Kiderült, hány nem emberi sejt lakozik a testünkben - emberibbek vagyunk, mint hittük!

Megdőlt a legnépszerűbb tudományos tévhit: ez az igazság a testünket lakó albérlőkről.

Ön is hallotta már azt a meghökkentő adatot, miszerint tízszer annyi baktérium él a testünkben, mint ahány saját sejtünk van? Ez a bűvös 10:1-es arány évtizedek óta tartja magát a népszerű tudományos könyvekben, TED-előadásokban és magazinokban. Jól hangzik, sőt, remekül szemlélteti, milyen fontosak ezek a parányi lények az egészségünk szempontjából – egyetlen apró bökkenő van vele: egyszerűen nem igaz.

Egy negyvenéves tévhit dőlt meg

Bár szeretünk úgy gondolni magunkra, mint akiknek a teste csupán egy hatalmas baktériumtelep szállodája, a legfrissebb kutatások szerint ez a nézet alapos pontosításra szorul. A Weizmann Tudományos Intézet biológusai, Ron Milo vezetésével, górcső alá vették az elmúlt négy évtized szakirodalmát, és rájöttek, hogy a tudományos világ egy megalapozatlan „városi legendát” ismételget.

Valójában az arány sokkal közelebb áll az egyenlőhöz: egy átlagos felnőtt testében nagyjából 1,3 mikroba jut minden egyes emberi sejtre. Ez még mindig rengeteg – körülbelül 39 billió baktériumról beszélünk –, de messze van a korábban hangoztatott tízszeres túlerőtől.

Honnan ered a tévedés?

A 10:1-es arány egy 1970-es becslésből származik. Thomas D. Luckey amerikai mikrobiológus akkoriban kiszámolta, hogy egy gramm székletben mennyi baktérium van, majd ezt egyszerűen felszorozta az emésztőrendszer teljes hosszára. Hét évvel később egy neves kollégája ezt az adatot vetette össze az emberi sejtek akkori becsült számával, és megszületett a mítosz.

A baj csak az volt, hogy ezek a számok nem valódi méréseken, hanem merész feltételezéseken alapultak. A kutatók ugyanis azt hitték, hogy az egész bélrendszerünk olyan sűrűn lakott, mint a vastagbél – pedig a gyomrunkban vagy a vékonybelünkben jóval kevesebb az „albérlő”.

Ki az a „referenciaember”?

Hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, Milóéknak definiálniuk kellett egy átlagos alanyt, hiszen egy kisgyermek vagy egy élsportoló sejtösszetétele teljesen más. Megalkották a „referenciaembert”:

• Kor: 20–30 év
• Súly: 70 kg
• Magasság: 170 cm

Ennél a fiktív úriembernél a mérések szerint nagyjából 30 billió emberi sejtre jut 39 billió baktérium. A különbség tehát elenyésző, szinte fej-fej mellett haladunk a saját mikrobáinkkal.

Számítanak-e egyáltalán a számok?

Bár a 1,3:1-es arány jelenleg a legpontosabb tudományos becslés, a kutatók szerint nem érdemes a számok bűvöletében élnünk. Az emberi sejtek száma ugyanis egyénenként óriási szórást mutathat (15 és 724 billió között is mozoghat), így egy kőbe vésett arány felállítása szinte lehetetlen.

A lényeg nem az, hogy többen vannak-e nálink, hanem az, hogy nélkülük nem működnénk. A mikrobióma fontossága nem a puszta darabszámon múlik, hanem azon a hihetetlenül komplex munkán, amit az emésztésünk, az immunrendszerünk és még a hangulatunk szabályozása érdekében végeznek.

Ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a mikrobióma világa sokkal izgalmasabb annál, mint amit pusztán egy arányszám kifejezhet. Ezek a „láthatatlan albérlők” ugyanis nem passzív utasok a szervezetünkben, hanem aktív, folyamatos kommunikációban állnak velünk – sőt, bizonyos értelemben formálják is a működésünket.

Az immunrendszer karmesterei

Az utóbbi években egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a bélflóra összetétele szoros kapcsolatban áll az immunrendszer működésével. A Nature folyóiratban publikált tanulmányok szerint például a bélben élő baktériumok képesek „betanítani” az immunsejteket arra, hogy mi számít veszélyes kórokozónak és mi ártalmatlan anyagnak. Ez különösen fontos az autoimmun betegségek és az allergiák szempontjából, ahol ez a finom egyensúly felborul.

A bél és az agy párbeszéde

Nem kevésbé érdekes az úgynevezett bél-agy tengely, amely az egyik legdinamikusabban kutatott terület napjainkban. A Harvard Medical School összefoglalói alapján a bélben élő mikroorganizmusok képesek olyan neurotranszmittereket – például szerotonint – termelni, amelyek hatással vannak a hangulatunkra, stresszreakcióinkra, sőt akár a szorongás vagy depresszió kialakulására is. Nem véletlen, hogy egyes szakemberek ma már a bélrendszert „második agyként” emlegetik.

A testsúly és az anyagcsere rejtett befolyásolói

Ön talán meglepőnek találja, de még a testsúly alakulásában is szerepet játszhat a mikrobióma. Egy, a Science folyóiratban ismertetett klasszikus kísérlet során sovány és elhízott emberek bélbaktériumait ültették át egerekbe, és azt tapasztalták, hogy az állatok testsúlya a kapott mikrobiomának megfelelően változott. Ez arra utal, hogy nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogy a bennünk élő baktériumok hogyan dolgozzák fel azt.

Antibiotikumok: kétélű fegyver

Fontos azonban hangsúlyozni: a mikrobióma nem statikus. Folyamatosan változik életkor, étrend, gyógyszerszedés és életmód hatására. Különösen az antibiotikumok alkalmazása képes drámai módon átalakítani ezt az érzékeny ökoszisztémát. Bár ezek a gyógyszerek életmentők lehetnek, nem válogatnak: a hasznos baktériumokat is elpusztítják. Egy, a The Lancet folyóiratban közölt elemzés szerint már egyetlen antibiotikumkúra is hónapokra megváltoztathatja a bélflóra összetételét.

Mit tehet a mikrobióm egészségéért?

Felmerül tehát a kérdés: mit tehetünk a mikrobiómánk egészségéért? A válasz szerencsére nem bonyolult, de következetességet igényel. Az egyik legfontosabb tényező az étrend. A rostban gazdag ételek – zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák – ugyanis „táplálékot” jelentenek a jótékony baktériumok számára. Ezeket prebiotikumoknak nevezzük, és kulcsszerepet játszanak a bélflóra egyensúlyának fenntartásában.

Ezzel szemben a túlzott cukor- és feldolgozott élelmiszer-fogyasztás kedvezőtlen irányba tolhatja el a mikrobiális összetételt. Egyes kutatások szerint a nyugati típusú étrend csökkenti a mikrobiális diverzitást, ami összefüggésbe hozható különböző krónikus betegségekkel, például a 2-es típusú cukorbetegséggel vagy a gyulladásos bélbetegségekkel.

Probiotikumok: valóban csodaszerek?

A probiotikumok kérdése már árnyaltabb. Bár sok termék ígér „csodát”, a tudomány jelenlegi állása szerint a hatásuk erősen törzs-specifikus. Ez azt jelenti, hogy nem minden probiotikum hasznos minden ember számára. A World Gastroenterology Organisation ajánlásai szerint bizonyos esetekben – például antibiotikum-kezelés után vagy irritábilis bél szindrómában – lehet értelmük, de általános „csodaszerként” nem tekinthetünk rájuk.

Egy különleges terápiás lehetőség: széklettranszplantáció

Érdemes még megemlíteni egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb terápiás lehetőséget: a széklettranszplantációt. Bár elsőre talán meghökkentően hangzik, ez az eljárás súlyos, visszatérő bélfertőzések esetén már ma is életmentő lehet. A módszer lényege, hogy egy egészséges donor mikrobiomáját juttatják be a beteg szervezetébe, helyreállítva ezzel a felborult egyensúlyt. A New England Journal of Medicine beszámolói szerint a kezelés bizonyos esetekben 90% feletti sikerességi arányt mutat.

Több mint számok: egy élő ökoszisztéma

Mindezek fényében talán más szemmel tekint majd saját „albérlőire”. Nem ellenségek, nem is puszta számok egy statisztikában, hanem egy bonyolult, együttműködő rendszer részei, amely nélkül az emberi szervezet nem lenne képes megfelelően működni.

A korábbi tévhit tehát valóban megdőlt – de a történet igazi tanulsága nem az arányokban rejlik. Sokkal inkább abban, hogy az emberi test nem egy zárt egység, hanem egyfajta ökológiai közösség. És minél jobban megértjük ezt a közösséget, annál tudatosabban tehetünk saját egészségünk megőrzéséért.

Kapcsolódó cikk

Amikor a bél jelez: mi borítja fel a mikrobiom egyensúlyát, és mikor érdemes közbelépni?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!