Ezért nem tud takaró nélkül aludni még a kánikula kellős közepén sem
Miért olyan fontos a betakarózás élménye, hogy még kánikulában sem mondunk le róla? Itt a válasz.
Az Emory University kutatói egy érdekes tanulmányt publikáltak, melyben az Egyenlítő mentén élő, gyűjtögető és nem nomád életmódot folytató emberek alvási szokásait vizsgálták. Azt találták, hogy a nomád életmódot folytató embereken kívül mindegyik, még a trópusi éghajlatú Közép-Afrikában és Pápua Új-Guineában élő népek is használnak valamit takaró gyanánt, legyen az egy növényekből készült lepel vagy bármilyen szőtt anyag.
Dr. Alice Hoagland alvászakértő viselkedési és fiziológiai folyamatokkal magyarázza a betakarózás szokását: lefekvés előtt 60-90 perccel az emberi test maghőmérséklete csökkenni kezd, hogy megkönnyítse az elalvást, ilyenkor ugyanis több melatonint, azaz alváshormont kezd termelni a szervezet. Alvás közben azonban testünk hőszabályozó rendszere ennél kicsit összetettebben működik.
Stresszcsökkentő: a takaró azt teszi, mint a boldogsághormon
A REM-fázisok alatt drasztikusan csökken a nyugodtság és boldogság érzését kiváltó neurotranszmitter, a szerotonin szintje. És hogy ennek mégis mi az ellenszere? A takaró! Számos vizsgálatban bebizonyították, hogy egy nehéz (13 kg súlyú) paplannal növelhető az agyban a szerotoninszint, vagyis megint csak arról van szó, hogy a betakarózás a REM-fázisban keletkezett hiányt pótolja. Nyugtató hatása miatt egyébként alkalmazzák is a módszert a szorongás és az inszomnia kezelésében.
Kattintson tovább az Alvászavar-kalkulátorhoz!
A testhőmérséklet-szabályzás és a takaró
Melegvérű lények vagyunk, ami azt jelenti, hogy a testünk szabályozza a belső hőmérsékletünket. Amikor azonban mélyálomban pihenünk, minden funkciónk gyengül, így ez is (durva hasonlattal alvás közben a hüllőkhöz hasonlóan mi is a környezetünkre vagyunk ilyenkor utalva), és nagy segítséget jelent minden hőmérsékletszabályozásban segítő dolog. A takarók tehát segít az optimális testhőmérséklet fenntartásában, ezáltal jobban alszunk velük.
Alvási rutin, nélkülözhetetlen szokások
A szokásaink rabjai vagyunk: részben azért, mert a szokások biztonságérzetet adnak számunkra, részben pedig azért, mert a lefekvés előtti rutin olyan szokás, amely segít az agynak felismerni, mikor következik az alvás "feladata". Ha ugyanazt a tevékenységet végzi ugyanabban a sorrendben, az egy idő után egyértelmű jelzésként szolgál a testnek, hogy most már alvásba szenderedhet. Amikor befekszünk az ágyba és betakarjuk magunkat, az épp ilyen jel a testünknek. Ha nem is takarózunk be nyakig, kell az anyag köránk - akár kánikula van, akár nem.
Mesterséges burok, egységes mikroklíma
A takarók egyfajta mikroklímát, mesterséges burkot hoznak létre körülöttünk, aminek köszönhetően a hőmérséklet alig változik körülöttünk az éjszaka során. Ennek köszönhetően a felmelegedő vagy épp lehűlő szoba nem befolyásol minket alvás közben. Tehát nem csak gyorsabban elalszunk a takaróknak köszönhetően, de jobb és pihentetőbb alvást is produkálhatunk általuk, hiszen ahogy alszunk, nagyban befolyásolja, hogy másnap hogyan ébredünk.
Biztonságérzet: jobb ott a takaró alatt
A takarók már egészen gyerekkorunk óta növelik a biztonságérzetünket. Akkoriban talán a legnagyobb félelmünk a sötétség vagy az ágyunk alatt lakó szörnyek voltak, de a takaró alatt valahogy mindig biztonságban éreztük magunkat. A félelmeink persze már elmúltak, a takaró nyújtotta „mágikus biztonságérzet” azonban nem – ez továbbra is ott van a tudatalattinkban, ezért érezzük magunkat olyan kellemesen és biztonságosan, amikor betakarva fekszünk az ágyunkban.
Ez is érdekelheti:
