Próbáld ki, és meglátod hasznos-e számodra… "Minél öregebb leszek – így a cikk írója, Susan Kolod pszichológus - és minél többet tudok a randik és párkapcsolatok lélektanáról, annál inkább rá kell jönnöm, hogy voltaképpen nincs ilyen fogalom, hogy a randik szabályai. Ezzel a véleményemmel meglehetősen egyedül állok egyébként…" A párkapcsolati "szakértők" állítják, hogy pontosan tudhatóak a randizás szabályszerűségei, és ezeket kell követni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk párkapcsolatainkban. Ilyen mondatok keringenek, akár a neten is: “Ne válaszolj két órán belül a levelére!", “Légy nagyon bunkó, a nők imádják azokat a férfiakat", “Ne csak egy emberrel randizzál, tarts egyszerre több vasat a tűzben…" és hasonló hétköznapi bölcsességek.
Ha mindezekre igent mondasz, akkor valószínű, hogy egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatban élsz…
Erről a témáról szóló előadásom hangzott el az APA (Amerikai Pszichológus Társaság) legutóbbi ülésén, ahol egy vizsgálat eredményeiről számoltunk be, amelyben összehasonlítottuk két csoport munkáját. Az egyik folyamatosan „igazat” mondott mindennel kapcsolatosan, a másik – a kontroll pedig úgy viselkedett, mint szokásos módon bármelyikünk. Lássuk milyen eredmények születtek!
Egy napon egy Dávid nevű fiatalember keresett fel a rendelőmben, azzal hogy önértékelési zavarai miatt szeretne pszichoterápiás kezelésben részesülni. Amikor átbeszéltük, milyen típusú gyakorlatokat kellene végeznie, érdekes dolog történt. Dávid ugyanis visszakozott. Amikor megkérdeztem, mitől tart, ezt válaszolta: "ha jól sikerül a terápia, biztosan egy arrogáns valaki válik belőlem…" "Nyugodtan megbízhat bennem, egyáltalán nem lesz arrogáns, gőgös". "Honnan tudja?" – így a beteg. “Annyira nem vagyok jó pszichoterapeuta…"
A barátságok, partnerkapcsolatok sok esetben azonos érdeklődésen alapulnak, és ezek az emberek egymás társaságában érzik igazán jól magukat. Amit itt közreadunk, nem több mint egy háromnegyed órás kérdőív, és erre a kérdéskörre irányul. Szerzője Arthur Aron pszichológus (Interpersonal Relationships Lab, Stony Brook University, New York), aki mindennek eredményeit egy nagyobb tanulmány keretében fogalmazta meg: "az emberek közötti közelség kísérletes tanulmányozása" címmel egy amerikai pszichológiai szaklapban.
1957-ben történt, hogy egy nyári délután egy angliai templomszolga megváltoztatta az egész zenetörténet menetét… A délutáni melegben egy tinizenekar lépett fel, és miután szomszédaik és a rokonság is ott volt, eléggé izgultak. Becsaptak néhány sört a fellépés előtt, így aztán nem csoda, hogy az énekes a "gyere bébi, menjünk sétálni" helyett izgalmában azt énekelte, hogy "menjünk, menjünk, börtönbe jutunk…" A közönség nagy része jól kinevette őket, egyvalakinek azonban nagyon tetszett ez a produkció, az illetőt Paul McCartney-nak hívták. Az énekest pedig John Lennonnak…
Miért nem vesszük észre időben, ki az aki bánthat, erőszakos módon bántalmazhat minket, vagy másokat a környezetünkben? Sok esetben már késő a bánat… Lássuk, tehetünk-e valamit a pszichopata, ragadozó típusú emberek felismerésére!
Tisztelt Doktor Úr! Mindig nagy figyelemmel, érdeklődéssel olvasom blogját, s az utóbbi hetek társra találással foglalkozó levelei mélyen megérintettek. Különösen az utóbbi két levél “Gábor”és “Abigél” jeligéjű levelek, és az arra adott válaszok. Nagyon egyetértek minden leírtakkal, mindkét levélben, s mindkét válaszban. Úgy érzem, én a kettő közötti “aranyközépúton “helyezkedem el. Nem várom ” a fehérlovas herceget”, járok mindenfelé, barátságos hozzáállással, s nyíltan közeledem az emberek felé. Mégsem találom igazi társam.