Szponzorált tartalom
HPV-fertőzés: hogyan értelmezzük a nőgyógyászati leletet?
Felnőtt, illetve aktív nemi életet élő nők esetében nagyon fontos a rendszeres, éves nőgyógyászati szűrővizsgálat. Az észlelhető tünetekkel járó betegségeken túl ezzel olyan – általában – tünetmentes állapotot is felismerhet az orvos, mint a HPV-fertőzés. A tesztek lehetőséget nyújtanak arra is, hogy időben azonosítsuk és kezeljük a HPV okozta elváltozásokat, és így megelőzzük a méhnyakrák kialakulását.
Nem kell tartani ezektől a kontrollvizsgálatoktól, hiszen általában egyszerűek, gyorsak, fájdalommentesek, és csak minimális kellemetlenséggel járnak. A kenetvétel során a nőgyógyász a méhnyak felszínéről egy speciális kefe segítségével sejt- és nyálkamintát vesz, amelyet laboratóriumi elemzésre küld. A leleten szereplő eredményekből az orvosunk könnyedén kiolvashatja, hogy szükség van-e további teendőre.
A HPV-fertőzés legtöbbször tünetmentes
A HPV-fertőzés igen gyakori az általános népességben, és a nőknél ez a víruscsalád tehető felelőssé a cervikális (méhnyaki) diszpláziáért, amely a méhnyak nyálkahártyasejtjeiben észlelhető rendellenes elváltozásokat jelenti. Bármely életkorban kialakulhat, de leggyakrabban a 25-35 év közötti nőknél jelentkezik.
A cervikális diszplázia fokozatai
CIN I: enyhe elváltozás, amely általában a méhnyak hámjának alsó egyharmadát érinti.
CIN II: középsúlyos elváltozás, amely többnyire a méhnyak hámjának alsó kétharmadát érinti. Rákmegelőző állapotnak tekinthető.
CIN III: a kóros elváltozás a méhnyak hámjának több mint kétharmadában megtalálható. Korai méhnyakráknak tekinthető.
Cervikális diszpláziára utaló tünetek:
- nemi szemölcsök,
- abnormális vérzés,
- nemi aktus utáni pecsételő vérzés,
- hüvelyfolyás,
- derékfájdalom.
Az esetek többségében azonban nem észlelhetők ezek a panaszok, ezért a korai diagnózis és kezelés érdekében fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrésen való részvétel.
Teszteljünk HPV-re!
1. PAP-teszt (Papanicolaou-teszt): a nőgyógyászati rutinvizsgálat része, amely során a méhnyakról vett felületi sejtminta normalitását vagy abnormalitását vizsgálják mikroszkóppal. Pontos diagnózist nem ad, ezért, ha rendellenes sejteket találnak, további vizsgálatokra lehet szükség.
2. HPV-teszt: csak külön kérésre, vagy akkor végzik el, ha a PAP-teszt rendellenes eredményt mutat. Segítségével a HPV genetikai anyagát lehet kimutatni a sejtmintában.
3. HPV PCR-teszt: a vírus DNS-ét mutatja ki, és lehetőséget ad a vírus típusának meghatározására. Különösen fontos a magas kockázatú HPV-típusok, például a 16-os és 18-as típus felismerésében, amelyek leggyakrabban vezetnek a méhnyakrák kialakulásához.
4. Full spektrum HPV-szűrés (COBAS): korszerűbb módszer, amely a HPV teljes spektrumát képes kimutatni és tipizálni.
5. Kolposzkópia: speciális nagyítóval vizsgálják meg a méhnyak felszínét, hogy azonosítsák a rákmegelőző vagy rákos elváltozásokat.
6. Biopszia: szövetmintát vesznek a méhnyakból további vizsgálatok céljából. Több fajtája van, és gyakran helyi érzéstelenítésben vagy rövid altatásban végzik.
Mit jelent az eredmény?
A rutinvizsgálaton elvégzett méhnyakrák-szűrés eredményei kétféle rendszer, a Pap-teszt és a Bethesda-rendszer szerint értékelhetők. Mutatjuk, mit láthat a leleten, és mit jelentenek az értékek.
Papanicolau (P) rendszer vagy Pap-teszt:
P0: nem értékelhető minta.
P1: normális sejtek, nincs elváltozás.
P2: normális sejtek, enyhe gyulladás vagy fertőzés.
P3: közepes fokú elváltozás, gyulladás van vagy rákmegelőző állapot gyanúja áll fenn, amely további vizsgálatot, például HPV-tesztet vagy ismételt Pap-tesztet igényelhet.
P4: súlyos elváltozás, amely nagy valószínűséggel rákmegelőző állapotot vagy korai rákot jelez, és kolposzkópiát, valamint biopsziát igényelhet.
P5: Daganatos sejtek jelenléte, amely azonnali további vizsgálatokat és kezelést igényel.
Bethesda-rendszer
Háromféle leletet különböztetünk meg:
-negatív
-egyéb elváltozások (pl.: gyulladás)
-kóros
Kóros elváltozások osztályozása
AS-CUS: atípusos laphámsejtek, amelyek jelentősége nem egyértelmű. Ilyenkor gyakran javasolt a HPV-teszt elvégzése, hogy kizárják a magas kockázatú HPV-fertőzést.
ASC-H: nem egyértelmű, de nem kizárható, hogy súlyos laphámelváltozás észlelhető.
LSIL: jelzi az enyhe cervikális diszpláziát. Ilyenkor is javasolt a HPV-teszt.
HSIL: jelzi a súlyosabb cervikális diszpláziát. Ilyenkor kolposzkópiát és biopsziát javasolnak a pontos diagnózis érdekében.
AGC-NOS: kóros mirigyhámsejt, amely nem egyértelműen értékelhető.
AGC-FN: mirigyrák lehetősége felvetődik, de nem egyértelműen értékelhető.
AIS: hámbeli mirigyrák.
Mit tegyünk, ha pozitív eredményt kapunk?
Ha a Pap- vagy a HPV-teszt eredménye pozitív, az nem jelent automatikusan rákdiagnózist. Az eredmény függvényében az orvos fogja meghatározni a következő lépéseket, de mi magunk is sokat tehetünk az egészségünkért. Fontos a rendszeres ellenőrzés és az immunrendszerünk megerősítése, hiszen a szervezet sokszor saját maga is képes legyőzni a vírust. Ebben mi is tudjuk támogatni: kiegyensúlyozott étrenddel, rendszeres mozgással, az alkohol és a dohányzás mellőzésével, valamint megfelelő intimhigiéniával. Pozitív HPV-eredmény esetén ne felejtsük el tájékoztatni a partnerünket sem, és gondoskodjunk a biztonságos nemi életről – azaz használjunk óvszert!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
