Gyorsabban romlik a memória túlsúly esetén? Ezt mondják a kutatások a pluszkilók agyi hatásáról

memoriaromlas-magasabb-testsuly-tulsuly-osszegfugges
Tünetkereső illusztrációTünetkereső Orvos válaszol illusztrációOrvos válaszol Gyógyszerkereső illusztrációGyógyszerkereső Kalkulátorok illusztrációKalkulátorok Betegségek A-Z illusztrációBetegségek A-Z
Orvostudományi kutatások
2026. november 22. 15:24

A magasabb testsúly a memóriára is hatással van: gyorsabb szellemi hanyatlást okozhat a túlsúly a kutatók szerint.

  • A kutatások szerint a tartósan magasabb testsúly gyorsíthatja az időskori memória hanyatlását.
  • A Georgiai Egyetem által végzett vizsgálatban a magasabb BMI-vel élő idősebb embereknél gyorsabban csökkentek a memóriateszt eredményei.
  • A testsúly és a memória kapcsolatát különböző életkorokban eltérő kutatások másként értékelik, és az időzítés is jelentős szerepet játszik.
  • A nem szándékolt fogyás időskorban orvosi kivizsgálást igényel, mert különböző egészségi problémák jele lehet.
  • A fizikai állapot megőrzése érdekében a fogyást idősebb korban mozgással érdemes összekapcsolni, amely javíthatja az önálló életképességet is.

Egy hosszú amerikai vizsgálatban a tartósan magasabb testtömegindex mellett valamivel gyorsabban romlottak a memóriatesztek eredményei. Más kutatások szerint az is számít, hogy az élet melyik szakaszában változik a testsúly. Idősebb korban pedig a mérleg mellett az is fontos, mennyi erőnk marad a mindennapokhoz.

Egy régi orvosi leleten és egy friss mérésen akár ugyanaz a testsúly szerepelhet. Közben eltelt húsz év, és lehet, hogy az első mérés előtt még évekig híztunk, a második előtt viszont már hónapok óta fogyunk. A két szám egyforma, a mögöttük álló történet egészen más. Ez a különbség segít megérteni, miért jutnak olykor eltérő eredményre a testsúly és az időskori memória kapcsolatát vizsgáló kutatások.

Mit mutatott a több mint nyolcezer felnőtt vizsgálata?

A Georgiai Egyetem kutatóinak részvételével készült amerikai vizsgálat 8252, legalább 50 éves felnőtt adatait elemezte. Az adatgyűjtés 24 évet ölelt fel, az egyes résztvevőket átlagosan 17 és fél évig követték. A kutatók az évek során felvett értékekből hosszú távú átlagot számoltak a testtömegindexből, röviden BMI-ből. Ez a mutató a testsúlyt viszonyítja a testmagassághoz. Az ismételt adatokból jobban látszott, kinek volt tartósan magasabb az értéke, mint egyetlen mérésből.

A résztvevőknek többek között szavakat kellett megjegyezniük, majd rögtön, illetve némi idő elteltével felidézniük őket. Más feladatokban visszafelé számoltak vagy fejben végeztek kivonásokat. A hosszabb távon magasabb BMI-jű résztvevők átlagos pontszámai valamivel gyorsabban csökkentek. A különbség a 65 éves és idősebb csoportban erősebben látszott. A kutatók a teszteredmények változását mérték, így ebből a vizsgálatból arra lehet következtetni, hogyan alakultak bizonyos gondolkodási képességek a csoportokban.

Mi állhat a kapcsolat mögött?

A szerzők lehetséges magyarázatként említik az agyi erek működésének változásait és a gyulladásos folyamatokat. A vizsgálatból egyelőre nyitva marad, hogy ezek milyen szerepet játszottak. A résztvevők életét nyomon követő elemzésből az sem derül ki, hogy egy fogyást célzó program változtatna-e a teszteredmények alakulásán.

Az adatok pontossága is számít

A résztvevők maguk adták meg a testsúlyukat és a magasságukat, így a kutatók becslése ezekre a beszámolókra épült. Az évekre számolt átlag ráadásul elfedheti a rövidebb változásokat. Hasonló átlag jöhet ki például annál, akinek hosszú ideig egyenletes a súlya, és annál, aki előbb hízik, aztán visszafogy. A kutatás eredménye ezért elsősorban a hosszabb távú mintázatról ad képet.

Miért lehet más jelentősége a testsúlynak 50 és 70 évesen?

Egy brit követéses vizsgálatban több mint tízezer ember adataiból azt nézték meg, összefügg-e az 50, 60 vagy 70 éves korban mért BMI a későbbi demenciával. Azoknál, akiknek 50 évesen legalább 30 volt a BMI-jük, gyakrabban állapítottak meg később demenciát. A 60 és 70 éves korban mért értékeknél ebben a vizsgálatban már nem látszott ugyanilyen egyértelmű kapcsolat.

Elsőre ez furcsának tűnhet az amerikai eredmény mellett, hiszen ott az idősebb résztvevőknél volt erősebb az összefüggés. A két kutatás azonban eltérő kérdést tett fel. Az amerikai vizsgálat azt mérte, hogyan változik a teszteken nyújtott teljesítmény a több éven át megfigyelt BMI mellett. A brit kutatás azt nézte, hogy egy adott életkorban mért érték összefügg-e egy későbbi demenciadiagnózissal. A demencia a mindennapi életben is nehézségeket okozó állapot. Néhány pont változása egy memóriateszten ennél jóval szűkebb dolgot jelez.

Az időzítés jelentőségét egy több mint egymillió ember adatait összesítő elemzés is megmutatta. Ha a BMI-t több mint húsz évvel a demencia felismerése előtt mérték, a magasabb értékhez nagyobb későbbi kockázat társult. A diagnózist megelőző tíz éven belül mért adatoknál megfordult az összefüggés. A kutatók szerint a látszólagos ellentmondás egyik magyarázata, hogy a betegséghez kapcsolódó változások már a felismerés előtt hatással lehetnek a testsúlyra. Így a diagnózishoz közel mért érték egészen másról árulkodhat, mint egy évtizedekkel korábbi adat.

Ha a kilók szándék nélkül fogynak

A brit kutatók azt is megnézték, hogyan alakult azoknak a testsúlya, akiknél később demenciát állapítottak meg. A BMI-jük hosszú évekkel a diagnózis előtt átlagosan magasabb volt, nagyjából nyolc évvel a felismerés előtt viszont már alacsonyabb értékeket mértek náluk, mint a vizsgálat többi résztvevőjénél. A nyolc év a vizsgált csoport átlagos mintázatát írja le. Egy embernél a fogyás idejéből vagy mértékéből nem lehet megjósolni, hogy kialakul-e demencia.

A mérleg azt sem mutatja meg, miért kezdett csökkenni a súly. Lehet, hogy valakinek egy új gyógyszer mellett ment el az étvágya, fáj a rágás, vagy a bevásárlás és a főzés vált nehezebbé. Az időskori akaratlan fogyásról szóló orvosi áttekintés szerint kivizsgálást indokol, ha valaki fél-egy év alatt szándéka ellenére elveszíti a testsúlya legalább öt százalékát. Egy 80 kilós embernél ez négy kilót jelent. Az orvosnak az is segíthet az ok keresésében, ha tudja, mikor indult a változás, és történt-e közben valami az étvággyal, a gyógyszerekkel vagy az étkezés körülményeivel.

Ha valaki ritkán méri magát, a változásra olykor a ruhája hívja fel a figyelmét. Egy bővebb nadrág még kevés támpontot ad. Ha viszont a korábbi mérések is megvannak, azokból kiderülhet, hogy lassú változásról van-e szó, vagy rövid idő alatt ment le több kiló. A családtagok azt is észrevehetik, ha valaki rendszeresen otthagyja az ételt, vagy a korábbinál ritkábban készít magának meleg fogást.

Időskorban a felállás is sokat elárul

Képzeljünk el két embert, akik ugyanolyan magasak és ugyanannyit nyomnak. Az egyik gond nélkül felviszi a bevásárlást az emeletre, a másiknak már egy alacsony székről is nehéz felállnia. A BMI-jük megegyezik, de a mindennapi terhelést egészen eltérően viselik. A mutató ugyanis az izmot és a testzsírt együtt számolja. A székből felállás vagy a lépcsőzés ezzel szemben arról ad gyakorlati képet, mire elég az ember ereje és mozgásképessége.

Az időskori táplálkozás európai szakmai irányelve szerint fogyást célzó étrend akkor mérlegelhető, ha az idősebb ember elhízással él, és ahhoz egészségi probléma is társul. Ilyen esetben az étrendi változtatást mozgással érdemes összekapcsolni, az ember állapotához és lehetőségeihez igazítva. A döntésnél számít például, hogy az illető mit eszik most, mennyire könnyen mozog, és milyen tevékenységeket szeretne továbbra is önállóan végezni.

Hogy miért fontos, milyen mozgás kíséri a fogyást, azt jól mutatja egy 160 idősebb felnőttel végzett kísérlet. A résztvevők egy része állóképességi edzést végzett, mások erősítettek, a harmadik edzőcsoport pedig a kettőt kombinálta. Volt egy összehasonlításra szolgáló csoport is, amely sem a fogyási programban, sem az edzéseken nem vett részt. Fél év után a kétféle edzést együtt végzők javultak a legtöbbet a fizikai feladatokban. Az erősítést is végző csoportokban közben kisebb mértékben csökkent a zsírmentes testtömeg, amelynek az izom is része, mint a csak állóképességi edzést végzőknél.

Az állóképességi edzés például a hosszabb gyalogláshoz szükséges terhelhetőséget fejleszti. Az erősítő mozgás során az izmok ellenállással szemben dolgoznak, például súlyokkal vagy gumiszalaggal. A kísérletben a mozgás felügyelet mellett zajlott, és a résztvevők közül minden edzőcsoport ugyanazt a testsúlycsökkentő programot követte. Az eredmény ezért arról ad képet, mit jelentett a különböző edzésformák hozzáadása egy szervezett fogyási programban. A kísérlet a fizikai állapotot értékelte, így az emlékezetre gyakorolt hatás továbbra is külön kutatási kérdés.

Egy idősebb embernek egészen különböző céljai lehetnek. Van, aki szeretne megállás nélkül elsétálni a buszmegállóig, másnak az számít, hogy továbbra is egyedül tudjon bevásárolni vagy dolgozni a kertben. Egy ilyen cél a rendelőben is kapaszkodót ad. A következő találkozón a súly mellett arról is lehet beszélni, hogy a kiválasztott tevékenység könnyebben megy-e. Ez kézzelfoghatóbb visszajelzés arról, hogyan boldogul valaki a mindennapokban.

Testtömegindex: ezt jelentik a BMI mutatószámok
Kapcsolódó cikk

Testtömegindex: ezt jelentik a BMI mutatószámok

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!

Forrás:EgészségKalauz
# túlsúly# BMI# demencia# Kutatás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben könnyebben megtalálja az Egészségkalauz.hu cikkeit

TÜNETKERESŐ

Milyen betegségre utalhatnak a tünetei?

Keresés, pl. fejfájás

Írja be a keresőmezőbe a tünetet vagy kattintson a testmodellen arra a testrészre, ahol a tüneteket észleli.

emberi test ábra

Mi a tünetkereső?

Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!

Címlapról ajánljuk