Egy egyszerű arcfotó a jövőben abban is segíthet az orvosoknak, hogy felmérjék a daganatos betegek túlélési esélyeit.
- Amerikai kutatók mesterséges intelligenciát fejlesztettek, amely az arcfotók alapján a daganatos betegek túlélési esélyeit értékeli.
- A rendszer több mint 40 millió különböző életkorú és származású ember arcképén tanult, ebből 35 ezer daganatos betegé volt.
- Két különböző módszert alkalmaztak: az egyik az arcon becsült biológiai életkorból, a másik közvetlenül az arcfotóból következtetett a túlélési esélyekre.
- Az idősebbnek becsült betegek esetében magasabb halálozási kockázatot állapítottak meg, míg a fiatalabbnak tűnőknél alacsonyabbat.
- A módszer nem helyettesíti az orvosi vizsgálatokat, de a jövőben hatékony, gyors és olcsó kiegészítő eszköz lehet a kezelések megtervezésében.
Amerikai kutatók olyan mesterséges intelligenciát fejlesztettek, amely az arc apró jellegzetességeiből következtethet a szervezet állapotára. Az új módszer a kezelések megtervezésében is segítséget jelenthet.
A fejlesztésről a HVG számolt be a brit The Guardian nyomán. A kutatást a massachusettsi Mass General Brigham egészségügyi intézmény szakemberei végezték, eredményeiket pedig a The Lancet Digital Health című tudományos folyóiratban tették közzé. A technológia egyelőre kutatási eredmény, nem olyan alkalmazás, amellyel bárki otthon ellenőrizhetné az egészségi állapotát.
Több mint 40 millió arcfotón tanították a mesterséges intelligenciát
A kutatók több mint 40 millió, különböző életkorú és származású emberről készült fényképet használtak fel a mesterséges intelligencia betanításához. Az adatok között mintegy 35 ezer daganatos beteg arcképe is szerepelt.
A fejlesztés során két különböző módszert alakítottak ki. A FAHR-FaceAge nevű rendszer először azt becsüli meg, hogy az illető arca alapján hány évesnek tűnik a szervezete, majd ezt az információt használja fel a túlélési kilátások felméréséhez. A FAHR-FaceSurvival ezzel szemben közvetlenül az arcfotóból próbál következtetni a daganatos betegek halálozási kockázatára.
A két rendszer az arc eltérő területeit vizsgálja. Az egyik elsősorban az orr és a száj közötti redőkre, a homlokra és a halántékra figyel, míg a másik a szem alatti részeket és az orrnyereg környékét elemzi.
Akinél idősebbnek becsülte az életkort, nagyobb volt a halálozás kockázata
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy az arcfotó alapján becsült életkor összefüggést mutatott a daganatos betegek túlélésével.
Az Egyesült Államokban sugárkezelésben részesülő betegek körében azoknál, akiket a mesterséges intelligencia legalább öt évvel idősebbnek becsült a tényleges életkoruknál, 21 százalékkal magasabb halálozási kockázatot mértek az átlagosan négyéves követési időszak alatt. Akiket viszont legalább öt évvel fiatalabbnak ítélt, azoknál 17 százalékkal alacsonyabb volt ez a kockázat.
Fontos, hogy ezek csoportokra vonatkozó statisztikai összefüggések, nem pedig egy-egy beteg sorsára vonatkozó biztos előrejelzések. A módszer nem tudja pontosan megmondani, hogy valaki meddig fog élni, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatokat sem.
A dohányzás és az alkoholfogyasztás is nyomot hagyhat az arcon
A kutatók azt is megfigyelték, hogy bizonyos életmódbeli szokások összefüggtek azzal, mennyire idősnek becsülte az embereket a mesterséges intelligencia. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a droghasználat például magasabb becsült életkorral járt együtt.
Érdekes eredmény, hogy a fényviszonyok, az arckifejezés, a fejtartás és a smink általában nem változtatták meg jelentősen a becsléseket. A legtöbb vizsgált plasztikai beavatkozásnak is csekély hatása volt, bár az orrplasztika után kisebb eltéréseket tapasztaltak.
A fejlesztés azért lehet fontos, mert az orvosoknak a daganatos kezelések megválasztásakor nemcsak a beteg életkorát és a daganat jellemzőit kell figyelembe venniük, hanem azt is, milyen általános fizikai állapotban van a szervezete. Két azonos korú beteg ugyanis egészen eltérően viselheti ugyanazt a megterhelő kezelést.
Egyelőre nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatokat
A kutatók abban bíznak, hogy az arcfotók elemzése idővel gyors és viszonylag olcsó kiegészítő módszerré válhat. Segíthet például annak felmérésében, hogy egy daganatos beteg szervezete mennyire bírhatja a sugárkezelést, a műtétet vagy más intenzív terápiát.
Az eredmények ugyanakkor nem jelentik azt, hogy egy szelfi alapján már ma megbízhatóan megjósolható lenne bárki túlélése. A technológiát további vizsgálatokkal kell ellenőrizni, mielőtt széles körben alkalmazhatnák a betegellátásban.
A mesterséges intelligencia tehát a jövőben új információkkal segítheti az orvosokat, de a diagnózis és a kezelési döntések továbbra is az alapos kivizsgáláson és a szakemberek mérlegelésén alapulnak.
Petefészekcisztának hitték a hasi fájdalmát: 24 évesen 4. stádiumú daganatot találtak nála
- Gyomorrák megelőzése: új módszerrel előznék be a daganat megjelenését
- Petefészekcisztának hitték a hasi fájdalmát: 24 évesen 4. stádiumú daganatot találtak nála
- Egy repülőút után bedugult a füle – később ritka daganatot diagnosztizáltak nála
- Bedagadt a fiatal nő szeme – nem gondolta, hogy egy súlyos daganat első jele
- Kevesen tudják erről a nőket érintő rákról: vírus okozza, és főleg 60 év felett támad
- 8 mondat, amit soha ne mondjon egy daganatos betegnek – még akkor sem, ha segíteni szeretne
Gyakori kérdések a daganatos betegségek diagnózisáról
Milyen vizsgálatokkal lehet kimutatni a daganatos betegségeket?
A daganatos betegségek diagnosztizálása általában több vizsgálat eredményén alapul. Az orvos először kikérdezi a beteget a panaszairól, a korábbi betegségeiről és a családban előforduló daganatos megbetegedésekről, majd fizikális vizsgálatot végezhet. Ezt követően a tünetektől és a feltételezett betegségtől függően laboratóriumi vizsgálatokat, ultrahangot, röntgent, CT-t, MRI-t vagy endoszkópos vizsgálatot rendelhet el.
A képalkotó eljárások segíthetnek megtalálni a gyanús elváltozásokat, meghatározni azok méretét és elhelyezkedését, valamint felmérni, hogy érintettek-e más szervek. A legtöbb szolid daganat esetében azonban a biztos diagnózishoz szövettani vizsgálat szükséges. Ennek során a gyanús területről szövetmintát vesznek, amelyet patológus vizsgál meg.
Kimutatható a rák egy egyszerű vérvételből?
Egy általános vérvizsgálat önmagában nem alkalmas arra, hogy valamennyi daganatos betegséget kimutassa vagy kizárja. Bizonyos laboratóriumi eltérések, például a vérszegénység, a magas kalciumszint vagy egyes májenzimek megváltozása felvethetik valamilyen betegség gyanúját, de ezeknek számos más oka is lehet.
Vannak olyan daganatos betegségek, különösen egyes vérképzőszervi rosszindulatú betegségek, amelyeknél a vérkép már korán jellegzetes eltéréseket mutathat. Más daganatok esetében viszont a vérvizsgálat akár teljesen normális is lehet. Ezért a jó laboreredmény nem jelenti automatikusan azt, hogy biztosan nincs rosszindulatú elváltozás a szervezetben.
Mit mutatnak a tumormarkerek, és mennyire megbízhatók?
A tumormarkerek olyan anyagok, amelyek bizonyos daganatos betegségek esetén emelkedett mennyiségben lehetnek jelen a vérben vagy más testnedvekben. Közéjük tartozik például a PSA, a CEA, a CA-125 és a CA 19-9. Ezeket az értékeket az orvosok elsősorban meghatározott klinikai helyzetekben, például a kezelés eredményességének követésére vagy a betegség kiújulásának ellenőrzésére használhatják.
Fontos tudni, hogy a magas tumormarkerérték nem jelent automatikusan rákot, mert gyulladásos és más jóindulatú betegségek is okozhatnak emelkedést. Ugyanakkor rosszindulatú daganat normális tumormarkerérték mellett is fennállhat. A tumormarkerek többsége ezért nem alkalmas arra, hogy egészséges, tünetmentes embereknél önmagában általános rákszűrésként alkalmazzák.
Mi a különbség a CT, az MRI és a PET-CT között?
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével készít részletes keresztmetszeti képeket a szervezetről. Gyakran alkalmazzák például a mellkasi, hasi és kismedencei daganatok kivizsgálására, valamint a betegség kiterjedésének felmérésére. Az MRI mágneses tér és rádióhullámok segítségével működik, és különösen alkalmas bizonyos lágyrészek, az agy, a gerincvelő és egyes kismedencei szervek részletes vizsgálatára.
A PET-CT a szervezet anyagcsere-folyamatairól és anatómiai felépítéséről egyszerre szolgáltat információt. A leggyakrabban alkalmazott változatban radioaktívan jelölt cukorszerű anyagot juttatnak a szervezetbe, amelynek felhalmozódása segíthet azonosítani a fokozott anyagcseréjű területeket. Mivel gyulladásos folyamatok is okozhatnak fokozott aktivitást, a PET-CT eredménye sem jelent önmagában biztos daganatos diagnózist. A megfelelő vizsgálat kiválasztása mindig a feltételezett betegség típusától függ.
Mi az a biopszia, és fájdalmas-e a mintavétel?
A biopszia során az orvos sejteket vagy szövetmintát vesz egy gyanús elváltozásból, hogy azt laboratóriumban megvizsgálhassák. A mintavétel történhet vékony vagy vastagabb tűvel, endoszkópos eljárással, illetve kisebb műtéti beavatkozás során. A módszert az elváltozás elhelyezkedése, mérete és jellege alapján választják ki.
A biopsziák jelentős részét helyi érzéstelenítésben végzik, ezért a beteg többnyire inkább nyomást vagy rövid ideig tartó kellemetlenséget érez. Bizonyos beavatkozásokhoz bódításra vagy altatásra is szükség lehet. A mintavétel után átmeneti érzékenység, kisebb vérzés vagy véraláfutás jelentkezhet. A szövődmények kockázata az eljárástól és a mintavétel helyétől függ, ezekről az orvos előzetesen tájékoztatást ad.
Mit jelent, ha a szövettani eredmény rosszindulatú daganatot igazol?
A szövettani vizsgálat során a patológus mikroszkóp alatt elemzi a mintát, és meghatározza, milyen sejtekből áll az elváltozás. Ha rosszindulatú daganatot igazol, a lelet rendszerint a daganat típusáról és bizonyos szövettani jellemzőiről is információt ad. Egyes esetekben további immunhisztokémiai vagy molekuláris vizsgálatokra van szükség a pontos besoroláshoz.
A rosszindulatú szövettani eredmény önmagában még nem árulja el, hogy a betegség mennyire előrehaladott, és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre. Ehhez gyakran további képalkotó, laboratóriumi vagy más célzott vizsgálatok szükségesek. A pontos diagnózis alapján az orvosok személyre szabott kezelési tervet állíthatnak össze.
Mit jelentenek a daganatos betegségek stádiumai?
A stádiumbeosztás azt mutatja meg, hogy a daganatos betegség milyen mértékben terjedt el a szervezetben. Számos szolid daganatnál az I–IV. stádiumbeosztást alkalmazzák. Az I. stádium általában korai, helyileg körülhatárolt betegséget jelent, míg a IV. stádium rendszerint távoli áttétek jelenlétére utal. A pontos meghatározás azonban daganattípusonként eltér.
Gyakran használják a TNM-rendszert is, amelyben a T az elsődleges daganat jellemzőit, az N a környéki nyirokcsomók érintettségét, az M pedig a távoli áttétek jelenlétét jelöli. Nem minden daganatos betegségre alkalmazható ugyanaz a stádiumbeosztás: például a leukémiák és egyes más vérképzőszervi betegségek eltérő osztályozást igényelnek.
Mit jelent a daganat grádusa, és miben különbözik a stádiumtól?
A daganat grádusa azt írja le, hogy a daganatsejtek mikroszkóp alatt mennyire különböznek a normális sejtektől, illetve bizonyos daganattípusoknál milyen biológiai tulajdonságokat mutatnak. Az alacsonyabb grádusú daganatok általában lassabb növekedésre hajlamosak, míg a magasabb grádusúak gyakran agresszívebb viselkedésűek.
A stádium ezzel szemben a betegség kiterjedését jellemzi. Előfordulhat tehát, hogy egy viszonylag kis méretű, korai stádiumú daganat magas grádusú, vagy egy nagyobb kiterjedésű elváltozás alacsonyabb grádusú. Mindkét információ fontos lehet a kezelés megtervezésében, de a jelentőségük daganattípusonként különbözik.
Miért van szükség molekuláris vagy genetikai vizsgálatokra daganatos betegség esetén?
Egyes daganatok esetében a szövettani diagnózist molekuláris vizsgálatokkal egészítik ki. Ezek segítségével olyan géneltéréseket vagy egyéb biológiai jellemzőket keresnek a daganatsejtekben, amelyek befolyásolhatják a betegség viselkedését és a kezelésre adott választ.
Bizonyos eltérések alapján célzott gyógyszeres kezelés vagy immunterápia válhat lehetővé. Fontos különbség, hogy a daganatból végzett genetikai vizsgálat többnyire a daganatsejtekben kialakult eltéréseket keresi, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beteg örökletes daganathajlammal rendelkezik. Ha a családi kórtörténet vagy a daganat jellemzői indokolják, külön örökletes genetikai vizsgálat is szóba kerülhet.
Milyen tünetek esetén indokolt daganatos betegség irányában kivizsgálást kérni?
A tartósan fennálló, megmagyarázhatatlan panaszokat érdemes orvossal megbeszélni, különösen akkor, ha fokozódnak vagy több tünet együttesen jelentkezik. Figyelmeztető jel lehet például a nem szándékos fogyás, a szokatlan vérzés, a tartós köhögés, a székelési szokások megváltozása, a nyelési nehézség vagy egy újonnan megjelenő, növekvő csomó.
Ezek a tünetek természetesen nem kizárólag daganatos betegségek esetén fordulhatnak elő, és gyakran jóindulatú okuk van. Ugyanakkor nem célszerű pusztán azért halogatni a vizsgálatot, mert a panasz nem jár fájdalommal. A korai felismerés több daganattípusnál jelentősen javíthatja a kezelési lehetőségeket és a gyógyulási esélyeket.
Ha a vizsgálatok negatívak, biztosan kizárható a daganatos betegség?
Egy negatív vizsgálati eredmény általában megnyugtató, de nem minden esetben zárja ki teljes bizonyossággal a daganatos betegséget. Egyes elváltozások túl kicsik lehetnek ahhoz, hogy az adott képalkotó módszer kimutassa őket, máskor pedig a vizsgálat nem arra a szervre vagy betegségtípusra irányul, amely a panaszokat okozza.
Ezért fontos, hogy a leleteket mindig a tünetekkel, a kórelőzménnyel és a fizikális vizsgálat eredményével együtt értékeljék. Ha a panaszok továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, az orvos további vizsgálatokat, kontrollt vagy más szakterület bevonását javasolhatja. A negatív eredmény tehát nem feltétlenül jelenti a kivizsgálás végét, ha továbbra is megalapozott a betegség gyanúja.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
