A malária egy parazita által okozott betegség. Fertőzött szúnyogok csípésével terjed az emberre.
Az emberi maláriát a Plasmodium család 4 faja okozza: P. vivax, P. malariae, P. ovale és P. falciparum. Ezek az élősködők az Anopheles szúnyog csípésével terjednek. A betegség előfordul számos trópusi és szubtrópusi területen, importált esetek azonban bármely országban előfordulhatnak. A legtöbb fertőzést a P. vivax és a P. falciparum okozza.
Az Anopheles szúnyog a parazita úgynevezett szexuális alakjait tartalmazó vér szívásával fertőződik meg. A szúnyogban lezajló fejlődési folyamat során a parazita következő fejlődési alakja a szúnyog nyálmirigyébe kerül.
A következő csípés alkalmával kerül át a kórokozó az emberbe. Az emberben a maláriát okozó parazita úgynevezett aszexuális fejlődése zajlik le, mely során a parazita elárasztja a májsejteket és ott tovább fejlődik. Következő lépésként a májból kikerülve a véráramba jutnak, elárasztják a vörösvértesteket és 48-72 óra elteltével azok szétesését okozzák. Az emberben e ciklus számos alkalommal megismétlődhet.
A malária az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett paraziták által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350–500 millióan betegszenek meg, közülük több mint egymillióan meg is halnak.
Forrás: shuttertock.com
Típusos jellemzője a betegségnek a rohamokban jelentkező lázas állapot. 4-6 órás hidegrázást magas láz, majd pedig jelentős izzadás követ. A rohamokat fáradtság, fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, hasgörcsök, izom és ízületi fájdalmak, valamint száraz köhögés kísérheti.
A tünetek a vörösvértestek szétesésének a következményei. A Plasmodium fertőzéstől függően a rohamok másod- vagy harmadnaponta térnek vissza. Gyakori és súlyos szövődményei miatt a P. falciparum okozza a legsúlyosabb fertőzést. Ezek gyakran a beteg halálát okozzák.
Az első lépés a beteg kórtörténetének megismerése: ha a beteg malária által fertőzött területen járt a közelmúltban. A tünetek jellegzetesen rohamokban jelentkeznek, vagyis hidegrázás, láz és verejtékezés váltakozik egymás után. Laboratóriumi diagnózisa a vörösvértestekben kimutatható parazitákon alapul, melyet vérkenetben speciális festéssel lehet igazolni.
A szövődménymentes és kezeletlen rohamok 2-4 héten keresztül is eltarthatnak. A rohamok később visszatérhetnek, amíg a fertőzés spontán el nem múlik. A betegség lefolyása a haladéktalanul elkezdett maláriaellenes gyógyszeres kezelés esetén kedvező. A súlyos szövődményeket okozó P. falciparum kórjóslata a kezelés ellenére is rossz.
Kezelése mindig a kórokozó plasmodium-faj pontos ismeretében történik.
A malária megelőzésének alapja a fertőzés kockázatának felmérésén alapul. Fertőzésnek kitett területre való utazás előtt úgynevezett kemoprofilaxisban, azaz malária-ellenes megelőző gyógyszerelésben kell részesíteni az érintett személyt. Fontos tudni azonban, hogy a kezelés nem ad teljes védettséget.
A maláriafertőzések csökkentésében elsődleges szerepe van a megelőzésnek. Ehhez az óvintézkedések – szúnyogháló, védőruházat, rovarirtó szerek – mellett gyógyszerek is rendelkezésre állnak, amelyek szedését a magas maláriafertőzési kockázatú országokba utazás előtt kell elkezdeni. Egészségügyi programok keretében gyógyszereket, rovarirtókkal kezelt szúnyoghálókat osztanak ki a veszélyeztetett népesség körében, hogy megvédjék az embereket a szúnyogcsípéstől.
A malária a világ egyik legjelentősebb fertőző betegsége, amely évente több százmillió embert érint. A WHO 2024-es jelentése szerint 2022-ben több mint 240 millió esetet regisztráltak világszerte, és közel 600 000 ember halt bele a fertőzésbe. A halálozások túlnyomó többsége szubszaharai Afrikában történik, ahol a P. falciparum okozta fertőzés dominál, és leginkább az 5 év alatti gyermekek vannak veszélyben. A betegség nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági terhet is jelent: csökkenti a munkaképességet, az iskolai teljesítményt, és komoly akadálya a fejlődő országok gazdasági növekedésének.
A négy fő kórokozó eltérő súlyosságú és lefolyású fertőzést okoz.
A maláriás lázrohamok ritmusa is eltérő: például a P. malariae esetén háromnaponta, míg a P. vivax és P. ovale esetén kétnaponta térnek vissza a tünetek.
A klasszikus vérkenetes vizsgálat továbbra is a „gold standard”, de időigényes, és tapasztalt szakembert igényel. Az utóbbi években egyre elterjedtebbek a gyors diagnosztikai tesztek (RDT-k), amelyek percek alatt kimutatják a Plasmodium antigéneket a vérből. Bár ezek kevésbé érzékenyek a ritka fajokra, a terepi körülmények között hatalmas előnyt jelentenek. Modern kutatások a PCR-alapú módszerekre is fókuszálnak, amelyek képesek pontosan megkülönböztetni a Plasmodium fajokat, de ezek még drágák és kevésbé elérhetőek a fejlődő országokban.
A kezelésben alkalmazott gyógyszerek közül a legismertebb a klorokin, amelyet sokáig széles körben használtak, de a P. falciparum rezisztenciája mára számos területen elterjedt. A modern terápia alapja a kombinált artemisinin-terápia (ACT), amely artemisinin-származékokat és más hatóanyagokat (pl. lumefantrin, amodiaquin) kombinál a rezisztencia kialakulásának megelőzésére. A Lancet egyik 2023-as áttekintése kiemeli, hogy a délkelet-ázsiai régióban már az ACT-kkel szembeni rezisztencia is egyre gyakoribb, ami sürgeti új gyógyszerek és vakcinák kifejlesztését.
Hosszú ideig nem állt rendelkezésre hatékony vakcina, de 2021-ben az első, szélesebb körben alkalmazható oltás, az RTS,S/AS01 (Mosquirix) megkapta a WHO ajánlását. Ez a vakcina részleges védelmet nyújt, főként gyermekeknek ajánlott. 2023-ban pedig megjelent egy újabb ígéretes oltás, a R21/Matrix-M, amely klinikai vizsgálatokban akár 75%-os hatékonyságot is mutatott. Bár egyik oltás sem nyújt teljes védettséget, kombinálva a szúnyogirtással és a kemoprofilaxissal, jelentősen csökkenthetik a malária terjedését.
Az utazóknak a gyógyszeres profilaxis mellett fontos a szúnyogcsípés elleni védekezés: impregnált szúnyoghálók használata, hosszú ruházat viselése, valamint rovarriasztó szerek alkalmazása. A maláriás területeken élők számára a szúnyogirtási programok – például beltéri rovarirtó permetezés (IRS) – alapvető fontosságúak. A WHO szerint az ilyen programoknak köszönhetően az elmúlt két évtizedben több millió életet sikerült megmenteni.
Egyre több kutatás mutat arra, hogy a globális felmelegedés hatására az Anopheles szúnyog élőhelye kiterjedhet, és olyan területeken is megjelenhet a malária, ahol eddig nem fordult elő. Egy Nature Climate Change-ben közölt 2023-as tanulmány szerint a magasabb hőmérséklet és a változó csapadékmennyiség új kockázati zónákat hozhat létre Dél-Európában és Észak-Amerika egyes részein is. Bár ezekben az országokban az egészségügyi rendszerek erősebbek, az importált esetek mellett a helyi fertőzés kockázata is megnőhet.
A malária elleni küzdelem több szinten zajlik: egyéni szinten a megelőzés és a kezelés, közösségi szinten pedig a szúnyogpopuláció visszaszorítása és az egészségügyi ellátás fejlesztése a kulcs. A betegség azonban még mindig jelentős akadályt jelent az érintett országok gazdasági fejlődésében. A Világbank becslései szerint az afrikai országok GDP-jének akár 1–2%-át is felemésztheti a malária miatti kieső munkaerő és egészségügyi költség.
A malária tehát összetett betegség, amelynek megértéséhez nemcsak az orvosi szempontokat kell figyelembe venni, hanem a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőket is. Bár a modern diagnosztika, a kombinált gyógyszeres kezelések és az új vakcinák reményt adnak, a betegség felszámolása továbbra is hatalmas kihívás. Az utazók számára a tudatos felkészülés, a gyógyszeres védelem és a szúnyogcsípés elleni óvintézkedések jelentenek biztonságot, a világ közössége számára pedig az összefogás és a kutatások támogatása a jövő záloga.
Igen, a malária súlyos formája okozhat májkómát, bár ez viszonylag ritka szövődmény. A legsúlyosabb esetekben a kórokozó a májat is megtámadja, ami akut májelégtelenséghez és májkóma kialakulásához vezethet. Ilyenkor a májsejtek károsodása miatt a méreganyagok nem tudnak kiürülni a szervezetből, így azok az agyban is felhalmozódnak, ami tudatzavarhoz, majd kómához vezethet. A malária ezen formáját gyakran „hepatikus maláriának” nevezik, és sárgaság, alacsony vércukorszint, véralvadási zavarok és erős gyengeség is kísérheti.
A malária és a Dengue-láz nem ugyanaz a betegség, és közvetlenül nem állnak összefüggésben, mivel eltérő kórokozók okozzák őket: a maláriát Plasmodium-fajok parazitái, míg a Dengue-lázat Dengue-vírus fertőzése idézi elő. Mindkét betegség trópusi és szubtrópusi területeken fordul elő, és szúnyogok terjesztik őket. Emiatt földrajzilag és epidemiológiailag gyakran átfedhetnek, és egy területen élők vagy oda utazók mindkét fertőzésre ki lehetnek téve.
Felhsznált irodalom:
Korszerű orvosi diagnosztika és terápia – Melánia Kiadó