Ezeket látta már?

Pacemaker, defibrillátor: ezekben az esetekben lehet rájuk szükség

szívritmuszavar, diagnózis, szívverés, tachycardia

Bizonyos szívbetegségek, kóros állapotok esetén a legmegfelelőbb eljárás, ha a páciensnek pacemakert vagy defibrillátort ültetnek be.

Mi a különbség a két eszköz között és hogyan lehet ezekkel biztonságos, teljes életet élni? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont szakorvosa.

Mire való a pacemaker, a defibrillátor és hogyan ültetik be azokat?

A pacemaker tulajdonképpen egy szívritmus-szabályozó készülék, amely ellenőrzi a szívritmust, és ha túl lassúnak találja azt, elektromos impulzusok leadásával hatékonyabb munkára készteti a szívet. A korszerű defibrillátor ennél egy kicsit összetettebb feladatokra is képes: a túl lassú szívverés serkentését túl a felgyorsult szívritmust is képes lassítani, sőt, ha szükséges, az életveszélyes kamrafibrilláció esetén lead egy nagy energiájú impulzust, vagyis defibrillál.

Mindkét készüléket kisebb műtét keretében ültetik be. Jellemzően nem altatásban, hanem érzéstelenítés mellett történik a beavatkozás. A legtöbb esetben a készülék telepét a kulcscsont alá, legtöbbször baloldalt ültetik be a bőr alatti zsírszövetbe. Innen egy vénán keresztül vezetnek fel 2, vagy 3 elektródavezetéket a szívbe, amelyeket összekötnek a vezérlőteleppel, egy kis fémdobozzal. Az elektródákat az adott szívritmuszavarnak megfelelően a szív jobb kamrájában, jobb pitvarában, biventrikuláris pacemaker esetében emellett a szív egyik oldalvénájában helyezik el.

A műtéti sebet általában felszívódó varrattal zárják, a beteg pedig pár nap megfigyelés után hazamehet, és a viszonylagos odafigyeléssel (például néhány napig óvatos zuhanyozás, érintett oldali végtag kímélete) folytathatja az életet.

Biztonsági tanácsok pacemakerrel, defibrillátorral élőknek

A legfontosabb dolog, amire a beültetés után felhívják a betegek figyelmét, az a készülékek elektromágneses tulajdonsága, ami sok dolgot befolyásolhat. Ilyen például a repülőtereken található biztonsági kapu, amelyen nem szabad áthaladni, vagy a boltokban található lopásgátló berendezések, amelyeknek nem szabad sokáig a közelében tartózkodni. És bár a mindennapi elektromos berendezések nem befolyásolják a pacemaker és a defibrillátor működését, nem ajánlatos túl közel tartózkodni például a gyújtógyertyás robbanómotoros berendezésekhez vagy bármihez, ami rosszullétet, szívdobogás-érzést okoz. Egyes gyógyító vagy képalkotó eljárások tekintetében pedig mindenképpen figyelni kell arra, nem kizáró ok-e a pacemaker, és a defibrillátor megléte.

Azt is észben kell tartani, hogy a betegnek mindig magánál kell tartania a gyógyszereit, és ha bármilyen tünetet tapasztal, kicsit meg kell pihennie, szükség esetén pedig segítséget hívnia.

Hogyan élhetünk a beültetés után?

- Amikor a pacemaker vagy a defibrillátor beültetés után elhangzik az a mondat, hogy a beteg folytathatja a megszokott életvitelét, kevesen gondolnak arra, hogy a megszokott életvitelük mekkora szerepet játszott a betegség kialakulásában. Vagyis nem biztos, hogy pontosan ugyanazt az életet ajánlott folytatni, inkább egy biztonságos, szívbarát életmódot kellene kialakítani – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa. – Ebben jelenthet óriási támaszt a hosszú távú kardiológiai gondozás, amelynek hazánkban még nincs túl nagy hagyománya. Sokan – akárcsak információ hiányában - úgy vélik, innentől kezdve életük végéig „betegként” kell élniük, vagy éppen semmin sem kell változtatniuk.

Mikor van szükség 7 napos Holter EGK-ra? Olvasson tovább!

Holott a nagy szív-érrendszeri események után elengedhetetlen, hogy fizikailag is megerősítsük a szívet és kialakítsunk egy szívbarát életmódot. Ebben játszik döntő szerepet a rendszeres mozgás, azonban tekintetbe kell venni, milyen fizikai állapotból indul a páciens, milyen mozgástípus, intenzitás és gyakoriság számára az optimális.

Emellett érdemes átnézni és szükség esetén megreformálni az étrendet is, és nem csak nagy vonalakban beállítani például a mediterrán vagy DASH-diétát, hanem személyre szabottan, ízléshez, célokhoz és esetlegesen érzékenységekhez szabni az étrendet, akár a túlsúly leadása miatt is. Ezen kívül nagyon fontos elsajátítani a stresszkezelés megfelelő módszereit, hiszen a stressz önálló rizikófaktora a szív-érrendszeri betegségeknek.

A hosszú távú kardiológiai gondozás tehát nem csak a rendszeres kontrollról és a gyógyszerek beállításáról szól, de az életmód reformjáról is, ami együttesen eredményezhet egy teljes értékű, biztonságos életformát.

Forrás: Kardioközpont