Ezeket látta már?

Szponzorált tartalom

A hormonok játéka nemcsak tinédzserként, hanem a klimaxban is megterhelő

A hormonokkal több lépcsőben is meg kell küzdenie a nőknek

A női lét nem egyszerű! A női hormonokról köztudott, hogy az érkezésük mennyire megviseli a kamasz lányokat, de akkor sem lesz könnyebb a helyzet, amikor a változókorban távozni kezdenek a szervezetből. Egy édesanya vallomása.

„A hormonok játszottak velünk”

– Tamara vagyok, 48 éves és változókorú. Tisztán emlékszem a kamaszkoromból anyukám hőhullámaira, egészen pontosan arra, hogy néha kipirosodott arccal hevesen legyezte magát, miközben egyre csak szidta azt az „átkozott banyalázat”. Amúgy is elég ideges volt abban az időszakban, könnyen kijött a béketűrésből, amire persze rátettem egy jó nagy lapáttal én is, aki meg éppen a lázadó korszakomat éltem. Mindennapos volt nálunk a veszekedés, kiabálás, ajtócsapkodás… Ma már tudom, hogy leginkább a hormonok játszottak velünk. Ugyanazok a női hormonok, amelyek hozzám, a tinédzser lányhoz még csak érkezőben voltak, míg anyukám szervezetéből már éppen távozni készültek. Ez a változás mindkettőnket megviselt testileg és lelkileg egyaránt. Pár évig emiatt eléggé rossz volt odahaza a hangulat.

Később persze minden rendbe jött köztünk, onnantól pedig, hogy nekem is gyerekem született, az anyukám lett szinte a legjobb a barátnőm. Nincs nap, hogy ne hívnám fel, és természetesen mindenben azonnal segítünk egymásnak, bármelyikünknek legyen is rá szüksége.

„Most én léptem a változókorba”

Nemrég rám tört életem első hőhulláma, és fel kellett ismerjem, hogy bizony, most én léptem a változókorba. És bár a klimax-téma soha nem volt tabu előttem, mégis egészen más olvasni vagy beszélni valamiről, mintsem a saját bőrünkön megtapasztalni. Nem hittem volna, hogy egy ilyen hőhullámot átélni olyan érzés lesz, mintha pár percre hirtelen „beteg” lennék – én legalábbis eddig csak akkor éreztem így magam, amikor lázas voltam. Hirtelen forróságot éreztem a testemben, sőt a torkomban is, és szinte kapkodtam a levegőt. Még szerencse, hogy az egész alig egy-két percig tartott, igaz, ennyi idő alatt az összes ruhámat csatakosra izzadtam.

De a klimaxot kísérő hangulatingadozásokat is megfigyeltem már magamon. Most az én lányom az, aki kamaszkorba lépett, és észrevettem, hogy az utóbbi időben kezdtem rosszul reagálni a szárnypróbálgatásaira, pedig azok csupán az önállósodását jelzik. De akármit is szeretne a lányom másként csinálni, mint korábban, én azt képes vagyok azonnal a személyem elleni támadásként érzékelni.

„Nem szeretném megismételni a múltat!”

Pár zajosan veszekedős este után aztán magamba szálltam. Megpróbáltam elemezni a helyzetet, valamelyest kívülről szemlélve önmagamat. Rájöttem, hogy semmiképpen nem szeretném megismételni a múltat: nem akarom, hogy a vacak klimaxom miatt rossz legyen otthon a hangulat, és hogy én is akár évekre elhidegüljek a saját lányomtól!

Utánanéztem hát, mit tehetnék, hogy ne gyűrje maga alá a változókor a családi boldogságunkat. Az interneten sok cikket elolvastam a poloskavészről, amit már az észak-amerikai indiánok is használták „női” bajokra. Sőt, mára tudományosan is igazolást nyert, hogy a gyógynövény hasznos komponensei hatásosan képesek csillapítani az olyan változókori panaszokat, mint a hőhullámok vagy a fokozott izzadás. Az egyik velem egykorú barátnőm pedig elmondta, hogy nemcsak a poloskavész az egyetlen gyógynövény, amely hasznos lehet egy klimaxos nőnek, hanem ott van például az orbáncfű is, amely természetes antidepresszáns, ezáltal segít úrrá lenni a változókori lelki nehézségeken.

Forrás: Phytotec Hungária