A D-vitamin hiány genetikai háttere. Brit és amerikai tudósok nemrég három genetikai különbséget fedeztek fel, amelyek mind hatással lehetnek a D-vitamin hiány kialakulásának esélyeire. A kutatók szerint a felfedezés segíthet megmagyarázni, hogy egyeseknél miért nem elegendő a napfény és a megfelelő étrend a hiánybetegség megszüntetéséhez.
Örökletes a szerencsejáték-függőség - állítják amerikai kutatók ausztrál ikerpárok tanulmányozásának eredményeként.
Genetikai háttere is lehet a D-vitamin hiányának. Három genetikai változást találtak kutatók, amelyek befolyásolhatják a D-vitaminhiány kockázatát, és magyarázatot adhatnak arra, hogy miért alakulhat ki megfelelő étrend és napfény mellett is ez az állapot.
Sikeres műtéte újra esélyt adott a normális életre annak az indiai fiúnak, akit fogyatékossága miatt sokan istenként tiszteltek.
A Turner-szindróma a nők számbeli nemi kromoszóma rendellenessége, melynek során az egyik női (X-) kromoszóma elvész. A Turner-szindrómát, az 1930-as években Henry Turner amerikai orvos írta le elsőként. Kb. 2000 élveszületésre jut egy eset, de Turner-szindrómával fogant leányoknál igen magas (kb. 98%) a spontán vetélés gyakorisága. Így a Turner-szindróma tényleges gyakoriságáról pontos ismeretekkel nem rendelkezünk.
A Peutz-Jeghers szindróma ritka genetikai betegség, melyre főként a vékonybeleken megjelenő jóindulatú polipok és a száj körüli bőrfelület foltos pigmentációja a jellemző. Alacsony gyakoriságára jellemző, hogy kb. 1 eset jut 250.000-300.000 főre, vagyis Magyarországon a betegek száma kevesebb, mint 40 főre becsülhető. Születéskori gyakorisága kb. 1fő/120.000 összes születés.
A nyitott gerinc a korszerű magzati szűrő- és diagnosztikus eljárások érája előtt a leggyakoribb központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek közé tartozott. A nyitott gerinc szoros rokonságban van a többi ún. velőcsőzáródási rendellenességgel, az agyvelő-koponyahiánnyal (anencephalia), valamint az agyvelő-agyhártyasérvvel (meningomyelokele). A nyitott gerincet a velőcsőzáródási rendellenességek enyhébb formái közé soroljuk, meglehet azokkal azonos módon és okból alakul ki.
A többszörös veleszületett fejlődési rendellenességet Bernard-Antoine Marfan francia gyermekgyógyászról nevezték el, aki elsőként írta le a rendellenességet (1896). A Marfan-szindróma testi kromoszómához kötött domináns módon öröklődik, de a hibás gén az elsőfokú utódokban nem minden esetben mutatkozik meg. A génhiba a kötőszövet egyik fontos fehérjéjének, a fibrillinnek gyengeségéhez vezet, mely számos szervben, szervrendszerben okoz másodlagos rendellenességeket.