A filmekkel és könyvekkel ellentétben többnyire nem veszélyesek.
- A disszociatív identitászavar (DID) gyakran gyermekkori traumákhoz kapcsolódik, és a közvélekedéssel ellentétben az érintettek nem veszélyesek.
- Cameron West története szerint 24 különböző alter személyiség élt benne, amelyek mind eltérő emlékeket, érzelmeket és viselkedést hordoznak.
- A terápia során a cél az volt, hogy kapcsolat alakuljon ki a személyiségállapotok között, nem pedig azok eltüntetése.
- West állapotát neurológiai vizsgálatokkal is alátámasztották, amelyek az agyhullámok jelentős változásait mutatták az egyes alterek váltakozásakor.
- Hosszú pszichoterápia és családi támogatás hatására West élete stabilizálódott, és története a kitartás és a gyógyulás lehetőségének példája lett.
Egy reggel a felesége a gyerekszoba padlóján találta rá. A férje egy piros filctollal rajzolt, de nem úgy viselkedett, ahogy addig bármikor. Később kiderült: nem Cameron West nézett vissza rá, hanem egy négyéves kisfiú, aki olyan emlékeket próbált papírra vetni, amelyeket a férfi tudatos énje teljesen elfelejtett.
A legtöbben a filmekből ismerik a többszörös személyiségzavart, amelyet ma már disszociatív identitászavarnak (DID) neveznek. A mozivásznon gyakran veszélyes, kiszámíthatatlan emberekként ábrázolják az érintetteket, a valóság azonban egészen más.
Cameron West története éppen ezért különleges. Nem egy hollywoodi forgatókönyv, hanem egy olyan ember élete, aki hosszú éveken át próbálta megérteni, mi történik a saját elméjében. Egy időben ugyanis 24 különböző alter személyiség élt benne.
Egy rajz mindent megváltoztatott
Az egész egy látszólag jelentéktelen reggelen kezdődött.
West felesége belépett kisfiuk szobájába, és a férjét a földön ülve találta. Cameron csendesen rajzolt egy vázlatfüzetbe piros filctollal.
Csakhogy nem Cameron volt.
Egy négyéves kisfiúként beszélt és viselkedett, aki Davynek nevezte magát. A papírra olyan képek kerültek, amelyek súlyos bántalmazást ábrázoltak.
Amikor később Cameron visszatért a megszokott tudatállapotába, semmire sem emlékezett.
Később derült ki, hogy a rajzok saját gyermekkorának eltemetett emlékeit idézték fel.
- Az elmém megvédett attól, amit gyermekként nem tudtam volna túlélni – mondta évekkel később.
Amikor a személyiség darabokra szakad
A disszociatív identitászavar szinte mindig súlyos, ismétlődő gyermekkori traumákhoz kapcsolódik.
A szakemberek szerint ilyenkor a gyermek pszichéje egy rendkívüli túlélési mechanizmust alakíthat ki: a fájdalmas élmények nem egyetlen személyiség részeként tárolódnak, hanem elkülönült identitásállapotokhoz kapcsolódnak.
Ezeket nevezik altereknek.
Mindegyiknek saját emlékei, viselkedése, hanghordozása, érzelmei, sőt olykor még kézírása is lehet.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy valakiben valóban több ember él. A DID-ben egyetlen személy különböző identitásállapotai váltják egymást, amelyek között nem mindig működik zavartalanul az emlékezet.
Huszonnégy alter, huszonnégy különböző szerep
Westnél végül összesen huszonnégy alter személyiséget azonosítottak.
Volt közöttük egy kisfiú, aki a traumák emlékeit hordozta. Egy másik a felgyülemlett haragot fejezte ki. Akadt olyan is, aki humorral próbálta elviselhetőbbé tenni a fájdalmat, míg egy bölcs, védelmező személyiség afféle belső apafiguraként működött.
Nem létezett menetrend arra, mikor melyik kerül előtérbe.
Előfordult, hogy West órákra vagy akár egy egész napra sem emlékezett, mi történt vele.
A családnak is meg kellett tanulnia együtt élni vele
A diagnózis nemcsak őt, hanem a családját is teljesen felforgatta.
Felesége pszichológiai végzettsége miatt hamar felismerte, hogy nem egyszerű idegkimerülésről van szó, de arra ő sem számított, hogy életük gyakorlatilag egyik napról a másikra megváltozik.
West felhagyott korábbi munkájával, miközben hosszú éveken át terápiára járt. A család megélhetését végül a felesége biztosította.
Legnagyobb kihívásuk azonban nem az anyagi helyzet volt. Hanem az, hogyan őrizhetik meg kisfiuk számára a biztonság érzését. Ezért tudatos döntést hoztak: bár az alterek időnként megjelentek, gyermekük számára mindig ugyanaz az apa marad.
Meg lehet tanulni együtt élni a különböző identitásokkal?
A terápiában nem az volt a cél, hogy egyik napról a másikra eltűnjenek az alter személyiségek.
Sokkal inkább az, hogy kapcsolat alakuljon ki közöttük.
West terapeutái egy úgynevezett társtudatosságot segítettek kialakítani. Ez azt jelentette, hogy amikor valamelyik alter átvette az irányítást, Cameron egyre gyakrabban tudta figyelemmel kísérni az eseményeket, ahelyett hogy teljes emlékezetkiesést szenvedett volna.
Ez a belső kommunikáció évek alatt fokozatosan egyre erősebbé vált.
Az EEG is különös változásokat mutatott
West egy neurológiai kutatásban is részt vett.
A vizsgálat során EEG-vel figyelték agyi működését, miközben az egyes identitásállapotok váltották egymást.
Az orvosok azt tapasztalták, hogy az agyhullámok mintázata minden váltáskor jelentősen megváltozott.
A kutatók szerint az egyes alter személyiségek eltérő aktivitási mintázatokat mutattak, az átmenetek pedig olykor epilepsziás rohamra emlékeztető görbéket eredményeztek.
Ez ugyan nem bizonyítja önmagában a DID fennállását, de jól mutatja, hogy az állapot nem pusztán képzelet vagy szerepjáték.
Évtizedek alatt talált újra önmagára
West ma már hetvenes éveiben jár. A legtöbb alter személyisége az évek során fokozatosan integrálódott, vagyis egy egységesebb személyiség részévé vált.
Ebben hosszú pszichoterápia, bentlakásos traumakezelés és rengeteg belső munka segítette. Néhány identitásállapot még ma is jelen van, de már nem uralja a mindennapjait. Felesége szerint hosszú idő kellett ahhoz, hogy ismét stabil életet élhessenek.
A trauma nyomot hagyhat a testen is
West később súlyos testi betegségekkel is szembesült. Életveszélyes gombás fertőzésen esett át, több sikertelen műtéten is átesett, majd autoimmun betegségek alakultak ki nála.
A tudomány ma már egyre több bizonyítékot talál arra, hogy a tartós, súlyos stressz hosszú távon befolyásolhatja az immunrendszer működését. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden autoimmun betegség mögött trauma áll, de a kettő között összetett kapcsolat lehet.
A filmekkel ellentétben az érintettek többnyire nem veszélyesek
A disszociatív identitászavart sokáig félreértések övezték.
A szakemberek szerint az érintettek túlnyomó többsége nem jelent veszélyt másokra. Sokkal inkább saját múltjuk feldolgozásával küzdenek, és gyakran évtizedekig hordozzák a gyermekkorukban elszenvedett bántalmazás következményeit.
A kezelés célja ezért nem az, hogy "eltüntessék" az alter személyiségeket, hanem hogy az érintett biztonságban feldolgozhassa traumáit, és fokozatosan egységesebb, stabilabb életet élhessen.
West története végül nem a betegségről, hanem a kitartásról szól.
Arról, hogy még egy rendkívül súlyos pszichés sérülés után is létezhet javulás. És arról is, hogy egy szerető család, a megfelelő szakmai segítség és a hosszú évekig tartó terápia együtt olyan eredményt hozhat, amelyet a kezdetekkor talán senki sem tartott volna lehetségesnek.
Mit jelent a disszociatív személyiségzavar? Amikor az identitás töredezetté válik
Gyakori kérdések a disszociatív identitászavarról
A disszociatív identitászavar ugyanaz, mint a „többszörös személyiség”?
A korábban „többszörös személyiségzavarnak” nevezett állapot mai szakmai elnevezése disszociatív identitászavar (DID). A hétköznapi „több személyiség” megfogalmazás azonban félrevezető lehet. A zavar lényege az identitásélmény és az emlékezet jelentős megszakítottsága, amelyhez különböző én-állapotok, viselkedésmódok és emlékezeti hiányok társulhatnak.
Tudhatja valaki úgy, hogy disszociatív identitászavara van, hogy közben nincs tisztában vele?
Igen. Előfordulhat, hogy az érintett hosszú ideig nem érti, mi áll bizonyos furcsa élményei mögött. Feltűnhetnek például megmagyarázhatatlan emlékezetkiesések, olyan tárgyak vagy üzenetek, amelyek eredetére nem emlékszik, illetve olyan időszakok, amelyekről csak mások beszámolóiból szerez tudomást. Ezek azonban önmagukban nem bizonyítják a DID jelenlétét, mert számos más pszichés, neurológiai vagy alvással kapcsolatos állapot is okozhat hasonló panaszokat.
Milyen érzés lehet az identitásváltás?
Ez személyenként jelentősen különbözhet. Egyesek hirtelen változásként élik meg, mások kevésbé éles átmenetről számolnak be. Megváltozhat például a viselkedés, a beszédmód, az érzelmi állapot, az önmagukról alkotott kép vagy az, hogyan viszonyulnak bizonyos emlékekhez. Nem feltétlenül olyan látványos jelenségről van szó, mint amilyennek a filmek gyakran ábrázolják.
Valóban teljesen különböző személyiségek „élnek” egy DID-vel élő emberben?
A szakmai megközelítés ennél árnyaltabb. A különböző identitásállapotok markánsan eltérhetnek egymástól, de nem különálló emberekről van szó, akik ugyanabban a testben élnek. A DID-t inkább az identitás és az emlékezet integrációjának súlyos zavaraként értelmezik.
Emlékszik az egyik identitásállapot arra, amit a másik tett?
Nem feltétlenül. A disszociatív identitászavar egyik fontos jellemzője lehet a disszociatív amnézia, vagyis olyan emlékezeti hiány, amely túlmutat a hétköznapi feledékenységen. Az emlékekhez való hozzáférés azonban nem minden esetben teljesen elkülönült: lehet részleges vagy változó is.
Mi okozza a disszociatív identitászavart?
A DID kialakulását leggyakrabban súlyos, ismétlődő, jellemzően gyermekkorban átélt traumatikus élményekkel hozzák összefüggésbe. A disszociáció ilyenkor egyfajta pszichés alkalmazkodási mechanizmusként jelenhet meg. Fontos ugyanakkor, hogy a traumát átélt emberek túlnyomó többségénél nem alakul ki disszociatív identitászavar.
Összetéveszthető a disszociatív identitászavar más betegségekkel?
Igen, ezért különösen fontos az alapos szakvizsgálat. Egyes tünetei átfedhetnek többek között a poszttraumás stressz zavar, a borderline személyiségzavar, bizonyos pszichotikus zavarok vagy egyes neurológiai betegségek tüneteivel. Az emlékezetkiesésnek ráadásul testi, gyógyszeres vagy szerhasználattal összefüggő oka is lehet.
Ugyanaz a disszociatív identitászavar és a skizofrénia?
Nem. Két különböző pszichiátriai állapotról van szó. A skizofrénia nem „kettős” vagy „többszörös személyiséget” jelent, hanem olyan pszichotikus zavar, amely többek között hallucinációkkal, téveszmékkel, rendezetlen gondolkodással és a működés megváltozásával járhat.
Meggyógyítható a disszociatív identitászavar?
A kezelés általában hosszabb távú és személyre szabott pszichoterápiára épül. A cél nem pusztán a különböző identitásállapotok „eltüntetése”, hanem a biztonság növelése, a traumához kapcsolódó tünetek kezelése, az emlékezet és az identitás folytonosságának javítása, valamint a mindennapi működés stabilabbá tétele.
Van gyógyszer a disszociatív identitászavarra?
Nincs olyan gyógyszer, amely kifejezetten magát a DID-t szüntetné meg. Gyógyszeres kezelésre ugyanakkor szükség lehet bizonyos társuló problémák – például depressziós vagy szorongásos tünetek, illetve alvászavar – esetén. Ennek szükségességét pszichiáter tudja megítélni.
Veszélyesek másokra a disszociatív identitászavarral élő emberek?
A DID-t nem szabad automatikusan agresszivitással vagy veszélyességgel összekapcsolni. A filmes és sorozatos ábrázolások ezen a téren különösen torz képet alakíthatnak ki, és tovább erősíthetik a pszichiátriai betegségekhez kapcsolódó megbélyegzést.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha valakinél rendszeresen jelentkeznek megmagyarázhatatlan emlékezetkiesések, az időérzék jelentős megszakadásai, erős elidegenedés önmagától vagy a környezetétől, illetve az identitásával kapcsolatos zavaró élmények, érdemes pszichiáterhez vagy disszociatív zavarokban jártas klinikai szakpszichológushoz fordulni. A diagnózist nem lehet internetes tünetlista vagy önkitöltős teszt alapján megbízhatóan felállítani.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
