Újabb csavar az Ozempic-sztoriban: 1 év után ilyan hatásmechanizmusokra bukkantak a tudósok

A legújabb fogyókúrás csodaszerekről hallva gyakran merül fel a kérdés: vajon meddig tart a varázs, és mi történik akkor, amikor a szervezetünk elkezdi megszokni a hatóanyagot? A túlsúly és az elhízás kezelésében áttörést hozó hatóanyag, a szemaglutid kapcsán sokan attól tartanak, hogy a kezdeti lendület alábbhagyásával a makacs kilók is észrevétlenül visszaszöknek. Egy friss amerikai kutatás azonban egészen meglepő és megnyugtató betekintést nyújt abba, miként formálja át az agyunk és a gyomrunk kapcsolatát ez a terápia a mindennapokban.

A szakemberek 120 túlsúlyos vagy elhízott felnőtt bevonásával végeztek vizsgálatot, ahol a résztvevők egyik fele heti 2,4 mg-os adagolásban szemaglutidot, a másik fele pedig hatóanyag nélküli készítményt, azaz placebót kapott. A több mint egy éven át, pontosan 60 hétig tartó megfigyelés során a kutatók nem elégedtek meg azzal, hogy rendszeresen mérlegre állították a résztvevőket: a klinikai központban, szigorúan ellenőrzött körülmények között vizsgálták meg, hogyan változik az alanyok tényleges kalóriaéhsége.

Ahogy az éhségérzet szelídül: a kezdeti lendület

A terápia indulásakor, majd azt követően húszhetente a résztvevők bevonultak a kutatóközpontba. Egy szokásos reggeli elfogyasztása után négy órán keresztül kísérték figyelemmel az éhségérzetük alakulását, ebédre pedig svédasztalos elrendezésben annyit ehettek, amennyi csak jólesett.

Az első időszakban a hatás drámai volt. A kezelés 20. hetében a szemaglutidot kapó páciensek egyetlen ebéd alkalmával átlagosan 292 kilokalóriával kevesebbet ettek meg, mint a kontrollcsoport tagjai. Ekkor a résztvevők arról számoltak be, hogy szinte alig gondolnak az ételre, az éhségük háttérbe szorult, és az ételek csábítása is jelentősen alábbhagyott.

Elmúlik a varázs, de megmarad az eredmény: a megszokás paradoxona

Ahogy teltek a hetek, egy igen érdekes jelenségre figyeltek fel a szakemberek. A 40., majd a 60. hétre a páciensek szubjektív élménye megváltozott: saját bevallásuk szerint már nem érezték azt a drasztikus étvágytalanságot, mint a kúrájuk legelején. Úgy tűnt, mintha a pszichés jóllakottságérzés terén a különbség elmosódna a placebót kapó csoporthoz képest.

A meglepetés ekkor érte a kutatókat. Bár a résztvevők fejében visszatérni látszott a régi étvágy, a svédasztal mellett mégis megálljt tudtak parancsolni maguknak:

• A 40. héten 240 kilokalóriával fogyasztottak kevesebbet egy étkezés során.
• A 60. hétre ez a különbség továbbra is 270 kilokalória maradt a javukra.

Mindez azt bizonyítja, hogy a szemaglutid nem csupán a sóvárgást sejtető gondolatokat halkítja le a fejünkben, hanem az étkezési viselkedést mint mélyen gyökerező beidegződést is képes tartósan átállítani. A páciens úgy érezheti, hogy visszatért a régi étvágya, a valóságban mégis lényegesen kisebb adagokkal is teljes mértékben beéri.

Mit mutat a mérleg egy év elteltével?

A testsúly alakulása tökéletesen leköveti ezt a belső átalakulást:

• 20 hét után: a szemaglutidot szedők átlagosan 9,9 kilogrammtól szabadultak meg.
• 40 hét után: a fogyás elérte a 15 kilogrammot.
• 60 hét után: az átlagos súlyvesztés 15,4 kilogrammon állapodott meg, ami a kiindulási testsúlyuk nagyjából 15 százalékos csökkenését jelentette.

Ezzel szemben a placebo-csoport tagjai mindössze 3,6 kilogrammot, azaz nagyjából a testsúlyuk 3,4 százalékát veszítették el a vizsgálat végére.

Jól látható, hogy a 40. és a 60. hét között a súlycsökkenés már lelassult – ebben az időszakban átlagosan mindössze 0,4 kilogramm volt a változás. Ez a megtorpanás azonban egyáltalán nem a terápia kudarcát jelzi. A vizsgálat rámutatott, hogy az elfogyasztott étel mennyiségének tartós kontrollálása nemcsak a kilók beindításához, hanem az elért eredmények megőrzéséhez és a visszahízás megelőzéséhez is elengedhetetlen pillér.

A szemaglutid tehát nem csupán egy átmeneti segítség a fogyásban, hanem egy olyan hatékony támasz, amely segít felépíteni és fenntartani az új, egészségesebb adagokhoz való viszonyunkat a mindennapi étkezések során.

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor az, hogy az étvágyérzet és a tényleges táplálékbevitel nem feltétlenül változik párhuzamosan. Ez azért különösen érdekes, mert a fogyás fenntartásában nem feltétlenül az számít, hogy valaki folyamatosan „nem legyen éhes”, hanem az is, hogy az étkezések során mennyire tudja kontrollálni az elfogyasztott energia mennyiségét. A 2026-ban megjelent vizsgálat eredményei pontosan erre a különbségre világítanak rá.

Nem csak az éhségről szól a szemaglutid hatása

A szemaglutid a GLP-1-receptor agonisták közé tartozik. A GLP-1 nevű hormon többek között az étkezést követő teltségérzet és az energiafelvétel szabályozásában vesz részt. A gyógyszer alkalmazásakor ezért nem egyszerűen arról van szó, hogy a páciens „kevesebbet akar enni”. A központi idegrendszerben és az emésztőrendszer működésében bekövetkező változások együttesen befolyásolhatják, mennyire kívánatosak az ételek, mennyire könnyű ellenállni az étkezési késztetésnek, illetve mekkora adaggal éri be az ember.

Egy korábbi, 20 hetes vizsgálatban például a 2,4 mg-os szemaglutidot kapók energiafelvétele egy szabadon választható étkezés során körülbelül 35 százalékkal volt alacsonyabb a placebocsoporténál. A résztvevők emellett kisebb éhségről, nagyobb teltségérzetről és jobb étkezési kontrollról számoltak be.

A mostani, 60 hetes kutatás azért jelent új információt, mert megmutatja: ezek a változások hosszabb távon sem feltétlenül tűnnek el akkor sem, ha a páciens már nem érzékeli olyan erősen az étvágycsökkentő hatást.

Miért fontos, hogy a fogyás egy idő után lelassul?

A testsúlycsökkenés természetes velejárója, hogy egy bizonyos pont után lassulni kezd. Ezt könnyű úgy értelmezni, mintha a gyógyszer hatása gyengülne vagy a szervezet „hozzászokna”, ám a két jelenség nem feltétlenül ugyanaz.

A 60 hetes vizsgálatban a résztvevők testsúlya a kezdeti gyorsabb fogyást követően fokozatosan stabilizálódott. Hasonló mintázatot figyeltek meg a hosszabb, kétéves STEP 5 vizsgálatban is: a szemaglutidot alkalmazó csoportban a testsúlycsökkenés körülbelül a 60. hét környékén érte el a platóját, majd a fogyás nagyrészt fennmaradt a 104. hétig.

Ez fontos különbség a „már nem működik” és a „már elérte a hatás egy stabilabb szakaszát” között. A fogyás sebessége önmagában tehát nem alkalmas arra, hogy megítélje a kezelés eredményességét.

A szervezet továbbra is szabályozza a testsúlyt

Az elhízás kezelésében az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a szervezet a testsúly csökkenését követően biológiai úton igyekszik visszatérni egy korábbi állapothoz. Az étvágyat, a jóllakottságot és az energiafelhasználást számos hormonális és idegrendszeri folyamat szabályozza.

Ez magyarázhatja azt is, hogy egy sikeres fogyókúra után miért lehet nehéz hosszú távon megtartani az alacsonyabb testsúlyt. A szemaglutid egyik lényeges szerepe éppen az lehet, hogy módosítja azokat a jelzéseket, amelyek az étkezési viselkedést befolyásolják.

A kutatók 2026-os eredményei alapján a kalóriabevitel csökkenése tartósabban fennmaradhat, mint az étvágy szubjektív érzésének változása. Ez arra utal, hogy a kezelés hatását nem célszerű kizárólag az alapján megítélni, hogy valaki mennyire érzi magát éhesnek.

A „visszatérő étvágy” nem feltétlenül jelent visszahízást

Érdemes ezért óvatosan értelmezni azt az élményt, amikor valaki néhány hónap után úgy érzi, hogy „már nem hat annyira” a készítmény. A friss vizsgálatban a 40. és 60. héten már nem mutatkozott szignifikáns különbség a két csoport között több szubjektív étvágyparaméterben, miközben a szemaglutidot kapók továbbra is kevesebb energiát fogyasztottak a kontrollcsoporthoz képest.

Ez az eredmény az étkezési viselkedés több, egymástól részben független elemére hívja fel a figyelmet. Más lehet az, hogy valaki mennyire éhesnek érzi magát, mennyire kíván egy bizonyos ételt, mennyire tud ellenállni egy kísértésnek, és végül mennyit eszik meg.

A szemaglutid hosszabb távú hatásának egyik kulcsa ezért éppen az lehet, hogy az energiafelvétel csökkentése akkor is fennmarad, amikor a páciens már kevésbé érzékeli a kezdeti, markáns étvágyváltozást.

Mi történik, ha abbahagyják a kezelést?

A hosszú távú terápia kapcsán ugyanakkor fontos kérdés a gyógyszer elhagyása is. A korábbi STEP 1 vizsgálat meghosszabbítása azt mutatta, hogy a szemaglutid kezelésének leállítása után a résztvevők jelentős része visszaszedte az elveszített testsúly egy részét. Egy évvel a kezelés befejezése után a korábban leadott testsúly körülbelül kétharmada visszatért az érintetteknél.

Ez nem azt jelenti, hogy a szemaglutid „függőséget okoz”, hanem azt, hogy az elhízás krónikus, biológiailag szabályozott állapot, amelynek kezelése sok esetben hosszabb távú megközelítést igényel. A gyógyszer elhagyásáról ezért nem érdemes kizárólag a mérleg alapján dönteni.

Nem helyettesíti az életmódváltást

A szemaglutid hatásmechanizmusa és a vizsgálatok eredményei mellett az életmód szerepe továbbra is fontos. A megfelelő fehérje- és rostbevitel, a rendszeres testmozgás, az izomtömeg megőrzése, az alvás és az étkezési szokások mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fogyás során ne pusztán a testsúly csökkenjen, hanem az egészségi állapot is javuljon.

A modern elhízáskezelésben ezért egyre inkább az a szemlélet kerül előtérbe, hogy a gyógyszeres terápia és az életmódbeli támogatás nem egymás alternatívái. A GLP-1-alapú kezelések jelentősen csökkenthetik az étvágyat és az energiafelvételt, de a hosszú távú eredményességhez az étkezési és mozgási szokások rendezése is hozzátartozhat.

A friss kutatás legérdekesebb üzenete így talán nem az, hogy a szemaglutid mellett valaki hosszú hónapokon át folyamatosan kevésbé éhes lesz. Inkább az, hogy a szer szubjektíven érzékelhető étvágycsökkentő hatásának mérséklődése mellett is fennmaradhat a kisebb energiafelvétel és az elért testsúlycsökkenés. Ez fontos új szempont annak megértéséhez, hogyan működik a szemaglutid hosszabb távon, és miért nem feltétlenül jelent problémát, ha a kezdeti „étvágytalanság” érzése idővel kevésbé feltűnővé válik.

Figyelmébe ajánljuk

Mi a különbség a liraglutid és a szemaglutid között?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!