A remegés, más néven tremor, egy akaratlan, ritmikus izommozgás, amely leggyakrabban a kezekben, de előfordulhat a fejben, a lábakban vagy más testrészekben is. A remegés egy tünet, amely különböző egészségügyi állapotokhoz kapcsolódhat, vagy akár önállóan, betegség nélkül is előfordulhat. Bár gyakran ártalmatlan, bizonyos esetekben súlyos neurológiai vagy egyéb betegségek jele is lehet.
A remegést többféle módon lehet osztályozni, de a leggyakrabban az alapján történik, hogy milyen helyzetben vagy mozgás közben jelentkezik:
A tremor hátterében számos tényező állhat, többek között:
A remegés kilása során az orvos az alábbi módszereket alkalmazhatja:
A tremor kezelése az alapbetegségtől és a remegés típusától függ:
A tremor olyan akaratlan, ritmikus mozgás, amely rendszerint a végtagokat, a fejet, illetve olykor az egész testet érinti. A remegés leggyakrabban a kezekben és a karokban jelentkezik, de hatással lehet a lábakra, a fejre, az arcra, a hangszálakra is.
Nem megfelelő. A fiziológiás tremor egészséges embereknél előfordulhat, különösen stressz, fáradtság vagy koffeinfogyasztás hatására. Viszont, ha a remegés állandósul, fokozódik vagy más tünetekkel társul, mindenképp ajánlott orvoshoz fordulni.
Igen, az esszenciális tremor gyakran családi halmozódást mutat, és genetikai tényezők is szerepet játszanak a kialakulásában. Ha egyik vagy mindkét szülő érintett, nagyobb az esélye, hogy a gyermek is örökli ezt az állapotot.
A Parkinson-kór esetében a remegés főként nyugalomban jelentkezik, míg az esszenciális tremor leginkább mozgás során válik láthatóvá. Ezen kívül a Parkinson-kór más tünetekkel, például izommerevséggel és mozgáslassulással is járhat.
Életmódbeli változtatások lehetőségnek, például a stressz csökkentésére, a koffein és az alkohol fogyasztásának mérséklése, rendszeres testmozgás és pihentető alvás. Fizioterápia és relaxációs technikák, mint a jóga vagy a meditáció, szintén hasznosak lehetnek.
Elsőként érdemes háziorvoshoz fordulni, aki szükség esetén neurológushoz irányít. Neurológiai vizsgálatok és egyéb tesztek gyakorlatnak kideríteni a remegés okát és a megfelelő kezelési módot.
Igen, a hidegrázás okozhat remegést. A hidegrázás során a test megpróbálja növelni a belső hőmérsékletét, és ehhez az izmok ismétlődő, gyors összehúzódását – vagyis remegést – használja. Ez a folyamat gyakori például fertőzések vagy láz esetén. A remegés tehát a szervezet természetes válasza a hidegérzetre vagy a hőmérséklet-ingadozásra.
Igen, a Basedow-kór okozhat remegést. A betegség során a pajzsmirigy túl sok hormont termel, ami túlpörgeti az idegrendszert és az anyagcserét. Ennek következtében a betegek gyakran tapasztalnak finom, gyors kézremegést (tremort), különösen nyugalmi helyzetben, amikor a kezeket kinyújtják. Ez a remegés nem az izmok gyengeségéből, hanem a fokozott idegi ingerlékenységből ered. A tünethez gyakran társul szapora szívverés, nyugtalanság, alvászavar és fokozott izzadás, amelyek mind a pajzsmirigy-túlműködés következményei.
Igen, a Wilson-kór gyakran társul remegéssel. A betegség során a réz a májon kívül az idegrendszerben, különösen a bazális ganglionokban is felhalmozódik, ami mozgászavarokat okozhat. Ennek következtében a betegek remegést, izommerevséget, koordinációs problémákat és lassult mozgást tapasztalhatnak. A remegés lehet finom kézremegés vagy erősebb, nyugalmi és mozgás közbeni típusú is, és gyakran a betegség korai neurológiai tünete.
A mangánhiány és a remegés közötti kapcsolat nem egyértelmű, és a tudományos irodalom nem tekinti a remegést a mangánhiány tipikus tünetének. Érdekesség, hogy a mangán-túladagolás sokkal gyakrabban okoz neurológiai tüneteket, például remegést, mozgáskoordinációs problémákat és ún. manganizmust, ami Parkinson-kór-szerű állapotot idézhet elő. A hiányállapot viszont ritka, és inkább anyagcsere-zavarokkal, oxidatív stressz fokozódásával vagy általános fáradtsággal jár.
Igen, a delírium tremens egyik legjellemzőbb és legfeltűnőbb kísérőtünete a súlyos, egész testre kiterjedő remegés, amelyről a kórkép a nevét is kapta. Ez az állapot az alkoholmegvonás legsúlyosabb formája, amelyben az idegrendszer túlingerelt állapotba kerül az alkohol gátló hatásának hirtelen megszűnése miatt. A remegés általában a kezeken kezdődik, de kiterjedhet a fejre, a törzsre és a végtagokra is, jelentősen megnehezítve a beteg mozgását. A remegés mellett gyakran jelentkeznek egyéb neurológiai és vegetatív tünetek, mint például a rendkívül szapora szívverés, a magas vérnyomás és az intenzív izzadás. A beteg állapota ilyenkor életveszélyes lehet, mivel a kontrollálatlan remegés és az izomrángások akár súlyos görcsrohamokba is átcsaphatnak.
Igen, a remegés a Lewy-testes betegség egyik gyakori mozgásszervi tünete, mivel a kórkép szoros átfedést mutat a Parkinson-kórral. Ez a remegés jellemzően nyugalmi állapotban jelentkezik a kezeken vagy a végtagokon, és az agyi dopamintermelő sejtek pusztulása miatt alakul ki. A Lewy-testes demenciában szenvedők nagyjából kétharmadánál figyelhetők meg ilyen típusú parkinsonos tünetek a betegség lefolyása során.
A Lewy-testes betegséghez nem jellemző tünet a fokozott étvágy, de bizonyos esetekben előfordulhat étkezési szokások megváltozása. A betegség elsősorban kognitív hanyatlással, hallucinációkkal, figyelem-ingadozással és Parkinson-szerű mozgástünetekkel jár. Az étvágy változását inkább a viselkedési és impulzuskontroll-zavarok, a gyógyszerek mellékhatásai, vagy hangulati problémák magyarázhatják.
Felhasznált források:
Mikor tekinthető ez normálisnak, és mikor érdemes jobban odafigyelni rá?
A hipoglikémia, vagyis ahogyan sokan nevezik, a “hipózás” egy ismert állapot a cukorbetegeknél, melynek során a vércukorszint a normál tartomány alá esik Ez nem csak kellemetlen tüneteket, súlyos esetben akár eszméletvesztést okozhat, de igen veszélyes is.
A Parkinson-kór a parkinsonizmus (vagy Parkinson szindróma) leggyakoribb formája, azonban míg a Parkinson-kór elsődleges oka a dopamint termelő idegsejtek degenerációja, addig a parkinsonizmus számos ok miatt kialakulhat, mint például toxinok, gyógyszer mellékhatások, a fejet érő trauma, más neurológiai rendellenességek.
Vannak, akiknek a társas helyzetek felszabadítóak és örömteliek, másoknak viszont már a puszta gondolat is szorongást okoz, hogy idegenekkel kell beszélniük vagy szerepelniük mások előtt.