Miért lehet agresszívebb a vastagbélrák 50 év alatt? A kutatók fontos eltéréseket találtak

A vastagbélrákot sokáig elsősorban az idősebb kor betegségeként tartottuk számon, az utóbbi évtizedekben azonban egyre több fiatalabb felnőttet érint. Most minden eddiginél részletesebben vizsgálták meg, miben különbözhetnek az 50 éves kor előtt kialakuló daganatok az idősebb betegek vastagbélrákjától. Az eredmények szerint nem csupán a betegek életkora más: magának a daganatnak a sejtes környezete és génműködése is eltérhet.

Egyre több fiatal felnőttet érint a vastagbélrák

Az 50 éves kor előtt diagnosztizált, úgynevezett korai kezdetű vastag- és végbélrák előfordulása az 1990-es évek közepe óta emelkedik. Az Egyesült Államokban 2013 és 2022 között évente átlagosan 2,9 százalékkal nőtt az 50 év alattiak körében felállított diagnózisok aránya, és ebben a korosztályban a vastag- és végbélrák mára a daganatos halálozás vezető okává vált.

Az orvosokat azonban nemcsak az esetszámok növekedése foglalkoztatja. A fiatalabb betegek esetében gyakrabban derül fény előrehaladott állapotú betegségre, és bár sokszor intenzívebb kezelést kapnak, túlélési eredményeik nem feltétlenül jobbak az idősebb betegekénél. Ez vetette fel azt a kérdést, hogy vajon biológiailag is másképpen viselkedik-e az 50 éves kor előtt kialakuló vastagbélrák.

Erre keresett választ a 2026. október 29-én a Nature Medicine folyóiratban megjelent kutatás.

Közel 200 daganatot vizsgáltak sejtről sejtre

A kutatók 189 vastag- és végbéldaganat mintáit elemezték olyan betegektől, akiknek életkora 29 évtől 90 év feletti korig terjedt. A minták közül 54 származott 50 évesnél fiatalabb, 135 pedig 50 éves vagy annál idősebb betegtől.

A vizsgálat különlegessége az volt, hogy a tudósok nem egyszerűen két csoportra osztották a betegeket, hanem azt is figyelték, hogyan változnak a daganatok tulajdonságai az életkor előrehaladtával. Az elemzés során többek között számításba vették a tumor elhelyezkedését, stádiumát, a beteg nemét és a korábbi kezeléseket is.

Ehhez úgynevezett egysejtmag-RNS-szekvenálást alkalmaztak. A módszer segítségével több mint 850 ezer sejtmag génaktivitását tudták feltérképezni. Ez lényegében azt mutatta meg, hogy a daganaton belül milyen sejtek vannak jelen, és az egyes sejtekben mely gének működnek aktívabban.

Az eredmények alapján az életkorral összefüggő különbségek nem feltétlenül látványos genetikai eltérések formájában jelentkeztek. Sokkal érdekesebb kép bontakozott ki abból, milyen sejtek veszik körül a rosszindulatú sejteket, illetve hogyan kommunikálnak egymással.

A fiatalabb betegek daganataiban több volt a „támasztószövet”

Az egyik legszembetűnőbb különbség a tumor úgynevezett stromális állományában jelent meg.

A stroma leegyszerűsítve a daganat körüli és közötti támasztó környezetet jelenti. Ide tartoznak például a fibroblasztok, az erekhez kapcsolódó sejtek és más kötőszöveti elemek. Ezek nem maguk a rosszindulatú sejtek, mégis rendkívül fontos szerepet játszhatnak abban, hogyan viselkedik egy daganat.

A kutatók azt találták, hogy a fiatalabb betegek leggyakoribb típusú, úgynevezett mikroszatellita-stabil daganataiban arányaiban több stromális és kevesebb daganatos eredetű hámsejt volt. Az összefüggést később más adatbázisokban és egy több mint 700 tumorból álló külön mintacsoportban is sikerült megerősíteni.

Ez első hallásra akár kedvezőnek is tűnhetne: ha arányaiban kevesebb a rosszindulatú sejt, miért lenne veszélyesebb a daganat?

A válasz a tumor mikrokörnyezetében keresendő.

A stroma védelmet nyújthat a daganatnak

A daganat nem egyszerűen rákos sejtek rendezetlen halmaza. Inkább egy összetett „ökoszisztémához” hasonlít, amelyben a rosszindulatú sejtek folyamatos kapcsolatban állnak az őket körülvevő kötőszövettel, erekkel és immunsejtekkel.

Más daganattípusokból már ismert, hogy a nagyobb mennyiségű stromális állomány összefügghet a kemoterápiával szembeni ellenállással. A sűrűbb támasztószövet bizonyos helyzetekben olyan fizikai és biológiai környezetet teremthet, amely megnehezíti, hogy a gyógyszerek vagy az immunrendszer sejtjei megfelelően elérjék a tumorsejteket.

Ez azonban fontos különbség: a mostani kutatás nem bizonyította, hogy a fiatalabb betegek daganataiban a stroma közvetlenül blokkolja a kemoterápiát vagy elnyomja az immunrendszert. A szerzők szerint inkább egy olyan lehetséges mechanizmust találtak, amelyet további vizsgálatokkal kell igazolni. Maga a kutatócsoport is hangsúlyozta, hogy eredményeik egyelőre nem bizonyítják, hogy ezek a sejtes eltérések okozzák az agresszívebb betegséget.

A sejtek közötti kommunikáció is eltérhet

A kutatás egy másik érdekes nyomot is talált. A fiatalabb betegek bizonyos daganataiban erőteljesebbnek tűntek azok a sejtek közötti jelátviteli folyamatok, amelyek az úgynevezett epitél-mezenchimális átmenethez kapcsolódnak.

Ez egy olyan biológiai folyamat, amelynek során a hámsejtek részben elveszíthetik eredeti tulajdonságaikat, és mozgékonyabb, környezetükbe könnyebben behatoló sejtekre jellemző tulajdonságokat vehetnek fel. A daganatkutatásban azért figyelnek különösen erre a jelenségre, mert több daganattípusban kapcsolatba hozták az invázióval és az áttétképződéssel.

A fiatalabb betegek daganataiban több olyan jelátviteli út is aktívabbnak bizonyult, amely ehhez a folyamathoz kapcsolódhat. Ez újabb lehetséges magyarázatot adhat arra, miért találkoznak az orvosok ebben a korcsoportban gyakrabban előrehaladott betegséggel.

A kutatásból ugyanakkor azt sem lehet kijelenteni, hogy minden 50 év alatti beteg daganata gyorsabban terjedne. A vizsgálat populációs szinten mutatott ki biológiai mintázatokat, az egyes betegek betegsége között továbbra is jelentős különbségek lehetnek.

Rejtélyes RNS-molekulákból is több volt

A kutatók egy eddig kevésbé vizsgált eltérést is felfedeztek: a fiatalabb betegek daganatsejtjeiben számos úgynevezett hosszú, nem kódoló RNS – angol rövidítéssel lncRNS – fokozott aktivitást mutatott.

Az RNS-ről sokan úgy tanulnak, mint a DNS-ben tárolt genetikai információ közvetítőjéről, amelynek segítségével a sejtek fehérjéket állítanak elő. Nem minden RNS végzi azonban ezt a feladatot.

A hosszú, nem kódoló RNS-ek nem szolgálnak közvetlen tervrajzként fehérjék előállításához. Ettől még korántsem haszontalanok: egy részük képes befolyásolni a gének működését, ám számos ilyen molekula pontos szerepét még ma sem ismerjük.

A kutatók szerint a fiatalabb betegek daganataiban fokozott aktivitást mutató lncRNS-ek jelentős része éppen ebbe a kevéssé feltérképezett csoportba tartozik. A Nature Medicine tanulmánya szerint bizonyos sejttípusokban a fiatalabb korral összefüggő eltérően működő gének 30–45 százaléka ilyen hosszú, nem kódoló RNS-hez kapcsolódott.

Hogy ezek a molekulák elősegítik-e a daganat kialakulását vagy agresszívebb viselkedését, egyelőre nem lehet megmondani. Éppen ezért a kutatók most laboratóriumi vizsgálatokkal próbálják tisztázni a funkciójukat.

Nem egyetlen „fiatalok vastagbélrákja” létezik

Az eredmények egyik fontos tanulsága, hogy az életkorral összefüggő eltérések jóval összetettebbek annál, mint hogy lenne egyetlen gén vagy mutáció, amely megmagyarázná az 50 év alatti betegek daganatait.

Sok alapvető daganatos tulajdonság hasonló volt a különböző életkorú betegekben. A kutatók nem találtak például egyértelmű, kizárólag a korai kezdetű vastagbélrákra jellemző kromoszóma-eltérési mintázatot. Az igazán markáns különbségek inkább a tumor sejtes összetételében, a génaktivitásban és a sejtek közötti kommunikációban jelentkeztek.

Ez azért lehet fontos, mert a jövő kezelései nem feltétlenül kizárólag magukat a rosszindulatú sejteket célozzák majd. Elképzelhető, hogy a daganatot körülvevő stromális sejtek, a köztük zajló kommunikáció vagy bizonyos RNS-molekulák is terápiás célpontokká válhatnak.

Ehhez azonban még további kutatásokra van szükség.

Új irányt mutatott a kutatás, de a válasz még nincs meg

A kutatás jelentőségét talán éppen az adja, hogy nem kínál túlságosan egyszerű választ egy rendkívül összetett problémára.

Ana C. Anderson, a vizsgálat egyik vezető szerzője és a Gene Lay Institute of Immunology and Inflammation kutatója szerint az életkor teljes spektrumának vizsgálatával olyan biológiai mintázatokat sikerült felfedezniük, amelyeket a korábbi kutatások nem feltétlenül láthattak. A Dana-Farber Cancer Institute közleménye szerint az eredmények most elsősorban azt mutatják meg, merre érdemes tovább keresni.

A következő nagy kérdés többek között az lesz, pontosan hogyan viselkednek a stromális sejtek, milyen kapcsolatban állnak az immunsejtekkel, és valóban hozzájárulnak-e a fiatalabb korban kialakuló daganatok kezelésével szembeni ellenállásához.

Vagyis a tudósok még nem találták meg azt az egyetlen mechanizmust, amely megmagyarázná, miért lehet különösen veszélyes a vastagbélrák fiatalabb korban. Most azonban már jóval részletesebb térképük van arról, hol érdemes keresniük a választ.

Figyelmébe ajánljuk

Vastagbélrák: egyre több a fiatal daganatos beteg

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!