Hogyan regenerálódhat a szív?
A szívelégtelenség után a szívizom sejtjeiben bekövetkező szerkezeti változásokat a szív pihentetésével vissza lehet fordítani – állítják az Imperial College London kutatói. A European Journal of Heart Failure szaklapban megjelent patkánykísérlet azt mutatja, hogy a rendellenesség a szívizomsejtekre gyakorolt hatása nem maradandó, mint ahogyan eddig gondolták. A felfedezés új kezelési stratégiák kifejlesztése előtt nyithatja meg az utat.
Szívelégtelenség során a szívizom túl gyenge vagy merev ahhoz, hogy a szükséges hatékonysággal tudja pumpálni a vért. Gyakran szívroham következtében jelentkezik. A súlyos szívelégtelenség az egy éven belüli halálozás kockázatával járhat, ami a legtöbb ráktípusnál rosszabb, ezért nagy szükség lenne új szívelégtelenség elleni kezelésekre.
Az előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegekbe időnként úgynevezett balkamrai keringéstámogató eszközt (LVAD) ültetnek be, amely a szívműködés segítésével csökkenti a bal kamrára nehezedő nyomást.
Az Imperial Collegekutatói 2006-ban Magdi Yacoub professzor vezetésével kimutatták, hogy a szív egy időlegesen beültetett LVAD eszközzel történő pihentetése segít a szívizom regenerálódásában. A mostani kutatás ezt a javulást segít alaposabban megérteni a szívizomsejtek szintjén.
"Ha megsérül a lábizmunk, pihentetjük, ami segíti a regenerálódást" – magyarázza a kutatást felügyelő Dr. Cesare Terracciano. "A szív nem teheti meg, hogy pihenjen, állandóan pumpálnia kell. Az LVAD csökkentheti a szívre nehezedő nyomást, miközben fenntartja a szervezet vérellátását, ez pedig elősegíti a szív regenerálódását. Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, mi történik eközben a szívizomsejtekkel."
A kísérlet során a kutatók egy elégtelenül működő szívet ültettek az egyik patkányból egy másikba annak egészséges szíve mellé, hogy mindkét szív kapjon vért, de az egyiknek ne kelljen dolgoznia. Miután a beteg szív pihent, számos szerkezeti változás következett be a szívizomsejtekben, és az összehúzódási képesség romlása visszafordult.
A kutatásban részt vevő Michael Ibrahim hozzátette, amennyiben sikerül felfedezni az e változások hátterében álló molekuláris mechanizmusokat, lehetőség nyílhat arra, hogy az LVAD beültetéshez hasonló súlyos beavatkozások nélkül is kiválthassák a regenerálódást.
A kutatás során megfigyelt legszembetűnőbb celluláris hatások a T-tubulusokkal állnak összefüggésben. Ezek a struktúrák teszik lehetővé, hogy az elektromos jelek mélyen behatoljanak a szívizomsejtekbe, hogy mindegyik rost egyszerre húzódjon össze.
A T-tubulusok sűrűn és szabályosan helyezkednek el az egészséges szívben, lehetővé téve a hatékony izomösszehúzódást, szívelégtelenség után azonban ritkává és szabálytalanná válnak. A szív megterhelésének megszüntetésével a T-tubulusok helyreálltak.
