Hány éves korig van arra esélyem, hogy kutatóorvos legyek? Az orvos válaszol
Tisztelt Orvosok! Az utóbbi időkben egyre jobban érdekel a neurológia/agykutatás illetve már gyerekként is érdekelt, de akkor senki nem foglalkozott vele(m).
Egészségtudományi karon tanulok jelenleg, de túl a 30-on foglalkoztat a kérdés, hogy lenne-e értelme ennyi idősen esetleg a fent említett irányban is tanulmányokat kezdeni. Láttam egy riportot egy háziorvossal, aki 40 éves kora után szerezte meg az orvosi diplomáját. Mit gondol a szakma az ilyen esetekről? Hálásan köszönöm az eddigi munkájukat, ami már ahhoz is hozzásegített, hogy az ETK-ig eljussak.
Az orvos válasza:
Kedves Kérdező! Nehéz egy olyan kérdésre pár szóban válaszolni, amire egy több órás sör/bor/üdítő melletti kötetlen beszélgetésben is csak addig lehetne eljutni, hogy az ember néhány szempontot említ, elmondja a saját munkájával kapcsolatos élményeit/tapasztalatait/érzéseit.
Én egyetemi kutató/oktató vagyok, az orvosi/biológiai kutató munka rengeteg örömöt ad, de rengeteg kihívással is szembe kell nézni annak, aki ezt műveli. Jelenleg a kutatás Magyarországban (és a világban) rettentően kompetitív, rengeteg lemondással jár, arra kell felkészülni, hogy aki komolyan gondolja, annak sok-sok órát kell eltölteni a családtól távol, késő estig, akár éjszaka is a laborban. Cserébe megtapasztal rengeteg csodát, élvezi a felfedezés örömét, azt, hogy munkája során "megszólít" egy idegsejtet, és válaszokat kap, a világon elsőként ír le jelenségeket/dolgokat.
Ehhez viszont finanszírozást kell találni a kutatáshoz, miközben a keretek szűkösek, a kompetíció hatalmas, a keretek elosztásakor pedig nem előny pl. ha valaki nem huszonévesen lép be ebbe a világba, de még ebben az esetben is akkor "egyenesebb az útja", ha már egyetemi évei alatt egy komoly kutatócsoporthoz csatlakozott, már társszerző volt neves publikációkban.
Gyakorlatilag megkerülhetetlen, hogy néhány évet eltöltsön külföldön, persze nem turistaként, hanem reggeltől estig és lehetőleg éjszaka is a kutatás monotonabb, sok lemondást igénylő világában élve. Innen aztán hazatérve hasznosíthatja a tapasztalatait, Magyarországon jelenleg kutató orvosként átlagban harmadát keresve annak, amit egy gyakorló orvos keres.
Fontos már korán gondolni arra, hogy az elméleti egyetemi kutatókat (is) komolyan fenyegeti a kiégés... Az adminisztratív feladatok sokasága végtelen, a frusztráció jelentős, csak a legjobbak jutnak igazi örömforráshoz, sikerélményhez. Ez ma a helyzet kis hazánkban, a döntéshozók nem értik a kutatóműhelyek sokaságának, mint bázisnak a jelentőségét, amely utánpótlást nevel, amely oktatókat ad a magas szakmai színvonalon történő orvosképzéshez, és amely meghálálja - talán nem Nobel-díj szintű, de mégis komoly felfedezésekkel, eredményekkel - ha lehetőséget kap arra, hogy érdemi munkát végezzen.
Jelenleg - a manapság egyébként is divatos foci hasonlattal élve - az a helyzet, hogy akarunk egy Barcelonát és egy Real Madridot látni, anélkül, hogy lehetőséget adnánk arra, hogy a kisebb csapatok is fenn maradjanak, akik a piramis alsóbb részein fontos tényezők ahhoz, hogy a piramis csúcsán levők igazán csillogjanak.
De nem panaszkodni akarok, mert ezzel együtt is gyönyörű hivatás ez, de nem árt tisztában lenni a buktatókkal. Ha valaki olyan munkát végezhet, aminek során megvalósítja álmait, az a legjobb, ami a munkában történhet. Én tanítottam már 60 év fölötti diákot az orvosegyetemen... Soha semmi nem késő, csak az út hosszú, rögös és nehéz...
Olvasta már?
- Alzheimer-kóros személyt ápol? Jó, ha megfogad pár hasznos tanácsot
- Helyzetfüggő szédülés: ez a gyakorlat segíthet megszüntetni
- Fontos magyar felfedezés a Parkinson-kór, a skizofrénia és az Alzheimer-kór területén
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Nagyobb az esélye a demenciára, ilyen típusú vitaminhiány esetén
