbek körében lényegesen nagyobb volt az emelkedés (44%), mint a 75 évesnél fiatalabb népességben (22%).
Ezek az adatok nagyjából megegyeztek mind az Egyesült Államokban, mind Európában végzett statisztikai megfigyelések eredményével.

Az Egyesült Államok 12 városában azt elemezték, hogy a napi hőmérséklet kilengése után mennyi ideig tart a szív- és érrendszeri események miatti kórházi felvételek számának megugrása. Azt találták hogy sem a hideg, sem a meleg időjárás időbeli hatása nem tart tovább 10 napnál, és általában néhány napon belül lezajlik. Az igen magas hőmérséklet után néhány nappal a kórházi felvételek száma átmenetileg lecsökkent, az alacsonyabb hőmérséklet védő hatása azonban nem járt ilyen jelenséggel. A páratartalom alakulása nem befolyásolta a kórházi felvételek gyakoriságát.

Több vizsgálat bizonyította a pitvarfibrilláció (pitvarremegésnek is nevezett ritmuszavar) miatti sürgősségi felvételek jelentős szezonális ingadozását: a csúcsok a téli hónapokra estek.

A halálozás téli emelkedésének hátterében számos mechanizmus feltételezhető

1 Egyrészt, a vérnyomás hideghatásra való emelkedése növelheti a szív koszorúereivel összefüggő megbetegedések számát.
2 Másrészt, a hidegben fellépő perifériás érszűkülés az érfalak elváltozásához vezet, következményes érfal-sérülésekkel a periférián, a koszorúerek és a nagyerek területén. Ezek a tényezők magyarázzák a stroke-ok, valamint a koszorúereket érintő és perifériás éresemények megugrását hideg hatásra.

A fentiek alapján a következőket tanácsolják:

Időjárási frontok megjelenése, hirtelen felmelegedés vagy lehűlés esetén a nem egészségesek legyenek óvatosak, ne tegyék ki magukat szokatlan megterhelésnek.
Öltözködésük, illetve lakásuk fűtése legyen az időjárási viszonyoknak megfelelő.
A közlekedésben ilyenkor fokozott óvatossággal vegyenek részt.
Az ésszerű mozgás, torna, séta elhagyására nem indok a téli hideg!
A közösségi vészjelzéseket (hőségriadó, extrém hideg, szmogriadó) nagyon komolyan kell venni mind a betegeknek, mind a potenciálisan veszélyeztetetteknek, és az egészségügyi szervezőknek is.

Pollenallergia – szénanátha

A mai időjárás-előrejelzés szerves része a pollenjelentés, nem véletlenül. A múlt század elején Magyarországon a szénanátha még csak kb. a lakosság 1 százalékát érintette, ma már 25–40 százalék közé tehető azok aránya, akik enyhébb vagy súlyosabb formában szenvednek a betegségtől. A szénanátha okozói a pollenek, a fák, füvek, gyomok virágporai, melyek a nyálkahártyára kerülve immunológiai folyamatokat indítanak be az érzékennyé vált szervezetben.

A szénanátha fő tünetei a

szezonális nátha,
bőséges vizes orrfolyás,
orrdugulás,
tüsszögés,
orr-, garat-, szemviszketés, könnyezés.

Közvetlenül nem okoz szív- és érrendszeri tüneteket, de a allergiát gyakran kísérő álmatlanság, stressz megviseli keringési rendszerünket is. A komolyabb veszélyt az jelenti, hogy súlyosabb esetben allergiás asztma is kialakulhat. Tünetei az állandó köhögés, fulladás, sípoló kilégzés.

Allergia szempontjából elsősorban azoknak a növényeknek a pollenjével kell számolni, melyeket a szél poroz be, mert a virágzásuk során nagy tömegben levegőbe juttatott pollent a légáramlatok kilométerekre is elszállíthatják. A meleg, száraz, szeles idő különösen kedvez a virágpor terjedésének, egy kiadós eső után pedig jelentősen csökken a levegő a porszennyezettsége, így a pollentartalma is.

Évszakos ingadozást figyelhetünk meg a levegőben lévő pollen mennyiségében, és ami ugyanilyen lényeges, összetételében is. Ez azért fontos, mert az emberek többsége csak egy vagy néhány növény virágporára allergiás. A pollennaptárból tájékozódhatunk arról, hogy az a növény, amelyre allergiásak vagyunk, mikor szórja pollenjét.

Asztma

Érdekes megfigyelés, hogy az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) akut fellángolásai miatti kórházi felvételek és sürgősségi beavatkozások gyakorisága szeptember második felében kiemelkedően magas. Ennek hátterében a nyári vakáció utáni iskolakezdéssel összefüggően gyakoribbá váló vírusfertőzések állnak. Más szóval, felnőttek esetében az akut asztma és COPD fellángolásai hátterében felfedezhető vírusinfekciók (főleg rhinovírus) szállítói (vektorai) a közösségbe járó gyermekek. Célszerű tehát, hogy az asztmás gyermekek fenntartó kezelésére különös gondot fordítsunk iskolába induláskor, ugyanez érvényes a közösségbe járó gyermekek asztmában szenvedő családtagjaira is. Érdekes, hogy a szeptemberi járvány tekintetében a földrész befolyásolja az akut tünetek felléptének időpontját: északon korábban lezajlik, mint az északi félteke délebben fekvő vidékein.

Ismert, hogy villámlással járó viharokat követően az asztma okozta kórházi felvételek gyakorisága nő

A jelenség hátterében feltehetően az ózonkoncentrációnak az elektromos kisülések okozta növekedése áll. A nyár végén a levegő nagyobb pollenkoncentrációja növeli meg az asztmás rohamok gyakoriságát. Az asztmás roham kiváltója lehet továbbá a száraz, téli hideg, illetve az erősen párás levegő, valamint a köd. A köd önmagában nem szennyezőanyag, azonban az apró vízcseppekhez szennyezőanyagok tapadhatnak, és ezáltal növekszik a légutak immunsejtjeivel kölcsönhatásba kerülő szennyezések felülete.

Földrengés

A Los Angelesben 1994 januárjában lezajlott földrengés napján a szívizominfarktus okozta halálozás az addigi napi átlag ötszörösére ugrott (4,6-ról 24-re). A 24 haláleset közül mindössze három halálozás történt extrém fizikai megterhelést követően, a többi esetben az emocionális stressz jelenthette a koszorúér-betegség talaján fellépett hirtelen halál közvetlen kiváltó tényezőjét.

Az időjárás hatása 65 év felett

Számos közleményből kitűnt, hogy a betegek bizonyos alcsoportjai – főként az idősek – különösen érzékenyek az időjárás kedvezőtlen hatásaira. Brazíliában, São Paulóban a 65 évesnél idősebbek egyéves halálozása a légszennyeződési összetevők közül a részecske-koncentrációval mutatta a legszorosabb összefüggést. A kapcsolat közel lineáris volt, és nem lehetett meghatározni a részecske-szennyeződés „biztonságos” küszöbértékét.

Egy elemzésből kiderült, hogy szabadidős aktivitás nyáron 86 százalékkal több volt, mint télen.

15 percnél tartósabb önkéntes fizikai megterhelésnek 72 százalékkal többen vetették alá magukat nyáron,
és télen 64 százalékuk bizonyult fizikailag inaktívnak,
szemben a nyári 49 százalékkal.

Ezeknek a különbségeknek a legfőbb oka az alacsonyabb napi hőmérséklet és a nagyobb csapadékmennyiség, következménye pedig a téli energiafelhasználás csökkenése és a súlygyarapodás, aminek az egészségre gyakorolt hatása pedig nyilvánvaló.

Magyarországon Kriszbacher Ildikó és munkatársai a szívinfarktus (AMI) gyakoriságának szezonális változását mérték fel az évszakok, illetve a hőmérséklet, légnyomás és a fronthatások függvényében. A 2000 és 2004 közötti, AMI miatti 82000 kórházi felvétel klimatikai körülményeit analizálták.

Jelentős évszaki különbséget találtak: az előfordulás csúcsa tavaszra, a mélypont a nyári hónapokra esett.

Az Egyesült Államokban egy munkahely betegállományra vonatkozó négyéves napi adatait feldolgozva az időjárási tényezők hatását vizsgálták, miután statisztikai módszerekkel a időbeli viszonyok (év, évszak, a hét napjai) befolyását kiiktatták. A páratartalom érdektelen volt a távollétek szempontjából, míg a hőmérséklet, csapadék, havazás, légnyomás és szélsebesség a betegállományok alakulását egyértelműen, egymástól függetlenül növelte.

Spanyol szerzők a 65 évesnél idősebbek tízéves téli (1815 téli nap) halálozási adatait (összesen 133000 halálesetből) vetették össze a napi hőmérsékleti maximummal.

Az össz-halálozás a szélsőséges téli hideg után 7–8 nappal erőteljesen megemelkedett.
A keringési betegségek okozta halálozásra szűkítve az elemzést, az időbeli elcsúszás 7–14 napos volt.
Érdekes, hogy légzőszervi okok esetén két csúcsot lehetett rögzíteni: a hideghatás után 4-5, majd 11 nappal.
A 41 °C-ot meghaladó napi maximum esetén a 75 évesnél idősebbek körében előforduló halálozás az átlaghoz képest mintegy 51 százalékkal emelkedett Celsius-fokonként. Ez a hatás jelentősebb volt a szív- és érrendszeri, mint a légzőszervi halálokok tekintetében, és kifejezettebb volt a nők, mint a férfiak esetében.
A légszennyeződési tényezők közül az ózonkoncentrációval találtak összefüggést, különösen 75 évesnél idősebb férfiakra nézve.

A hőség okozta halálesetek jelentős része még azelőtt történt, hogy a beteg orvosi megfigyelésben, illetve kezelésben részesülhetett volna. Négy észak-amerikai nagyvárosban megvizsgálták a hőséget detektáló és arra figyelmeztető rendszerek (hőségriadó, hőriadó) hatásfokát. Telefonon megkérdeztek városi lakosokat arról, hogy

milyennek ítélik meg a saját fenyegetettségüket nagy hőség esetén,
mit tudnak a hőségriadóról,
és milyen tennivalókról tájékoztatták őket a hőhullám hatásának enyhítésére.

A 908 válaszból kiderült: szinte mindenki (90%) tudott a hőségriadóról, főként a csaknem teljes média-lefedettségnek köszönhetően.

Ha tudjuk sem változtatunk?

Bár az esemény maga széles körben ismeretes volt, kevésbé tudták a megkérdezettek, hogy mi ilyenkor a tennivaló. Csupán felük számolt be arról, hogy megváltoztatta a szokásos életvitelét, és – noha számos különböző tanács állt rendelkezésükre a hőhullám okozta egészségkárosodás enyhítésére – a legtöbb válaszoló mindössze azt említette, hogy „mindenképpen kerülte a szabad téren való tartózkodást”.

A válaszolók légkondicionálóval való ellátottsága csaknem teljes volt, ám kb. egyharmaduk elpanaszolta, hogy a légkondicionáló használatakor anyagi szempontokat is mérlegelniük kellett.

(Forrás: Dr. Váradi András Semmelweis Egyetem, Megjelent a Hypertonia 2010/3. számában)