Sikeres pacemaker-beültetés után állt le Deák Bill Gyula szíve – hogyan történhet meg ilyen tragédia?

Az index.hu tájékoztatása szerint a 77 éves Deák Bill Gyulán a halála előtt pacemaker-beültetést végeztek. A kezelőorvos közlése alapján a rutineljárásnak számító beavatkozás sikeresen, komplikáció nélkül zajlott le, a legendás bluesénekes szíve azonban a műtétet követő éjszaka váratlanul leállt.

Az eset kapcsán fontos különbséget tenni az időbeli egymásutániság és az ok-okozati kapcsolat között. Abból, hogy a szívmegállás a pacemaker beültetése után következett be, önmagában nem állapítható meg, hogy azt a készülék vagy a műtét okozta. A közvélemény számára ismert információk alapján ilyen következtetést nem lehet levonni. A pontos háttér megítéléséhez mindig az előzmények, a vizsgálati eredmények, a műtét utáni megfigyelési adatok és adott esetben a készülék által rögzített információk együttes elemzésére van szükség.

Mire való valójában a pacemaker?

A pacemaker, magyarul szívritmus-szabályozó egy kisméretű, elemmel működő elektronikus készülék. Többnyire a mellkas felső részén, a kulcscsont alatt, a bőr alá ültetik be. A hagyományos rendszerhez egy vagy több vékony elektróda tartozik, amelyet egy vénán keresztül vezetnek a szív megfelelő üregébe.

A készülék folyamatosan figyeli a szív elektromos működését. Ha azt érzékeli, hogy a pulzus a beállított érték alá csökkent, apró elektromos impulzust ad le, ezzel segítve a szív összehúzódását. Nem feltétlenül dolgozik tehát minden szívverésnél: sok betegnél csak akkor avatkozik közbe, amikor a saját ritmus túl lassúvá válik vagy egy ütés kimarad.

A pacemaker elsődleges feladata a veszélyesen lassú szívműködés megelőzése. Bizonyos, speciális készülékek szívelégtelenség esetén a kamrák összehangoltabb működését is segíthetik, ez azonban már egy eltérő kezelési forma, az úgynevezett reszinkronizációs terápia.

Mikor lehet szükség pacemakerre?

A beültetés egyik leggyakoribb oka az ingerületvezetési zavar, különösen a pitvar-kamrai blokk. Ilyenkor a szív felső részében keletkező elektromos jel nem, vagy csak késve jut el a kamrákhoz. Súlyos esetben a pulzus kritikusan lelassulhat, ami szédülést, gyengeséget, légszomjat, mellkasi panaszt, ájulást, sőt keringés-összeomlást is okozhat.

Szintén pacemakerre lehet szükség a beteg szinuszcsomó-szindrómában. A szinuszcsomó a szív természetes ritmuskeltő központja, amely normális körülmények között meghatározza a szívverések ütemét. Ha működése elégtelenné válik, a pulzus tartósan vagy időszakosan túl lassú lehet, illetve lassú és gyors szívritmusú szakaszok válthatják egymást.

A készülék szóba jöhet olyan visszatérő ájulások esetén is, amelyek hátterében igazoltan hosszabb szívleállások vagy jelentős pulzuslassulások állnak. Egyes pitvarfibrillációban szenvedő betegeknek ugyancsak szükségük lehet rá, különösen akkor, ha a szívritmus szabályozására alkalmazott kezelés vagy az ingerületvezető rendszer zavara miatt túl alacsonyra csökken a pulzus.

A döntést nem pusztán egyetlen mért pulzusérték alapján hozzák meg. Az orvos figyelembe veszi a panaszokat, az EKG-t, a Holter-monitorozás eredményét, a szív szerkezeti állapotát, az alapbetegségeket, a gyógyszereket és azt is, hogy a ritmuszavar jelent-e közvetlen veszélyt.

Valóban rutinműtétnek számít a beültetés?

A pacemaker beültetése a kardiológiai centrumokban gyakran végzett, jól kidolgozott eljárás. Általában nem igényel nyitott szívműtétet, a mellkast nem kell felnyitni, és többnyire altatásra sincs szükség. A beavatkozást rendszerint helyi érzéstelenítésben, szükség esetén enyhe nyugtatás mellett végzik.

Az orvos a kulcscsont alatt kis metszést ejt, kialakítja a készülék helyét, majd röntgen-átvilágítás segítségével a vénán keresztül a szívhez vezeti az elektródát vagy elektródákat. Miután ellenőrizték, hogy megfelelő helyzetben vannak és jól továbbítják az impulzusokat, összekapcsolják őket a generátorral. Ezután a készüléket a bőr alatti „zsebbe” helyezik, a sebet pedig bezárják.

Az eljárás rendszerint egy–három órán belül befejeződik, a beültetendő rendszer típusától és az anatómiai viszonyoktól függően. A műtét után ellenőrzik a pacemaker működését, rendszerint mellkasröntgent és EKG-t készítenek, valamint megfigyelik a beteget. Van, aki még aznap hazamehet, másnak egy vagy több éjszakát a kórházban kell töltenie.

A „rutinműtét” azonban nem azt jelenti, hogy teljesen kockázatmentes. Orvosi értelemben inkább arra utal, hogy gyakran végzett, szabványosított, nagy tapasztalattal elvégezhető eljárásról van szó, amelynek súlyos szövődményei ritkák.

Milyen szövődmények fordulhatnak elő?

A beültetés helyén kialakuló véraláfutás, duzzanat és néhány napig tartó érzékenység viszonylag gyakori, és többnyire nem jelent komoly problémát.

A seb vagy a pacemakerrendszer elfertőződhet. A felszínes fertőzés kezelése egyszerűbb lehet, de ha a kórokozók elérik a készüléket vagy az elektródákat, antibiotikum adása mellett akár a teljes rendszer eltávolítására is szükség lehet. Figyelmeztető jel lehet a seb körüli fokozódó vörösség, melegség, váladékozás, duzzanat, láz vagy hidegrázás.

Az elektróda elmozdulhat, különösen a beültetést követő hetekben. Emiatt arra kérhetik a beteget, hogy az érintett oldali karját átmenetileg ne emelje tartósan vállmagasság fölé, és kerülje a nagy erőkifejtést. Az elmozdult vezeték nem mindig képes megfelelően érzékelni vagy ingerelni a szívet, ezért újabb beavatkozással kellhet visszahelyezni.

A véna megszúrásakor ritkán sérülhet a tüdő, és légmell alakulhat ki. Ennél is ritkább, de súlyos szövődmény a szívfal átfúródása. Ha az elektróda megsérti a szív falát, vér gyűlhet össze a szívburokban. A növekvő folyadék nyomni kezdi a szívet, akadályozva annak telődését és pumpaműködését. Ezt szívtamponádnak nevezik, és azonnali ellátást igényel.

Átmeneti ritmuszavar a beavatkozás alatt is kialakulhat, mivel az elektróda érintheti, ingerelheti a szív belső felszínét. Ezek az eltérések általában gyorsan megszűnnek, a veszélyes ritmuszavarok pedig ritkák. A halálos kimenetel kockázata rendkívül alacsony, hozzávetőleg egy az ezerhez, bár az egyéni veszélyt jelentősen befolyásolja a beteg életkora, általános állapota és szívbetegsége.

Mennyire gyakori a hirtelen szívmegállás pacemaker-beültetés után?

A közvetlenül pacemaker-beültetés után jelentkező hirtelen szívmegállás nem tekinthető gyakori vagy a beavatkozás várható következményének. Ha ez rendszeresen előfordulna, az eljárást nem sorolnák az alacsony kockázatú kardiológiai beavatkozások közé.

Nincs azonban egyetlen olyan százalékos adat, amely minden betegre egyformán érvényes volna. Más a kockázata egy viszonylag jó általános állapotú embernek, aki időszakos ingerületvezetési zavar miatt kap készüléket, és más annak, akinek súlyos koszorúér-betegsége, korábbi szívinfarktusa, gyenge szívizomműködése, előrehaladott szívelégtelensége vagy több társbetegsége van.

A műtét utáni szívmegállás bekövetkezhet közvetlen szövődmény következtében, de az alapbetegség előrehaladása vagy egy új, a pacemakertől független akut esemény miatt is. Az időbeli közelség ezért önmagában nem bizonyítja, hogy a készülék hibásan működött, vagy hogy a beavatkozás idézte elő a tragédiát.

Miért nem akadályoz meg minden szívmegállást a pacemaker?

Sokan úgy gondolják, hogy ha valakinek pacemakere van, a készülék minden körülmények között újraindítja a szívét. A hagyományos pacemaker azonban nem újraélesztő berendezés, és nem ugyanazt a feladatot látja el, mint a beültethető defibrillátor, azaz az ICD.

A pacemaker elsősorban a túl lassú szívritmust kezeli. Ha a szív elektromos rendszere nem ad elegendő impulzust, a készülék átveheti vagy támogathatja a ritmusképzést. A szívmegállás viszont nem mindig egyszerűen abból áll, hogy „elfogynak” a szívverések.

Gyakori kiváltó mechanizmus lehet a kamrafibrilláció vagy a pulzus nélküli kamrai tachycardia. Ilyenkor a kamrák elektromos működése kaotikussá vagy rendkívül gyorssá válik, ezért a szív nem képes vért továbbítani. E ritmuszavarok megszüntetéséhez defibrillációra lehet szükség. Erre az ICD alkalmas, amely felismeri a veszélyes kamrai ritmust, majd szükség esetén elektromos sokkot ad le. A hagyományos pacemaker erre általában nem képes.

Előfordulhat elektromos aktivitással járó, de hatékony összehúzódás nélküli szívmegállás is. Ezt pulzus nélküli elektromos aktivitásnak nevezik. A monitoron ilyenkor látható valamilyen ritmus, és akár a pacemaker impulzusai is működhetnek, a szívizom mégsem hoz létre megfelelő keringést. Ebben a helyzetben a puszta elektromos ingerlés nem elegendő.

Mi állhat a váratlan szívmegállás hátterében?

A lehetséges okok között szerepelhet egy újabb szívinfarktus, amely veszélyes kamrai ritmuszavart vagy a szív pumpaműködésének hirtelen összeomlását idézi elő. Szívmegállást okozhat súlyos tüdőembólia, jelentős vérzés, oxigénhiány, a kálium- vagy más elektrolitértékek szélsőséges eltérése, gyógyszerhatás, illetve egy már fennálló szívbetegség hirtelen rosszabbodása is.

A pacemaker-beültetéssel összefüggő ritka lehetőségek közé tartozik a szívfal sérülése és a szívtamponád, a súlyos légmell, az elektróda jelentős elmozdulása vagy hibás működése. Ha a beteg saját szívritmusa nem képes fenntartani a keringést, és a készülék valamilyen okból nem ingerli megfelelően a szívet, az kritikus állapothoz vezethet. A modern rendszereket azonban a műtét során és utána is alaposan ellenőrzik, és számos hibát a készülék által tárolt adatokból utólag is fel lehet tárni.

Fontos az is, hogy az elektromos impulzus megjelenése még nem garantálja a szívizom összehúzódását. Súlyos oxigénhiány, kiterjedt szívizom-károsodás, anyagcserezavar vagy a keringés végső összeomlása esetén a szív már nem feltétlenül válaszol megfelelően az ingerre.

A készülék ellenőrzése segíthet tisztázni a történteket

A modern pacemakerek nemcsak kezelik a lassú szívritmust, hanem adatokat is rögzítenek. Megőrizhetnek információkat a pulzusról, az érzékelt ritmuszavarokról, az elektródák működéséről és arról, hogy a készülék mikor adott le impulzust. Egy váratlan esemény után a pacemaker kiolvasása ezért fontos része lehet a kivizsgálásnak.

Az adatokból kiderülhet, hogy a készülék megfelelően működött-e, és észlelt-e szokatlan szívritmust. A pacemaker információi azonban nem minden esetben elegendők a halál pontos okának meghatározásához. Ehhez szükség lehet az EKG- és monitoradatok, a laboreredmények, a képalkotó vizsgálatok, az újraélesztés dokumentációja és a beteg teljes kórelőzményének áttekintésére is.

Milyen tüneteket nem szabad figyelmen kívül hagyni a műtét után?

A beültetést követően az enyhe sebfájdalom és kisebb véraláfutás rendszerint természetes. Az egyre erősebb mellkasi fájdalom, nehézlégzés, ájulás, hirtelen gyengeség, szapora vagy feltűnően lassú pulzus, visszatérő szédülés, hideg verejtékezés vagy zavartság azonban azonnali orvosi vizsgálatot indokol.

Ugyancsak segítséget kell kérni, ha a seb környéke erősen megduzzad, vérzik, kivörösödik vagy váladékozik, illetve ha láz jelentkezik. A műtét után kialakuló fulladást nem szabad egyszerűen a gyengeségnek vagy az ágynyugalomnak tulajdonítani, mert ritkán légmell, folyadékgyülem, tüdőembólia vagy szívprobléma is állhat mögötte.

Eszméletvesztés és rendellenes vagy hiányzó légzés esetén azonnal hívni kell a 112-t, majd meg kell kezdeni a mellkasi kompressziót. A pacemaker jelenléte nem akadálya az újraélesztésnek vagy a külső automata defibrillátor használatának.

A pacemaker többnyire biztonságot jelent

A ritka tragédiák érthetően nagy figyelmet kapnak, ám nem változtatnak azon, hogy a pacemaker világszerte emberek millióinak nyújt védelmet a veszélyesen lassú szívritmussal szemben. Sok beteg számára nem egyszerűen az életminőséget javítja, hanem a súlyos rosszullétek és bizonyos életveszélyes állapotok megelőzésének legfontosabb eszköze.

A beültetés utáni hirtelen szívmegállás lehetséges, de rendkívül ritka esemény, és nem feltétlenül a műtét következménye. A pacemaker meghatározott ritmuszavarokat kezel, nem nyújt védelmet minden szívbetegség és a keringés-összeomlás valamennyi formája ellen. Éppen ezért egy sikeresen működő készülék mellett is bekövetkezhet olyan akut állapot, amelyet a pacemaker feladatánál és képességeinél fogva nem tud kivédeni.

Figyelmébe ajánljuk

Elhunyt Deák Bill Gyula: a magyar blues legendája 77 éves volt

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!