Hét évig nem vette komolyan a tüneteit – 25 évesen 4. stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak nála

Kellie Finlayson ma 30 éves, de a története jóval korábban kezdődött. Közel hét éven keresztül észlelt olyan változásokat a szervezetében, amelyekről utólag már tudja, hogy összefügghettek a betegségével. Megváltoztak a székelési szokásai, hasi kellemetlenségei voltak, és a testsúlya is ingadozott. Mindezek ellenére eszébe sem jutott, hogy vastagbélrákja lehet.

Fiatal volt, aktív és egyébként egészségesnek érezte magát. Ráadásul a panaszokra mindig akadt valamilyen kézenfekvőnek tűnő magyarázat. A People-nek adott interjújában arról beszélt, hogy a vastagbélrák egyes tüneteit különösen nehéz volt értelmeznie, mert könnyen összetéveszthetők voltak például a menstruációval összefüggő panaszokkal. Emiatt egyszerű volt félretenni őket, és valami másnak tulajdonítani a problémát.

Hét éven át visszatértek a panaszai

Finlayson hosszú időn keresztül tapasztalt változásokat a bélműködésében. A problémák nem egyszeri rosszullét formájában jelentkeztek: újra és újra észlelte, hogy nincs minden rendben az emésztésével.

Utólag visszatekintve azt mondja, bárcsak határozottabban kereste volna a választ arra, mi okozza a panaszait. Orvoshoz is fordult, de fiatal életkora és jó fizikai állapota miatt megnyugtató válaszokat kapott, ő pedig elfogadta ezeket, és nem ragaszkodott további, alaposabb vizsgálatokhoz.

A tünetek között a székelési szokások megváltozása mellett hasi kellemetlenségek és testsúlyingadozás is szerepelt. A panaszokat azonban könnyű volt egymástól független problémáknak tekinteni, és Finlayson sem kapcsolta össze őket egyetlen betegséggel.

A diagnózis után egyik régi barátjának reakciója különösen emlékezetes maradt számára. A nő már körülbelül 15 éves kora óta ismerte, és Finlayson az évek során olyan sokszor beszélt neki a székelési problémáiról, hogy a barátnőjét végül nem érte teljesen váratlanul a diagnózis.

Három hónappal a szülés után derült ki, hogy rákos

Finlayson 2021-ben adott életet kislányának, Sophiának. Három hónappal később, mindössze 25 évesen kapta meg a diagnózist.

Az első vizsgálatok alapján még úgy tűnt, hogy 3. stádiumú vastagbélrákja van. A következő 48 órában elvégzett további vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a daganat már áttéteket képzett. A betegséget ezért 4. stádiumúnak minősítették.

Ezzel egyetlen pillanat alatt teljesen megváltozott az élete. Néhány hónappal korábban még az első gyermekét várta, majd friss édesanyaként már egy előrehaladott daganatos betegséggel kellett szembenéznie.

Később arról is beszélt, hogy a diagnózis és a kezelések miatt úgy érzi, megfosztották az anyaság első évének attól a részétől, amelyet korábban elképzelt magának. Miközben egy újszülött mellett kellett volna kialakítania új életét, kórházi kezelések és műtétek határozták meg a mindennapjait.

Műtét és több mint 80 kemoterápiás kezelés következett

A diagnózis után intenzív kezelés kezdődött. Finlaysont megműtötték, és ideiglenes kolosztómát alakítottak ki nála. Ezután több mint 80 kemoterápiás kezelésen, valamint további terápiákon esett át.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy mindez a koronavírus-járvány időszakában történt. Egy alkalommal 12 napot töltött intenzív osztályon, és a járványügyi korlátozások miatt alig láthatta újszülött kislányát és családját.

A kezelés egy ideig nagyon biztató eredményt hozott. 2022 júliusára a vizsgálatok már nem mutattak látható daganatot a szervezetében. Ugyanakkor hét nyirokcsomóban mikroszkopikus daganatsejtek maradtak.

A történet azonban ezzel nem ért véget.

Később a tüdejében jelent meg a daganat

Még ugyanabban az évben kiderült, hogy a rák visszatért, ezúttal Finlayson tüdejében jelentek meg áttétek. Újabb kezelési tervre volt szükség, amely kemoterápiát és tüdőműtétet is magában foglalt.

Az azóta eltelt években folyamatos kezelésben és rendszeres ellenőrzésben részesül. A jelenleg 30 éves nő továbbra is áttétes vastagbélrákkal él. Betegsége 2023 óta stabil, kezelésének egyik legfontosabb célja pedig az, hogy ezt az állapotot fenntartsák, miközben a lehető legjobb életminőséget őrzik meg számára.

Finlayson számára ez azt is jelenti, hogy a betegséggel együtt kell élnie, miközben édesanyaként is jelen akar lenni kislánya életében.

Ma már másképp gondol az éveken át jelentkező tünetekre

Finlayson történetének egyik legfontosabb része éppen az a közel hét év, amely a panaszok megjelenése és a diagnózis között eltelt.

Utólag már másként látja azokat a tüneteket, amelyeket fiatalon könnyen félretett. A székelési szokások változásai, a hasi kellemetlenségek és a testsúly ingadozása külön-külön nem tűntek olyan jelnek, amely miatt daganatos betegségre kellett volna gondolnia.

A saját életkora is hamis biztonságérzetet adott számára. A húszas éveiben járt, sportos és egészséges volt, ezért nemcsak ő maga, hanem az orvosoktól kapott korábbi visszajelzések alapján sem gondolta, hogy súlyos betegség lehet a háttérben. Ma már azt mondja, bárcsak jobban figyelt volna arra, mi történik a testével, és határozottabban kiállt volna azért, hogy választ kapjon a visszatérő panaszokra.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden hasfájás, székrekedés vagy megváltozott székelési szokás daganatra utal. Finlayson történetének lényege éppen az, hogy az ismétlődő és tartós változásokat ő maga hosszú időn keresztül mindig különálló, hétköznapi okokkal magyarázta.

A diagnózis után nyilvánosan kezdett beszélni a betegségéről

Finlayson ma már a közösségi médiában is beszél a vastagbélrákról és saját tapasztalatairól. Nemcsak a kezeléseket mutatja meg, hanem a betegséggel járó kevésbé könnyen vállalható témákról is nyíltan beszél.

Ennek egyik célja, hogy mások számára kevésbé legyen kínos a székelési szokásokról vagy azok megváltozásáról beszélni. Saját tapasztalata alapján pontosan tudja, milyen könnyű egy ilyen problémát félretenni, különösen akkor, ha az érintett fiatalnak és egészségesnek érzi magát.

Arra is szeretné felhívni a figyelmet, hogy ha valaki tartós változást észlel a szervezetében, merjen kérdezni, és szükség esetén további kivizsgálást kérni.

Megtanult együtt élni a 4. stádiumú betegséggel

Kellie Finlayson története nem ért véget a 2021-es diagnózissal. Azóta több mint öt év telt el, miközben továbbra is áttétes daganatos betegséggel él.

A kezelések, műtétek és rendszeres vizsgálatok az élete részévé váltak. A People-nek arról beszélt, hogy idővel megtanult együtt élni ezzel a helyzettel. Furcsának tartja, hogy valamiben, amiben senki sem szeretne tapasztalatot szerezni, mára „jó” lett: megtanulta kezelni a betegséggel járó életet.

A hangsúlyt ma már arra helyezi, hogy betegsége stabil maradjon, megőrizze életminőségét, és minél több időt töltsön a lányával. Saját történetét pedig azért osztja meg, hogy mások ne feltétlenül kövessék el ugyanazt, amit ő utólag hibának lát: ne tekintsék jelentéktelennek a hosszabb ideje fennálló, visszatérő változásokat csak azért, mert fiatalok és egyébként egészségesnek érzik magukat.

Ez is érdekelheti

Cöliákia gyanú: milyen tüneteknél érdemes kivizsgálást kezdeni?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!