Gyógynövények - az ánizs

A Földközi-tenger mellékéről származó ánizst sokfelé termesztik. Az ókorban kedvet fűszerként használták; sőt Keleten még fizetőeszközként is...

Ánizs (Pimpinella anisum)

Hol él: Egyéves, lágy szárú növény, hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Jellemzően meleg- és tápanyagigényes fajta.

Küllemi leírás: Finoman szőrös, jellegzetes illatú. A szár hengeres, bordázott. Tőlevelei szárnyasan összetettek, a szárlevelek szeldeltek, majd sallangosak. Összetett ernyővirágzata van, szürkészöld, körte alakú termései 3-5 mm hosszúak.

Milyen drog készül belőle: az ánizs termése és magja (Anisi fructus) képezi a drogot.

Mit tartalmaz: Illóolajat (transz-anetol, metil-kavikol és ánizsaldehid), kolint, kumarinokat.

Mire alkalmazható:

Főként étvágyjavító, emésztést serkentő hatása miatt alkalmazzák. Emellett vértisztító, hurutoldó,felfúvódást szüntető hatású is, tehát gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. Fontos: a gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.

A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója.

Mire alkalmazható még?

Főzelékekben, vadételekben, kompótokban, likőrben (ouzo), édes borokban stb.

A homeopátia is alkalmazza: a tarkó táj és nyak-, ill. a derékzsába csillapítására.

(forrás: wikipedia, Rápóti-Romváry: Gyógyító növények)