Több gyermek = anyagi rosszlét?

Kétszer annyian vélik úgy Magyarországon, hogy rossz döntés három gyereket vállalni - a húsz évvel ez előtti számokhoz képest.

Tíz évvel ez előtt még az emberek több mint fele egyet értett azzal a kijelentéssel, hogy "nem lehet igazán boldog az, akinek nincs gyermeke". Ezzel szemben tavaly már ez az érték is csökkent, az ideális családról alkotott elképzelések idomulni kezdtek a realitásokhoz.

Az elmúlt tíz évben csökkent azon felnőttek száma, akik szerint ideális a három gyerek egy családban: ők a válaszadók 14 százalékát tették már csak ki, míg az egy gyereket ideálisnak tartók öt százalékkal többen lettek egy évtized alatt: 17 százaléknyian. A két gyerek mellett döntők száma viszont nem változott számottevően, két százalékkal kevesebben vállalnának két gyereket, mint 2001-ben.

Mit mond "a szerk."?

Csak egészen halkan szeretném megjegyezni a T. Olvasóknak, hogy magunk a családban 7 gyermeket nevel/t/ünk fel az elmúlt 30 évben. Nem mondom azt, hogy könnyű volt, valószínűleg hazánk nem pont a nagycsaládoknak van "berendezve". Azért mégiscsak megoldottuk mindig a problémákat, és most már a hétből hatan nagykorúak, ketten még középiskolások, egy kisunokánk is van.

Elnézést a szubjektív megjegyzésért, nyilván a kevesebb gyermek mögött is számtalan ok, érv, egyéni élet, sors húzódik meg, ez csak a magunk példája volt - egy a 10 millióból...

(A szerk., dr. Székely G.)

Érdekesség, hogy tíz évvel ez előtt Németországban csak 32, Finnországban csak 22, míg Hollandiában csak a válaszadók 5 százaléka érezte úgy, hogy egy családban szükség van a gyerekvállalásra, ehhez képest tehát még most is jó helyet foglal el Magyarország a listában.