Gégerák

A gégerák előfordulása

A gégerák a hatodik leggyakoribb rosszindulatú daganat felnőttkorban. Magyarországon nagyrészt a férfiak betegsége, a férfi:nő arány 20:1. A betegség elsősorban az 50-60 év közöttieket érinti, de 40-50 év és 60-70 év között is magas az előfordulási aránya – a három korosztálynak körülbelül 80%-os a részesedése az összes gégerákból. Elhelyezkedés (lokalizáció) szerint a hangszálak fölötti területről indul ki a gégerákok több mint fele, a hangszálak régiójából indul ki a gégerákok több mint 40%-a, a maradék 2-3% pedig a hangszálak alatti területről indul ki.

A gégerák okai

Az elsőszámú kockázati tényezők a dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás, és ezek egymást erősítő (additív) hatása. Ezen kívül az azbeszt, a fapor, a nikkelszármazékok és a mustárgáz expozíció jelent kockázati tényezőt.

A gégerák tünetei

A hangszalagrák igen korai fázisban már állandó rekedtséget okoz, amely az idő múlásával egyre erősödik, ezért hetekig fennálló, makacs rekedtség esetén mindenképpen fül-orr-gégészhez kell fordulni, hogy felderítse annak okát.

A hangszálak feletti, gégebemeneti terület rákos elváltozása kezdetben tünetmentes, később féloldali, a nyeléskor a fülbe sugárzó fájdalom jelentkezhet. Gyakori a gégetájon érzett gombócérzés is.

A hangszálak alatti régió gégerákja csak akkor okoz tünetet, ha már eléri a hangszálakat, vagy ha annyira megnövekszik, hogy beszűkíti a gége keresztmetszetét és ezáltal hangos, nehezített légzést okoz.

A gégerák lefolyása

A gégerák kezdetben csak a hámrétegben található meg, később áttöri a környező szövetrétegeket és ráterjed a gége porcos vázára is, ezáltal fixálva az adott gégefelet. A gégerák terjedése során áttéteket ad először a nyaki nyirokcsomókba, majd később távoli szervekbe is.

A gégerák diagnózisa

Elsőként gégetükrös vizsgálatot végeznek. Ezzel az eszközzel láthatóvá válik a kifekélyesedett felszínű hám, amelyből szövetmintát (biopsziát) vesznek a pontos diagnózis felállításához. Ha a gégerák csak a hangszalagokat érinti, akkor az szürkésfehér felrakódást okoz az érintett hangszalagfél felszínén. A diagnózis kiegészítéseként, a környező szövetek és nyirokcsomók érintettségének megítélésére gyakran CT vizsgálatot is végeznek.

A gégerák terápiája

A kezelés sebészi beavatkozásból ésvagy sugárkezelésből áll. A gégerák elhelyezkedésétől és stádiumától függ, hogy melyik módszer választandó.

Ha a tumor a hangszalagokat érinti, akkor lehetőség szerint a sugárkezelést részesítik előnyben, mivel a beteg hangfunkciója jobb marad, mint egy esetleges műtétet követően. A gyógyulás aránya mindkét módszerrel 80-90%-os.

A hangszálak feletti régió gégerákját egyaránt kezelhetik besugárzással és sebészileg is, azonban itt lényegesen gyakoribb a műtéti megoldás.

A hangszálak alatti régióban igen ritkán kerül sor sugárkezelésre.

A 2 cm-nél nagyobb, valamint a környező szöveteket beszűrő gégerák esetén általában kombinált kezelést alkalmaznak. Ez általában egy elsődleges sugárkezelésből, majd a visszamaradt (reziduális), vagy kiújuló (recidíváló) tumorszövet sebészi eltávolításából áll. Az esetek egy részében azonban a műtéti kezelést egészítik ki műtét utáni, (posztoperatív) besugárzással.

A kezelésnek súlyos mellékhatásai vannak. A műtéti beavatkozás általában károsítja a beszéd és a nyelés folyamatát, így ezek rehabilitációja szükséges. A sugárkezelés az ízérzés elvesztését, szájszárazságot valamint bőrelváltozásokat (szőrzet kihullását, gyulladást, viszketést) és hegesedést okoz.

Forrás:

Ribári Ottó: Fül-orr-gégészet; Paul Calabresi, Philip S. Schein: Medical Oncology