Egy egészen hétköznapi testrész olyan apró kémiai jeleket rejthet, amelyek a jövőben akár a Parkinson-kór felismerésében is segíthetnek.
- A kutatás szerint a Parkinson-kór felismeréséhez a jövőben lehetséges lehet a test által kibocsátott illékony vegyületek elemzése, különösen a köldökből vett minták alapján.
- A Drezdai Műszaki Egyetem kutatói lézeres fotoakusztikus spektroszkópiát alkalmaztak, hogy a betegség-specifikus vegyületmintázatokat meghatározzák.
- A vizsgálat szerint négy csoport, beleértve a Parkinson-kórosokat is, különböző VOC-profilokat mutatott, és a köldök mintavételi helyként jól teljesített.
- Az eredmények megerősítik, hogy a testszagok kémiai összetétele változhat bizonyos betegségek esetén, de a mintavétel kis létszáma miatt általános következtetés nem vonható le.
- Jelenleg a VOC-alapú módszer nem helyettesíti a Parkinson-kór diagnosztikáját, de a jövőben új, kevésbé megterhelő diagnosztikai eszközök fejlesztését teheti lehetővé.
A Parkinson-kór felismeréséhez a jövőben talán nemcsak neurológiai vizsgálatokra, hanem a test által kibocsátott szagmolekulák elemzésére is támaszkodhatnak az orvosok. Egy új kutatás szerint ráadásul az egyik legérdekesebb mintavételi hely a köldök lehet.
Elsőre meghökkentően hangzik, hogy egy neurológiai betegségnek jellegzetes „szaga” lehet. A kutatók azonban nem azt állítják, hogy a Parkinson-kór egyszerűen felismerhető egy kellemetlen testszagról. Ennél jóval finomabb kémiai különbségeket keresnek: olyan, a testből távozó molekulák mintázatát, amelyet az emberi orr rendszerint nem képes tudatosan érzékelni.
A Drezdai Műszaki Egyetem és a Fraunhofer Integrált Áramkörök Intézetének kutatói azt vizsgálták, hogy az úgynevezett illékony szerves vegyületek, vagyis VOC-k elemzésével elkülöníthetők-e egymástól bizonyos betegségek. Ezek olyan apró vegyületek, amelyek a levegőbe jutva a szagérzékelésben is szerepet játszhatnak.
A vizsgálatban összesen 24 ember vett részt. Hat résztvevő Parkinson-kórban, hat enyhe kognitív károsodásban, hat COVID-19-ben szenvedett, további hat embernél pedig nem állt fenn ismert egészségügyi probléma. A kutatók az orrból, a fülből és – némileg szokatlan módon – a köldökből is vattapálcás mintát vettek.
Nem egyszerűen „megszagolták” a mintákat
A vizsgálat lényege nem az volt, hogy megállapítsák, melyik minta kellemetlenebb vagy erősebb szagú. A kutatók lézeralapú fotoakusztikus spektroszkópiát alkalmaztak, amellyel a szagok mögött álló kémiai összetétel finom eltéréseit lehet vizsgálni.
A módszer során lézerfénnyel világítják meg a minta körüli levegőt. A jelen lévő molekulák a fény egy részét elnyelik, aminek hatására rendkívül apró hanghullámok keletkeznek. Ezeket érzékeny műszerekkel lehet észlelni.
A különböző molekulakeverékek eltérő mintázatot eredményeznek, így az eljárás lényegében egyfajta kémiai ujjlenyomatot készít a vizsgált szagról.
Amikor a kutatók összehasonlították az eredményeket, négy elkülönülő csoport rajzolódott ki: a Parkinson-kóros, a COVID-19-ben szenvedő, az enyhe kognitív károsodással élő és az ismert egészségügyi problémával nem rendelkező résztvevők mintái különböző VOC-profilokat mutattak.
A köldök meglepően jó mintavételi helynek bizonyult
A három vizsgált terület nem teljesített egyformán. Az orrból és a köldökből származó minták alapján tisztábban lehetett elkülöníteni a csoportokat, míg a fülből vett minták kevésbé egyértelmű eredményt adtak.
Ez azonban még messze nem jelenti azt, hogy a köldök szagából diagnosztizálható lenne a Parkinson-kór.
A különböző csoportok között ugyanis volt átfedés, vagyis a kémiai mintázatok nem váltak el egymástól tökéletesen. Ez fontos korlát: egy valódi diagnosztikai vizsgálatnak megbízhatóan kellene megkülönböztetnie egymástól az egészséges embereket és a különböző betegségekben szenvedő pácienseket.
A kutatók ezért további három Parkinson-kóros mintát is megvizsgáltak. Ezek a korábban azonosított Parkinson-csoporthoz illeszkedtek, ami arra utalt, hogy az első eredmény mögött nem feltétlenül puszta véletlen áll.
A kis létszám miatt egyelőre óvatosan kell kezelni az eredményeket
A vizsgálat egyik legfontosabb korlátja a résztvevők rendkívül alacsony száma. Egy-egy csoportban kezdetben mindössze hat ember szerepelt, ezért ebből még nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni.
Van egy másik lehetséges zavaró tényező is. A Parkinson-kór és az enyhe kognitív károsodás elsősorban idősebb korban fordul elő. Emiatt nem zárható ki, hogy a műszer által érzékelt különbségek egy része nem magához a konkrét betegséghez, hanem az életkorhoz vagy az általános fizikai állapothoz kapcsolódik.
Nagyobb és változatosabb betegcsoportokra lenne szükség ahhoz, hogy kiderüljön, valóban létezik-e kellően specifikus Parkinson-kóros kémiai „ujjlenyomat”.
Nem először merül fel, hogy a Parkinson-kór megváltoztathatja a testszagot
A mostani eredmények azért különösen érdekesek, mert nem előzmény nélküliek. Korábbi kutatásokban már azt is vizsgálták, képesek-e kutyák szaglás alapján felismerni Parkinson-kóros embereket. A rendkívül érzékeny állati szaglás ugyanis olyan finom kémiai különbségeket is észlelhet, amelyek az ember számára teljesen észrevétlenek.
Ennél is különösebb történet kapcsolódik Joy Milne skót nyugdíjas ápolónőhöz. Milne évekkel férje Parkinson-diagnózisa előtt arra lett figyelmes, hogy megváltozott a férfi testszaga: egyre erősebb, jellegzetesen pézsmás illatot érzett rajta.
Hat évvel később férjénél Parkinson-kórt állapítottak meg. Milne később azt vette észre, hogy férje Parkinson-kórral élő ismerőseinél ugyanezt a jellegzetes szagot érzi.
Az eset azért vált különösen érdekessé a kutatók számára, mert felvetette annak lehetőségét, hogy a betegséghez olyan biokémiai változások társulnak, amelyek a bőr által kibocsátott anyagok összetételét is módosíthatják.
Miért változhat meg a testszag Parkinson-kór esetén?
Az egyik feltételezés szerint a jelenség kapcsolatban állhat a bőr faggyútermelésének megváltozásával. Ha módosul a bőrön található olajos váladék összetétele vagy mennyisége, az az onnan felszabaduló illékony vegyületek arányára is hatással lehet.
Azt azonban továbbra sem értik pontosan, hogy egy elsősorban az idegrendszert érintő, progresszív betegség miként idézheti elő ezeket a változásokat.
Éppen ezért a kutatók számára nemcsak az lehet érdekes, hogy felismerhető-e egy betegség a VOC-mintázat alapján, hanem az is, milyen biológiai folyamatok állnak a jellegzetes kémiai profil kialakulása mögött.
Nem azt jelenti, hogy a kellemetlen szagú köldök Parkinson-kórra utal
A kutatás címéből könnyű lenne arra következtetni, hogy érdemes időnként „megszagolni” a köldököt, és az ott tapasztalt kellemetlen szag alapján Parkinson-kórra gyanakodni. A vizsgálat azonban egyáltalán nem ezt mutatta.
A kutatók műszerrel kimutatható VOC-mintázatokat elemeztek. Ezek jóval finomabb eltérések annál, mint amit valaki saját maga egyszerű szaglással megbízhatóan felismerhetne.
A tanulmány jelentősége ezért nem egy új otthoni tesztben rejlik, hanem abban a lehetőségben, hogy megfelelően érzékeny technológiával egyszer talán betegségekre jellemző kémiai mintázatokat lehet azonosítani egyszerűen és kevésbé megterhelő módon.
Egyelőre nem helyettesítheti a Parkinson-kór diagnosztikáját
Bár az eredmények izgalmasak, a módszer még korai kutatási szakaszban jár. A kis betegszám, a csoportok közötti részleges átfedés és az életkor lehetséges hatása miatt nem lehet kijelenteni, hogy a VOC-vizsgálat önmagában alkalmas lenne a Parkinson-kór felismerésére.
A kutatás inkább egy lehetséges jövőbeli irányt mutat: ha nagyobb vizsgálatokban sikerül igazolni, hogy bizonyos betegségek valóban következetesen eltérő kémiai nyomot hagynak a test által kibocsátott vegyületekben, akkor olyan érzékelők fejleszthetők, amelyek ezeket a különbségeket gyorsan és objektíven képesek felismerni.
Ebben a történetben pedig a köldök azért érdekes, mert a mostani kísérletben innen meglepően jól értékelhető mintákat sikerült nyerni.
A kutatást a Scientific Reports folyóiratban publikálták. Az eredmények egyelőre nem jelentenek új diagnosztikai tesztet, de azt mutatják, hogy a testünk által kibocsátott, számunkra szinte észrevehetetlen kémiai jelek a jövőben értékes információkat szolgáltathatnak bizonyos betegségek felismeréséhez.
Bajt jelent, ha ezt kimutatják a vérben: a tudósok egy korai Parkinson-kór jelet találtak
Gyakori kérdések a Parkinson-kórról
Mik a Parkinson-kór első tünetei?
A Parkinson-kór kezdeti tünetei nem mindenkinél egyformák. A jellegzetes mozgástünetek közé tartozhat a nyugalmi remegés, a mozgások lelassulása, az izmok merevsége, valamint idővel az egyensúly és a járás megváltozása. A betegségnek ugyanakkor lehetnek nem mozgással kapcsolatos tünetei is, amelyek akár korábban jelentkezhetnek.
A kézremegés mindig Parkinson-kórt jelent?
Nem. A remegésnek számos más oka lehet, és nem minden Parkinson-kóros embernél jelentkezik remegés. Önmagában tehát ez a tünet nem elegendő a betegség megállapításához. A remegés jellege, jelentkezésének körülményei és az esetleges további panaszok együttesen segíthetik az orvost a kivizsgálás során.
Hány éves korban kezdődhet a Parkinson-kór?
A betegség gyakoribb idősebb életkorban, de fiatalabbaknál is kialakulhat. Létezik úgynevezett fiatalkori vagy korai kezdetű Parkinson-kór is. Emiatt az életkor önmagában nem alkalmas arra, hogy kizárja a betegséget.
Öröklődik a Parkinson-kór?
A Parkinson-kór legtöbb esetét nem lehet egyszerű öröklődési mintával magyarázni. Bizonyos genetikai eltérések ugyanakkor növelhetik a kialakulás kockázatát, és egyes családokban halmozódás figyelhető meg. Ha több közeli hozzátartozónál is előfordult a betegség, érdemes erről beszélni az orvossal.
Van vérvizsgálat a Parkinson-kór kimutatására?
Jelenleg a Parkinson-kór diagnózisát nem egyetlen rutin vérvizsgálat alapján állítják fel. A kivizsgálásban elsősorban a kórtörténet, a tünetek és a neurológiai vizsgálat kap szerepet. Egyéb vizsgálatokra többek között azért lehet szükség, hogy az orvos kizárjon más, hasonló panaszokat okozó állapotokat.
Gyógyítható a Parkinson-kór?
Jelenleg nincs olyan kezelés, amely véglegesen megszüntetné a Parkinson-kórt. Többféle gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés áll azonban rendelkezésre a tünetek enyhítésére és az életminőség javítására. Bizonyos betegek esetében műtéti kezelés, például mélyagyi stimuláció is szóba kerülhet.
Milyen gyorsan romlik a Parkinson-kór?
A betegség lefolyása egyénenként jelentősen különbözhet. Általában lassan előrehaladó állapotról van szó, de nem lehet pontosan megjósolni, hogy egy adott embernél milyen gyorsan változnak majd a tünetek. A kezelés ezért személyre szabott, és az állapot változásával módosítható.
Lehet teljes életet élni Parkinson-kórral?
A diagnózis nem jelenti azt, hogy valaki egyik napról a másikra elveszíti az önállóságát. Megfelelő kezeléssel, rendszeres orvosi ellenőrzéssel, mozgással és szükség esetén gyógytornával, logopédiai vagy más rehabilitációs segítséggel hosszú ideig fenntartható a mindennapi aktivitás. A lehetőségek mindig az adott beteg tüneteitől és állapotától függenek.
- 10–15 évet is nyerhetnek a betegek: így válhat hamarabb elérhetővé egy új terápia
- A hang megváltozása évekkel korábban jelezheti a demencia magasabb kockázatát
- Hamarabb kezdődik a középkorúság, mint sokan gondolják – ezt mondják a szakértők
- Azt hittük, egyetlen szervként fejlődik az agy - most kiderült, ennél sokkal furcsább a történet
- Nem csak az agy küld utasításokat: a testünk is folyamatosan „beszél” hozzá
- Nem is gondolná, hogyan hat a túl sok éjszakai fény a szív egészségére
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
