34 millió évig volt rejtve egy hihetetlen, „elveszett világ”, amelyet a tudósok éppen most fedeztek fel az Antarktisz alatt

Tudósok bukkantak rá a bolygó egyik legnagyobb titkára. A felfedezés olyan, mint egy fagyott időkapszula.

A tudósok egyedülálló felfedezést tettek a Föld legelszigeteltebb vidékén. Egy nemzetközi kutatócsoport a kanadai RADARSAT műholdrendszer segítségével olyan jelenséget tárt fel, amelyet joggal nevezhetünk a bolygó egyik legnagyobb természeti időkapszulájának. A jégpáncél alól előbukkant egy Wales méretű domborzati hálózat – hatalmas folyóvölgyekkel és hegygerincekkel –, amely két kilométer vastag jégréteg alatt rejtőzött mindeddig, érintetlenül.

A kutatók a Kelet-Antarktiszi jégtakaró mikroszkopikus mozgásait, finom eltolódásait elemezve alkották meg a jég alatti domborzat részletes térképét. Az eredményeket az African in Space folyóiratban tették közzé, és a tudományos közösség számára is meglepőek voltak: a jég alatt egy olyan táj húzódik, amely 34 millió éve nem látta a napfényt – vagyis még azelőtt alakult ki, hogy a jégtakaró egyáltalán létrejött volna.

Egy elveszett világ a jég alatt

„Ez a fagyott régió érintetlen maradt a jégtakaró 34 millió évvel ezelőtti kialakulása óta, feltárva a tomboló folyók, sűrű erdők és a Gondwana-korszakbeli élet távoli visszhangját, világát” – mondta Stuart Jamieson, a Durhami Egyetem glaciológusa, a tanulmány vezető szerzője.

A National Geographic korábbi beszámolója szerint Gondwana egy ősi szuperkontinens volt, amely egykor magában foglalta a mai Dél-Amerika, Afrika, India, Ausztrália és az Antarktisz területeit. A most feltárt táj tehát a Föld egy olyan korszakába enged bepillantást, amikor Antarktisz nem a jég birodalma, hanem erdőkkel és folyókkal szabdalt, meleg éghajlatú földrész volt.

A technológia, ami „áthatol” a jégen

A felfedezést lehetővé tevő RADARSAT rendszer különlegessége, hogy képes érzékelni a jégfelszín legkisebb egyenetlenségeit is – olyanokat, amelyek az alatta lévő talajformákról verődnek vissza. Az így nyert adatokból a tudósok hajszálpontosan meg tudják rajzolni a jégtakaró alatti domborzatot.

Ahogy az African in Space részletesen írja, a műholdas méréseket légi radarok adataival kombinálták, ami példátlan pontosságú térképeket eredményezett. Ezek alapján kirajzolódott egy dinamikus, vízfolyások által formált táj, amely élesen különbözik a mai Antarktisz jégeróziós, kopár felszínétől.

A folyóvölgyek és csatornák alakja arra utal, hogy a jég megjelenése előtt kiterjedt vízrendszer szelte át a kontinenst – valószínűleg mérsékelt, sőt meleg éghajlat uralkodott. A tudósok úgy vélik, hogy ezek a folyók az ősi Gondwana széttöredezése után is aktívak maradtak, mielőtt a hirtelen lehűlés végül jéggel borította a vidéket.

A jég alatti táj üzenete

A kutatók hajlítási modellezéssel rekonstruálták a jég alatti hegyek és völgyek szerkezetét, ami segít megérteni, hogyan alakult az antarktiszi jégtakaró az elmúlt évmilliók során. Ez a módszer – amelyet a Nature Communications is részletesen közölt – egyértelművé teszi, hogy a jég alatti táj nem statikus, hanem folyamatosan mozgó, formálódó rendszer része.

A tanulmány szerzői szerint az ilyen adatok kulcsfontosságúak az éghajlati modellezés szempontjából. A jégtakaró viselkedése, olvadása és mozgása ugyanis közvetlenül befolyásolja a globális tengerszintet. Ha megértjük, hogyan reagált a jég a múlt klímaváltozásaira, jobban előre tudjuk jelezni, mi várható a jövőben.

Jamieson és munkatársai ezért hangsúlyozzák: „a pontos monitorozás és modellezés elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérjük az Antarktisz stabilitását és a globális éghajlati rendszer fenntarthatóságát.”

Több, mint tudományos szenzáció

A kutatók szerint az eltűnt antarktiszi táj nem csupán „tudományos csoda”, hanem az élet alkalmazkodóképességének története. Egy olyan világ lenyomata, amelyet folyók, növények és talán állatok is benépesítettek – mielőtt a bolygó egyik legdrasztikusabb éghajlati fordulata örökre jégbe zárta volna őket.

„A jég alatti világ azt üzeni nekünk, hogy a Föld mindig képes megújulni, de ugyanakkor sebezhető is” – fogalmaz Jamieson. „A kontinensek, az éghajlat és az élet folyamatosan változik, de minden réteg, minden mélység őrzi a múlt emlékét.”

Miért számít ez ma?

A felfedezés azért is kiemelkedően fontos, mert az Antarktisz jégtakarója ma a globális tengerszint-emelkedés egyik legnagyobb tényezője. Ha a jég olvadása felgyorsul, az világszerte part menti áradásokat, ökoszisztémák összeomlását és emberi közösségek elvándorlását eredményezheti.

Az új kutatás révén a tudósok most közelebb kerültek ahhoz, hogy megértsék a kontinens „lelki térképét” – azt, hogyan működik alulról a jégtakaró, és milyen „emlékek” befolyásolják a mozgását.

A jég alatti hegyek és völgyek ugyanis nemcsak geológiai formációk, hanem a Föld klímatörténetének tanúi is. Ezek az ősi rétegek segíthetnek megjósolni, mikor és hogyan reagálhat a bolygó a mai éghajlati válságra.

Egy pillantás a Föld múltjába – és jövőjébe

Az „elveszett antarktiszi világ” tehát nem pusztán látványos felfedezés, hanem kulcs az emberiség jövőjének megértéséhez. A jég alatt rejtőző táj megmutatja, milyen volt bolygónk, mielőtt a szélsőséges lehűlés bekövetkezett – és talán arra is figyelmeztet, mi történhet, ha a mai éghajlati folyamatok iránya megfordul.

Ahogy Jamieson fogalmaz: „Ez a táj nem halott. Csupán alszik – és mi most először látjuk újra, 34 millió év után.”

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!