Meglepő dologról számoltak be a fogyást segítő injekciók használói – a kutatók is felfigyeltek rá

Ha Ön ugyanazt az ételt egyszer csak intenzívebb ízűnek érzi, mint korábban, nem feltétlenül a receptben történt változás. A Diabetes, Obesity and Metabolism című folyóiratban bemutatott kutatásban az Ozempicet, Wegovyt vagy Mounjarót használók egy része arról számolt be, hogy a kezelés megkezdése óta másként érzékeli bizonyos ételek ízét.

A megfigyelés azért keltette fel a kutatók figyelmét, mert az ízek változása mellett az éhség, a sóvárgás és a jóllakottság megélésében is különbségeket találtak. Egyelőre azonban lehetséges összefüggésről van szó: a felmérésből nem derül ki, hogy az erőteljesebb ízérzet önmagában hozzájárul-e a fogyáshoz.

Leginkább az édes és a sós ízeknél tűnt fel a különbség

A vizsgálatban 411 olyan embert kérdeztek meg, aki fogyás céljából használta a felsorolt készítmények valamelyikét. A résztvevők az étvágyukról és a gyógyszeres kezelés alatt tapasztalt ízérzékelési változásokról számoltak be.

Több mint 21 százalékuk édesebbnek érezte az ételeket, mint a kezelés előtt, közel 23 százalékuk pedig a sós ízt találta erősebbnek. A keserű és a savanyú ízek érzékelésében nem jeleztek különbséget.

Az eredmények tehát nem arra utalnak, hogy minden étel valamennyi íze felerősödne. A beszámolók két meghatározott ízhez kapcsolódtak, és a változás a megkérdezetteknek csak egy részét érintette.

A készítmények között is mutatkozott eltérés

A sós íz intenzívebb érzékelését a Wegovyt használók említették a leggyakrabban: ebben a csoportban közel 27 százalék számolt be róla. Az Ozempicet alkalmazóknál 16,2 százalék, a Mounjarót használóknál pedig 15,2 százalék volt ez az arány.

Az édes íz felerősödésénél ezzel szemben hasonló eredmények születtek mindhárom készítmény mellett. Ezek az adatok a résztvevők tapasztalatait mutatják; önmagukban nem magyarázzák meg, miért tértek el egyes csoportok válaszai.

A hormonális hatás lehet az egyik magyarázat

A kutatás nem tárta fel, milyen folyamat állhat a megváltozott ízérzékelés mögött. Dr. Mir Ali, a kaliforniai Orange Coast Medical Center testsúlycsökkentő sebészeti központjának orvosigazgatója szerint a gyógyszerek hormonális működése adhat ehhez támpontot. A készítmények bizonyos, a szervezetben is jelen lévő hormonok hatását utánozzák, és ezen keresztül az ízérzékelést is befolyásolhatják.

A szakember hasonló tapasztalatokról számol be gyomor-bypass-műtéten átesett betegeknél. Ezek után a beavatkozások után megváltozik a bélhormonok működése, és az ételpreferenciák is átalakulhatnak: egy korábban kedvelt fogás elveszítheti a vonzerejét, míg más ételek kívánatosabbá válhatnak.

A testsúlycsökkentő műtétek kapcsán az agy jutalmazó működésének változását is vizsgálják. Ez abban játszhat szerepet, hogy egy-egy étel mennyire jelent örömöt, illetve mennyire vágyik rá az ember.

A gyógyszereknél további lehetséges magyarázatként merült fel az ízlelőbimbók sejtjeire gyakorolt közvetlen hatás, valamint az, hogy az agy másként dolgozhatja fel az ízekkel kapcsolatos jelzéseket. Annak tisztázásához azonban, hogy valóban ezek valamelyike áll-e a háttérben, további vizsgálatokra van szükség.

Az erősebb ízérzet az étvággyal is összefüggött

A kutatók azt is megvizsgálták, hogyan kapcsolódnak az ízélmény változásai az evéshez fűződő tapasztalatokhoz. Azok, akik édesebbnek érezték az ételeket, kétszer akkora valószínűséggel számoltak be nagyobb étkezés utáni elégedettségről, mint azok, akiknél az édes íz érzékelése változatlan maradt.

Ugyanebben a csoportban 67 százalékkal nagyobb valószínűséggel jeleztek csökkent éhséget, és 85 százalékkal nagyobb valószínűséggel számoltak be mérséklődő sóvárgásról. Ezek az arányok nem az éhség vagy az étel utáni vágy csökkenésének mértékét jelentik, hanem azt, mennyivel gyakrabban említették ezeket a tapasztalatokat a másik csoporthoz képest.

A sós íz erősödése szintén együtt járt egy kedvezőnek tekinthető változással: az érintettek kétszer akkora valószínűséggel mondták, hogy evés után jóllakottabbnak érzik magukat, mint azok, akik nem tapasztaltak eltérést ebben az ízben.

Könnyebbé válhat az egészségesebb ételek választása?

Dr. Ali szerint az ízlés átalakulásának kedvező következménye is lehet. Elképzelhető például, hogy egy korábban kevéssé vonzó, egészségesebb étel élvezetesebbé válik, így a beteg szívesebben választja azt.

Ez egy lehetséges magyarázat arra, hogyan támogathatná a megváltozott ízélmény az étkezési szokások átalakulását. A felmérés ugyanakkor személyes beszámolókon alapult, és nem bizonyította, hogy az intenzívebb édes vagy sós íz okozza az étvágy mérséklődését. Az eredmények egy olyan jelenségre irányítják rá a figyelmet, amely segíthet jobban megérteni, hogyan változhat az ételekhez való viszony a kezelés során.

Édesebbnek érzi, de vajon kevesebb cukor van benne?

Képzelje el, hogy ugyanabból a joghurtból kanalaz, amelyet korábban rendszeresen vásárolt, most mégis szokatlanul édesnek találja. Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy a gyártó változtatott a recepten. A bemutatott kutatás alapján azonban az is felmerülhet, hogy a kezelés alatt Ön érzékeli másként az ízeket, miközben a termék összetétele változatlan maradt.

Az édesség érzete nem mutatja meg, mennyi cukrot fogyaszt el. Ha egy ételben ugyanazok az összetevők szerepelnek, és ugyanakkora adagot eszik belőle, annak cukor- és energiatartalma attól még nem csökken, hogy intenzívebbnek érzi az ízét. Ugyanez fordítva is igaz: a kevésbé édesnek érzett ételről sem lehet pusztán kóstolás alapján megállapítani, hogy kevesebb cukrot tartalmaz.

Csomagolt termékeknél ezért a tápértékjelölés nyújt megbízhatóbb támpontot. A „szénhidrát, amelyből cukrok” sor mutatja meg a feltüntetett mennyiség cukortartalmát. Összehasonlításkor érdemes azonos mennyiségre, például 100 grammra vonatkozó értékeket nézni, majd azt is figyelembe venni, hogy Ön ténylegesen mekkora adagot fogyaszt. Így az érzékelés változása mellett is követhető marad, mi kerül a tányérjára.

A felerősödő édes íznek inkább abban lehet szerepe, hogy mely ételeket találja kellemesnek. Elképzelhető, hogy a korábban kedvelt desszert már túlságosan édesnek hat, vagy a megszokott mennyiségű cukorral készített ital kevésbé esik jól. Ebben a helyzetben egy kevésbé édes változat is megfelelő ízélményt adhat. A cukorbevitel azonban csak akkor változik, ha az elfogyasztott étel összetétele vagy mennyisége is módosul.

Ezt a lehetőséget érdemes elkülöníteni a vizsgálat tényleges eredményeitől. A résztvevők megváltozott ízérzékelésről számoltak be, de a bemutatott adatokból nem derül ki, hogy emiatt kevesebb cukrot ettek-e. Az intenzívebb édességérzet tehát érdekes megfigyelés, önmagában még nem bizonyíték az étrend kedvező átalakulására.

Elmúlik az ízérzékelés változása, vagy végigkíséri a kezelést?

Ha a kedvenc ételei egyszer csak más ízűnek tűnnek, természetes, hogy szeretné tudni, átmeneti élményről van-e szó. A bemutatott kutatási összefoglaló alapján azonban egyelőre nem lehet megmondani, meddig tarthat ez a változás. A felmérés arról ad képet, hogy a megkérdezettek egy része észlelt eltérést a gyógyszer alkalmazása során, a jelenség időbeli alakulását viszont nem részletezi.

Nem derül ki például, hogy az érintettek már a kezelés kezdetén édesebbnek vagy sósabbnak érezték-e az ételeket, vagy csak később figyeltek fel erre. Azt sem tudjuk meg az összefoglalóból, hogy az ízérzet folyamatosan eltért-e a korábbitól, esetleg bizonyos időszakokban erősebb, máskor kevésbé feltűnő volt. Ezek nélkül nem lehet meghatározni egy jellemző időtartamot, amely minden betegre alkalmazható lenne.

Külön kérdés az adagolás szerepe. A közölt beszámoló nem tisztázza, hogy a változás megjelenése vagy erőssége összefüggött-e az alkalmazott adaggal, illetve annak emelésével. Abból tehát, hogy valaki intenzívebbnek érzi az ízeket, nem lehet megállapítani, milyen dózist kapott, vagy hogyan alakult a tapasztalata a kezelés különböző szakaszaiban.

A kezelés befejezése utáni helyzetről sincs elegendő információ a megadott anyagban. Nem szerepel benne, hogy a résztvevők ízérzékelése visszatért-e a korábbihoz, és ha igen, mennyi idő alatt. Emiatt azt sem lenne megalapozott ígérni, hogy a jelenség biztosan gyorsan elmúlik, sem azt állítani, hogy tartósan megmarad.

A pontosabb válaszhoz ugyanazokat az embereket kellene több alkalommal megvizsgálni: lehetőleg a kezelés előtt, annak különböző szakaszaiban, majd indokolt esetben a befejezése után is. Az ismételt felmérésekből lehetne látni, hogyan változik az ízérzékelés az idő múlásával. Addig a mostani eredmény egy lehetséges gyógyszerhatás megértéséhez ad támpontot, de annak lefolyásáról még nem rajzol teljes képet.

Figyelmébe ajánljuk

Valóban létezik a jellegzetes "Ozempic-arc" – de vajon miért alakul ki?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!