Tényleg egyre butábbak vagyunk? Különös fordulatot vettek az IQ-tesztek eredményei

Évtizedeken át szinte törvényszerűnek tűnt, hogy az újabb generációk egyre jobb eredményt érnek el az intelligenciateszteken. Az utóbbi időben azonban több országban megfordult a tendencia – és a kutatók egyelőre csak részben értik, mi állhat a háttérben.

Ha egy mai ember kitöltene egy száz évvel ezelőtti intelligenciatesztet, jó eséllyel meglepően erős eredményt érne el. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy okosabb lenne a dédszüleinél. Inkább egy olyan jelenségre világít rá, amely évtizedeken át foglalkoztatta a pszichológusokat: az IQ-teszteken elért eredmények generációról generációra emelkedtek.

Aztán valami megváltozott.

Az elmúlt évtizedekben több ország adataiban már nem emelkedést, hanem stagnálást, sőt bizonyos kognitív képességeknél visszaesést figyeltek meg. A jelenség a fordított Flynn-effektus nevet kapta.

De valóban azt jelenti mindez, hogy az emberiség egyre kevésbé intelligens?

Évtizedeken át egyre magasabb IQ-pontszámokat mértek

Az intelligencia mérésére szolgáló első modern tesztek egyikét Alfred Binet és Théodore Simon dolgozta ki Franciaországban a 20. század elején. Az IQ-tesztek később gyorsan elterjedtek, és idővel egy érdekes mintázat rajzolódott ki.

A 20. század jelentős részében az újabb generációk rendre jobban teljesítettek az intelligenciateszteken, mint a korábbiak. A klasszikus becslések szerint a növekedés nagyságrendje hosszabb időtávon akár évtizedenként körülbelül három IQ-pont is lehetett.

A jelenséget James R. Flynn kutatásai tették széles körben ismertté, ezért ma Flynn-effektusként emlegetjük.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy néhány generáció alatt alapvetően megváltozott volna az emberi agy.

Sokkal valószínűbb, hogy az a környezet alakult át, amelyben az agyunk fejlődik és amelyben bizonyos gondolkodási képességeket használunk.

Mitől „okosodott” ennyit a világ?

A Flynn-effektusnak nincs egyetlen, mindenki által elfogadott magyarázata. A kutatók számos lehetséges tényezőt vizsgáltak: az oktatás kiszélesedését, a jobb gyermekkori táplálkozást és egészségi állapotot, a kisebb családméretet, valamint azt, hogy a modern élet egyre több absztrakt problémával és szimbólummal szembesíti az embereket.

Gondoljon csak arra, mennyi diagramot, térképet, százalékot, grafikont, menetrendet, digitális felületet és összetett szabályrendszert kell ma értelmeznünk. Olyan gondolkodási műveleteket gyakorlunk nap mint nap, amelyekkel egy száz évvel korábban élő ember sokkal ritkábban találkozhatott.

A genetikai változás önmagában nehezen magyarázná a Flynn-effektus gyorsaságát. Ezt különösen érdekesen támasztja alá egy norvég kutatás, amely ugyanazon családokon belül is kimutatta az IQ-pontszámok generációs emelkedését, majd későbbi visszaesését. A szerzők ebből arra következtettek, hogy a trend megfordulásában is fontos szerepük lehet környezeti tényezőknek.

Aztán megfordult a tendencia

A Flynn-effektus azonban nem folytatódott mindenhol korlátlanul.

Több európai országban előbb lelassult az IQ-pontszámok emelkedése, majd bizonyos adatsorokban csökkenés jelent meg. Innen ered a fordított Flynn-effektus elnevezés.

A kérdés természetesen az volt: vajon az Egyesült Államokban is látható ugyanez?

Elizabeth Dworak és munkatársai egy 2023-ban, az Intelligence folyóiratban megjelent tanulmányban ennek jártak utána. Egy hatalmas online adatbázist vizsgáltak, amely amerikai felnőttek kognitív teszteredményeit tartalmazta.

Az eredmények valóban figyelemre méltóak voltak.

Közel 400 ezer ember eredményeit elemezték

A kutatás a SAPA Project keretében összegyűjtött adatokra támaszkodott. A vizsgálatban 394 378, 18 és 90 év közötti ember eredményei szerepeltek.

A kutatók ráadásul nem egyszerűen azt kérdezték, hogy „mennyi az IQ?”, hanem különböző kognitív területeket vizsgáltak.

Mérték például a mátrixos gondolkodást, amely az absztrakt mintázatok felismerését és a problémamegoldást teszi próbára. Vizsgálták a betű- és számsorozatok felismerését, a verbális érvelést, valamint azt is, mennyire jól tudják az emberek fejben elforgatni a háromdimenziós tárgyakat.

A 2006 és 2018 közötti adatok alapján az összesített kognitív pontszámokban fordított Flynn-effektussal összeegyeztethető mintázat jelent meg. A csökkenés különböző életkorú, iskolai végzettségű és nemű résztvevőknél is megfigyelhető volt. A legerősebb negatív tendencia a 18–22 éveseknél, illetve az alacsonyabb iskolai végzettségű csoportokban mutatkozott.

Ez első pillantásra valóban riasztóan hangzik.

Van azonban egy nagyon fontos részlet.

Nem minden képességünk romlik

Ha egyszerűen csak „butulnánk”, azt várhatnánk, hogy minden kognitív feladatban hasonló visszaesés jelenjen meg.

Nem ez történt.

A mátrixos gondolkodás, valamint a betű- és számsorozatok eredményei csökkenő tendenciát mutattak. A verbális érvelés változása jóval kisebb volt.

A háromdimenziós forgatási feladatoknál viszont éppen az ellenkezője történt: a teljesítmény javult.

Ez azért különösen érdekes, mert arra utal, hogy talán nem az általános emberi intelligencia egyszerű hanyatlását látjuk. Elképzelhető, hogy a környezet változásával együtt az általunk rendszeresen gyakorolt képességek súlya is átrendeződik.

A digitális világ például rengeteg vizuális és térbeli információval vesz körül bennünket. A videojátékoktól kezdve a navigációs alkalmazásokon át a háromdimenziós digitális környezetekig számos olyan tevékenység vált hétköznapivá, amely térbeli gondolkodást követel.

Ez lehetséges magyarázat, de a Dworak-féle vizsgálat nem bizonyította, hogy például a videojátékok okozták volna a javulást.

Az okostelefon lenne a bűnös?

Kézenfekvő gyanúsított a telefon, hiszen a fordított Flynn-effektusról szóló újabb adatok időben nagyjából egybeesnek az okostelefonok és a közösségi média robbanásszerű térnyerésével.

Az időbeli egybeesés azonban még nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.

A Dworak és munkatársai által végzett kutatásból például nem lehet megállapítani, hogy az okostelefon-használat csökkentette volna az emberek kognitív teljesítményét. A tanulmány nem ugyanazokat az embereket követte éveken keresztül, hanem különböző időpontokban vizsgált populációs mintákat hasonlított össze.

Vannak ugyanakkor olyan eredmények, amelyek miatt érdemes komolyan venni azt a kérdést, hogyan használjuk a digitális eszközöket.

Az OECD PISA-vizsgálataiban például a tanulók mintegy 30 százaléka arról számolt be, hogy a matematikaórák többségén vagy mindegyikén elvonják a figyelmét a digitális eszközök. Azok a diákok, akik rendszeresen tapasztaltak ilyen figyelemelterelést, átlagosan rosszabb matematikai eredményeket értek el – bár ebből sem következik automatikusan, hogy maga az eszközhasználat okozta a különbséget.

A képernyő tényleg másképpen olvastat velünk?

Itt már érdekesebb bizonyítékokat találunk.

Egy 2018-as, 171 055 résztvevő adatait összegző metaanalízis arra jutott, hogy az azonos vagy összehasonlítható szövegek megértésében átlagosan kisebb, de kimutatható előnye volt a papíron történő olvasásnak a digitális olvasással szemben. A különbség időkorlát mellett, illetve információközlő szövegeknél hangsúlyosabbnak bizonyult.

Egy újabb, csaknem 470 ezer résztvevőt felölelő metaanalízis pedig a szabadidős digitális olvasási szokások és a szövegértés kapcsolatát vizsgálta. A kutatók arra jutottak, hogy a digitális olvasás és a szövegértés közötti kapcsolat jóval gyengébb lehet annál, amit korábbi kutatások a hagyományos, nyomtatott olvasás esetében találtak.

Ez sem bizonyítja, hogy a telefon „lebutítja” az embert. Arra viszont figyelmeztet, hogy nem mindegy, milyen módon fogyasztunk szöveget.

Más kognitív munkát kíván egy hosszú könyv vagy tanulmány követése, és mást a rövid videók, kommentek, értesítések és néhány mondatos bejegyzések közötti folyamatos váltogatás.

Nem csak az IQ-tesztek mutatnak aggasztó jeleket

Az oktatási teljesítmény nem azonos az intelligenciával, ezért a különböző tesztek eredményeit nem szabad összemosni. Ettől függetlenül érdekes, hogy más nagy adatbázisokban is megjelentek negatív tendenciák.

A 2022-es PISA-felmérésben az OECD-országok átlagos matematikai teljesítménye 15, az olvasási teljesítmény pedig 10 ponttal esett vissza 2018-hoz képest. A világjárvány és az iskolabezárások kézenfekvő magyarázatnak tűnnek, ám az OECD hangsúlyozza: az olvasási és természettudományos teljesítmény romlása több helyen már a pandémia előtt elkezdődött.

Az amerikai SAT eredményeinél is látható visszaesés a pandémia előtti szintekhez képest. A 2025-ben végzett diákok átlagos Reading and Writing pontszáma 521, matematikából 508 volt, míg a 2019-es évfolyamnál ugyanezek az átlagok 531 és 528 pontot tettek ki. Ugyanakkor az ilyen összehasonlítások értelmezésénél a vizsgázói kör és a tesztelési rendszer változásait is figyelembe kell venni.

Akkor most tényleg butul az emberiség?

A tudomány jelenlegi állása alapján ez túl erős következtetés lenne.

Az IQ-teszt ugyanis nem valamiféle közvetlen „intelligenciamérő műszer”. Bizonyos kognitív képességeket mér meghatározott feladatokon keresztül, és az eredményt számos környezeti, oktatási, kulturális és demográfiai tényező befolyásolhatja.

A legérdekesebb talán éppen az, hogy nem minden képesség ugyanabba az irányba változik.

Lehetséges, hogy bizonyos absztrakt és logikai feladatokban rosszabbul teljesítenek az újabb minták résztvevői, miközben más – például térbeli – készségek fejlődnek. A norvég adatok pedig arra utalnak, hogy a Flynn-effektus megfordulásában jelentős szerepet játszhatnak olyan környezeti változások, amelyek akár ugyanazon család különböző időpontban született tagjai között is különbséget teremtenek.

Ez egészen más történet, mint az, hogy „az emberek egyre butábbak”.

Inkább arról lehet szó, hogy az emberi gondolkodás folyamatosan alkalmazkodik ahhoz a világhoz, amelyben használjuk.

Visszafordítható-e a fordított Flynn-effektus?

A „fordított” Flynn-effektus elnevezése könnyen azt a benyomást keltheti, hogy valamiféle megállíthatatlan biológiai hanyatlás kezdődött. A kutatások azonban ennél jóval óvatosabb értelmezést indokolnak. Ha az IQ-tesztek eredményeinek korábbi emelkedésében jelentős szerepet játszott az oktatás, a táplálkozás, az egészségi állapot és általában a környezet változása, akkor logikus feltételezés, hogy a későbbi visszaesés sem feltétlenül végleges.

Erre utal a norvég Bratsberg–Rogeberg-vizsgálat egyik fontos eredménye is. A kutatók családokon belül vizsgálták a különböző időpontokban született férfiak eredményeit, és arra jutottak, hogy mind a Flynn-effektus növekedése, mind annak későbbi megfordulása megfigyelhető családokon belül. Ez erősen arra utal, hogy környezeti tényezők fontos szerepet játszanak a változásban.

Ez egyben azt is jelenti, hogy nem érdemes úgy tekinteni a jelenlegi tendenciára, mintha az emberi intelligencia visszafordíthatatlan romlását látnánk. Ha változik az oktatás minősége, az olvasási kultúra, a gyerekek fejlődési környezete vagy az, hogy milyen gondolkodási feladatokat végzünk rendszeresen, a kognitív teljesítmény is változhat.

Az intelligenciánk talán nem csökken, hanem átalakul

Száz évvel ezelőtt az átlagember hétköznapjai egészen másfajta szellemi kihívásokat tartogattak. Ma pillanatok alatt kell értelmeznünk térképeket, ikonokat, grafikus kezelőfelületeket és hatalmas mennyiségű információt, miközben ugyanilyen gyorsan váltunk egyik feladatról a másikra.

Közben azonban könnyen lehet, hogy kevesebb időt töltünk egyetlen hosszú gondolatmenet követésével, elmélyült olvasással vagy zavartalan problémamegoldással.

A fordított Flynn-effektus ezért nem feltétlenül egy közelgő „elbutulás” bizonyítéka. Sokkal érdekesebb kérdést vet fel: vajon a modern környezet mely képességeinket edzi folyamatosan, és melyeket hagyja egyre kevésbé használni?

Erre még nincs végleges válasz.

Annyi azonban már látszik, hogy az intelligencia generációs változásait nem lehet egyetlen számmal vagy egyetlen bűnbakkal – legyen az okostelefon, közösségi média vagy mesterséges intelligencia – megmagyarázni. A kép ennél jóval összetettebb.

És talán éppen ez a fordított Flynn-effektus legfontosabb tanulsága: nem biztos, hogy egyszerűen okosabbak vagy butábbak leszünk. Lehet, hogy másképpen tanulunk meg gondolkodni.

Edzhető az intelligencia?

Az agyat gyakran izomhoz hasonlítják, de ez a párhuzam csak részben állja meg a helyét. Attól, hogy valaki naponta megfejt néhány rejtvényt vagy letölt egy „agytréning” alkalmazást, még nem feltétlenül emelkedik általánosan az intelligenciája.

Az úgynevezett munkamemória-tréningekkel kapcsolatban végzett metaanalízisek például arra jutottak, hogy a gyakorlás valóban javíthatja a teljesítményt a begyakorolt vagy ahhoz nagyon hasonló feladatokban, de jóval gyengébb a bizonyíték arra, hogy ezek a nyereségek széles körben átvihetők lennének az intelligenciára, az olvasásra vagy más távoli képességekre.

Más szóval: ha sokat gyakorol egy bizonyos típusú feladatot, abban valószínűleg jobb lesz. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy általában véve „okosabbá” válik.

Az agy egészségének megőrzése szempontjából ezért érdemesebb szélesebb perspektívában gondolkodni, és nem egyetlen csodamódszert keresni.

Figyelmébe ajánljuk

Itt a világ leggyorsabb IQ-tesztje: ez a 3 kérdés megmutatja, mennyire intelligens

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!