Először használtak emberi bőrsejteket megtermékenyíthető petesejtek létrehozására

2025. október 26. 13:54

Kísérleti áttörés a meddőség kezelésében: bőrsejtekből „petesejtklónok”?

A meddőség napjainkban komoly kihívást jelent: világszerte durván minden hatodik pár küzd vele. A kezelés jelenlegi arzenáljában az in vitro fertilizáció (IVF) és más technikák elfoglalt helyet, de ezek nem minden esetben hoznak sikert — különösen akkor, amikor a petesejtek minősége vagy mennyisége elégtelen.

Egy legfrissebb vizsgálat azonban új utakat nyithat: a kutatók emberi bőrsejtekből előállítható, megtermékenyíthető petesejtek létrehozására vonatkozó „proof of concept” eljárást dolgoztak ki. Ez az új megközelítés elméleti reményt kínál arra, hogy a jövőben olyan petesejtekhez jussunk, amelyek saját DNS-t hordoznak, még ha az eredeti petesejtek már nem alkalmasak is a termékenyítésre.

A probléma, amit orvosolni szeretnének

A meddőség hátterében számos tényező állhat. Ezek között az egyik leggyakoribb — különösen az idősebb életkorral vagy a petefészek tartalékainak csökkenésével — a petesejtek mennyiségének vagy funkciójának romlása. Ilyen esetekben az IVF-kezelés eredményessége gyakran korlátozott.

Az új koncepció célja az, hogy (1) olyan petesejtet hozzanak létre, amely genetikai anyagában a pácienshez tartozik, (2) amely spontán kromoszómakészlettel rendelkezik — azaz csak 23 kromoszómával —, és (3) amely alkalmas megtermékenyítésre és embrionális fejlődésre.

A módszer lényege: szomatikus sejtmag-átültetés és „mitomeiózis”

Az eljárás kulcseleme a szomatikus sejtmag-átültetés (Somatic Cell Nuclear Transfer, SCNT). Ebben a módszerben egy donor petesejtből eltávolítják annak genetikai központját (a sejtmagot), majd ide helyezik be egy testszövetből, például bőrből származó sejt magját. A kihívás: ezek a sejtek általában diploidok (46 kromoszóma), míg az ivarsejtek csak haploidok (23 kromoszóma).

A kutatók ezért egy mesterséges megosztódási folyamatot indítottak el — amelyet „mitomeiózisnak” neveznek. Ez a folyamat kombinálja a mitózis és a meiózis jellegzetességeit, és lehetővé teszi, hogy az átültetett magból az egyik kromoszómakészlet „kiváljon” egy segédtestbe, így a maradó sejttörzs haploid állapotba kerüljön. A teljes átültetéssel és aktiválással végül 82 petesejtet sikerült előállítani. Ezeket laborban spermiumokkal termékenyítették, és mintegy 9 % olyan mértékben fejlődött, hogy blasztocisztává (a korai embrió egy korai fejlődési stádiuma) alakult hat napon belül. A tenyésztést ezután leállították, mert általában ekkor történik a beültetés emberi lombikprogramokban.

A tanulmány részletezi, hogy a kromoszóma-szekvenálás szerint a kromoszómakiosztódás véletlenszerűen zajlott, és nem történt átkapcsolódás (crossover) — azaz nincs genetikai rekombináció az átültetett kromoszómák között.

Szakmai visszhang

Roger Sturmey professzor, aki nem vett részt a vizsgálatban, így fogalmazott:

- Ez az alapvető fontosságú kutatás azt mutatja, hogy egy differenciált felnőtt sejt, más néven szomatikus sejt kromoszómái rávehetők … egy olyan specifikus sejtmag-osztódásra, amely normális esetben csak a petesejtekben vagy a spermiumokban lenne megfigyelhető.

Ez a megközelítés tehát azt sugallja, hogy nem pusztán elméleti lehetőségről van szó — a szomatikus sejtek genetikai anyaga beültethető és képes lehet viselkedni, mint egy működő petesejt. Ugyanakkor a szerzők is igyekeznek realisztikusak maradni: ennek a módszernek jelenleg alacsony a hatékonysága, és számos további vizsgálatra van szükség a biztonságos alkalmazáshoz.

Richard Anderson professzor így nyilatkozott:

- Nagyon fontos biztonsági aggályok merülnek fel, de ez a tanulmány egy lépés afelé, hogy sok nőnek segítsen saját genetikai gyermeket vállalni.

Előnyök, korlátok és perspektívák

Az ötlet hatalmas potenciállal bír: olyan párok is juthatnának genetikai állományukat hordozó petesejthez, akik most nem képesek rá. Különösen érinthetné azokat, akik:

nem tudnak saját petesejtet biztosítani az IVF-hez (pl. petefészekelégtelenség miatt),
olyan kezeléseken estek át (pl. kemoterápia), amelyek tönkretették a petefészket,
vagy — akár elméleti szinten — olyan variáns párok, ahol genetikai részvétel mindkét fél részéről kívánatos lehetne.

Ugyanakkor számos kihívás áll:

Az átültetett petesejtek aránya, amelyek blasztociszta szintre jutottak, csak 9 % volt — ez meglehetősen alacsonynak számít a klinikai alkalmazáshoz.
A kromoszómakiosztás rendellenességeket mutatott, így sok embrionális sejtvonal eltért a normálistól.
Az etikai, szabályozási és biztonsági kérdések (pl. génstabilitás, hosszú távú következmények) rendkívül összetettek.
A kutatók maguk is kiemelik, hogy „széleskörű jövőbeli vizsgálatok” szükségesek az eljárás optimalizálásához.

Mindezt figyelembe véve, a technológia jelenleg inkább bizonyíték arra, hogy az emberek esetében is lehetséges lehet a szomatikus sejtmag‐átültetés petesejtbe — nem pedig klinikailag alkalmazható eljárás.

A tanulmány tehát mérföldkő lehet a reproduktív biológia területén, de még hosszú út áll előtte.

Összegzés

Ez a legújabb kutatás arra világít rá, hogy akár testünk bármely sejtjéből is képezhető petesejt, ami hordozza a saját genetikai anyagot — még ha jelenleg csak 82 mintán is, és alacsony hatékonysággal is. Az eredmények biztatóak, de messze nem tökéletesek.

Ha az eljárást sikerül finomhangolni, az akár forradalmasíthatja a meddőség kezelését — de addig is alapvető jelentőségű, hogy a tudomány, az etika és a klinikai gyakorlat közötti párbeszéd nyitott és alapos legyen.