Különleges tanórákat tartanak egy budapesti iskolában - középpontban a stressz és az erőszakmentes kommunikáció

A programnak köszönhetően a diákok megtanulnak reflektálni önmagukra és a világban történő eseményekre, lehetőségük nyílik gondolataik és érzéseik kifejezésére.

Egyedülálló tanórákon vesznek részt a budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont gimnazistái: az Osztozó nevű foglalkozásokon többek között olyan témákat járnak körbe, mint az identitás, a jövőkép, a stressz vagy éppen az erőszakmentes kommunikáció. Az iskola „osztozótanárai” szerint ahhoz is mankót kapnak, hogy jobb kapcsolatot alakíthassanak ki önmagukkal és a körülöttük élőkkel.

„Mindig is fontosnak tartottuk, hogy az iskolában ne csak a tananyagról beszéljünk, hanem legyenek olyan órák is, amelyeken a diákok mindennapi életét érintő témákkal foglalkozunk. Ami nincs benne a tananyagban, de nagyon fontos ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, ki tudják fejezni a gondolataikat és az érzéseiket, és olyan felnőtté váljanak, aki reflektálni tud önmagára és a körülötte történő eseményekre. Ezt a célt szolgálja az Osztozó program” – mondja Hervai-D'Elhoungne Pál István, a budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont egyik „osztozótanára”. A programot Hári M. Ildikó nővér hívta életre 2011-ben, a foglalkozások pedig azóta is fontos helyet töltenek be a Boldogasszony Iskolanővérek által fenntartott gimnázium életében.

A 7., 9. és 11. évfolyamosok háromhetente egy-egy 90 perces foglalkozáson vesznek részt az iskola osztozótanárainak irányításával, akik mindannyian rendelkeznek mentálhigiénés vagy lelkigondozói végzettséggel is, és ezt a speciális tudást használják is. „Egyéni feladatok minden alkalommal vannak, de a diákok sokszor dolgoznak párban vagy kisebb csoportokban, főleg akkor, ha drámapedagógiai eszközöket is használunk. Sokszor játszunk, mert a játék sok téma feldolgozását segíti, de olyan is van, hogy közösen utánajárunk egy-egy kérdésnek” – magyarázza, hozzátéve: az Osztozót beépítették az órarendbe, de a foglalkozásokat nem az osztálytermekben tartják, hanem olyan iskolai terekben, ahol a gyerekek körben ülhetnek.

A pedagógusok és a diákok minden tanév elején közösen alkotják meg a foglalkozások szabályait, egymással „szerződést” kötve – ebben leírják, mit várnak el a csoport tagjaitól és önmaguktól. Az egyik alapszabály azonban tizenhárom éve változatlan: mind a gyerekek, mind a felnőttek titoktartást fogadnak, vagyis amit bármelyikük megoszt az érzéseiről, gondolatairól, az a csoporton belül marad.

Közösen teszik fel a legfontosabb kérdéseket

A foglalkozásokon a pedagógusok négy nagy témát – identitás, család, életkészségek és közösség – járnak körbe a gimnazistákkal.

Ki vagyok én? Van-e valamiféle célom az életben, milyen a jövőképem, és honnan van ehhez erőforrásom? Amikor az identitás van fókuszban, többek között ilyen kérdésekkel foglalkozunk. Az életkészségek témakör egy kicsit gyakorlatiasabb: a hivatásról, a munkáról, az időről és az idő beosztásáról, a stresszről és annak kezeléséről, a rezilienciáról beszélgetünk. Van egy nagyon személyes témakör is, amely a családot járja körbe: honnan jöttem, milyen adottságai vannak a családomnak, tudok-e ebben fejlődni, a különböző életszakaszokban bizonyos dolgoktól elbúcsúzni, és a fontos dolgokat megtartani? Sok időt szánunk arra is, hogy a diákjaink megértsék, hogyan működnek a csoportok, ezért itt helyet kap az erőszakmentes kommunikáció, a párbeszédkultúra és sok minden más is.

– sorolja a témákat Gorondi Orsolya, a Patrona tanára, aki nyolcadik éve vezet foglalkozásokat.

Hozzáteszi: időnként olyan nehéz témákat is elővesznek, mint a szégyen vagy a gyász, de arra is volt már példa, hogy maguk a diákok kérték, hogy egy őket foglalkoztató témáról beszélgessenek, sőt az osztályközösségen belüli konfliktusok feloldásában is segíthet az Osztozó.

Semmit nem erőltetnek

Gorondi Orsolya hangsúlyozza: az Osztozó egyik alapelve, hogy soha semmit nem erőltetnek, elfogadják és tiszteletben tartják, ha egy diák nem szeretne aktívan részt venni a foglalkozásokon.

„Lehet, hogy valami miatt nem szívesen beszél egy témáról, vagy éppen nehezen tud kapcsolódni hozzá. Ugyanakkor az is igaz: amennyit valaki belead a jelenlétével, megnyílásával, ahhoz hasonló mértékben tud ő is részesülni, gazdagodni a megosztásból, a közösségi élményből. Ha bezárkózik, esetleg elhülyéskedi – akár zavarból vagy bizonytalanságból –, úgy ő is veszít, kimarad. Abban hiszünk, hogy akkor jó egy Osztozó foglalkozás, ha minden diák a saját szükségleteinek megfelelően vesz részt benne” – mondja, hozzátéve: ha nagyon személyes vagy érzékeny témáról van szó, a gimnazisták sokszor egyénileg dolgoznak a feladatokkal, a gondolataikat nem kell megosztaniuk az osztálytársaikkal. „Az a szemlélet, amit az Osztozó képvisel, egyébként is jellemző ránk: bármikor megkereshetnek minket a diákok az iskolában, ha úgy érzik, hogy jól jönne egy beszélgetés” – magyarázza.

A tanárok tapasztalatai szerint a gimnáziumba frissen bekerülő hetedikesek és kilencedikesek kifejezetten nyitottak a foglalkozásokra, hiszen az osztályközösség ekkor formálódik, a gyerekek kíváncsiak egymásra, és szívesen mesélnek magukról is, ami segíti a beilleszkedésüket és erősebbé teszi a közösséget is.

Összegzés

• Az Osztozó program lehetőséget ad a diákoknak saját magukra és a világ eseményeire való reflektálásra.
• A foglalkozások során az identitás, jövőkép, stresszkezelés és erőszakmentes kommunikáció témákat vizsgálják.
• A programot mentálhigiénés és lelkigondozói végzettséggel rendelkező pedagógusok vezetik.
• A diákok aktívan részt vehetnek egyéni vagy csoportos foglalkozásokon, melyek gyakran játékos elemeket is tartalmaznak.
• Az Osztozó célja, hogy elősegítse a diákok önfejlődését és közösségi integrációjukat tiszteletteljes és támogató környezetben.

Ez is érdekelheti

Miért kezd el rángatózni a szemünk – és mikor kell aggódni miatta?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!