Szeret borzongani és megrémülni? Nem biztos, hogy ezzel jót tesz az egészségének!

Az agy ugyanúgy reagál a horrorfilmekre, mint egy valódi veszélyhelyzetre.

Közeleg a Halloween, melyet ma már hazánkban is egyre többen ünnepelnek. Ilyenkor gyerekek és felnőttek is rémisztő ruhákat és álarcokat öltenek, a házak körül csontvázat, boszorkányok, zombik sorakoznak. Ekkor minden az ijesztgetésről szól - persze ennek is megvan a maga háttere. Ám bármi is legyen az, bizony olykor tényleg megrémülhetünk egy-egy élethű jelmez vagy dísz láttán. Azt vajon tudja, hogy ilyenkor mi megy végbe a testében?

Legyen szó horrorfilmekről, kísértetházakról vagy épp Halloween-ről, és az ezekkel járó félelem általában ártalmatlan szórakozás, de ugyanúgy kiválthatják a szervezet "küzdj vagy menekülj" reakcióját, mint a valós veszélyhelyzetek - írja a National Geographic.

Bár a szervezet félelemreakciója segített elődeinknek elmenekülni a kardfogú tigrisek elől, ám a gyakori aktiválása nem mindig előnyös. Kenneth Carter, az Oxford College of Emory Egyetem klinikai pszichológusa figyelmeztet, hogy ha az állandó stressz vagy a gyakori megijedések túl gyakran váltják ki ezt a reakciót, az megterhelheti a testet.

Ilyen hatást gyakorol a félelem a testre

A test félelemreakciója - vagyis a "harcolj vagy menekülj"- mindig az amygdalában kezdődik, az agy azon részében, amely fontos szerepet játszik a fenyegetések felismerésében és az érzelmek feldolgozásában. Ez vészjelzést küld hipotalamuszba, mely utasítja az endokrin-és az idegrendszert, hogy szabadítson fel bizonyos hormonokat és neurotranszmittereket (kortizol, dopamin, noradrenalin, adrenalin). Ezek felgyorsítják a légzést és fokozzák a pulzust. Ez felkészíti az izmokat és az agyat arra, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a fenyegetésre.

Hogy mi történik ilyenkor? Az izmaink megfeszülnek, pupilláink kitágulnak, jobban fókuszálunk, összepontosítunk, hallásunk fokozódik. Az adrenalin emellett csökkenti a fájdalomérzetet azáltal, hogy blokkolja a fájdalomjeleket, így hosszabb ideig tudunk futni vagy intenzívebben tudunk harcolni, mint amit egyébként elviselnénk.

Bár a stresszhormonok központi szerepet játszanak ezekben az élettani változásokban, a félelem dopamint is felszabadít a szervezetben, tovább fokozva az éberséget.

- Ez járulhat hozzá ahhoz a váratlan élvezethez, amit egyesek éreznek félelemkeltő helyzetekben - állítja Emily Hemendinger, a Colorado Egyetem Anschutz Orvosi Campusának stresszkezelési kutatója.

Miben különböznek a valós vagy vélt fenyegetések?

A félelemre adott azonnali válaszunk ugyanolyan, ha valós veszéllyel nézünk szembe, mint akkor, ha csupán egy annak tűnő dologgal (pl. horrorfilmek). Az agy azonban általában gyorsan felismeri a különbséget a valós és a vélt fenyegetés között.

A félelem vagy a meglepetés válasznak ugyanis két fázisa van. Az első fázis automatikus és akaratlan, mindössze egy pillanatig tart. Ezért ijedünk meg, ha egy kísértetházban valaki hirtelen elénk ugrik. Ez kezdetben ugyanúgy megterheli a szervezetet, mintha valós fenyegetést jelentene számunkra.

Azonban -szinte azonnal a kezdeti stresszreakció után- a prefrontális kéreg - vagyis az agy azon része, amely segít racionálisan gondolkodni- felismeri, hogy a fenyegetés nem valós, így fokozatosan csökken a reakció. Ebben a folyamatban a hippokampusz – az emlékezésben részt vevő terület – is szerepet játszik. Az agy ezen része előhívja azokat az emlékeket, melyeket korábban már tapasztaltunk hasonló szituációkban.

Miért árthat a nem valós veszély?

Néha az agynak nincsenek megfelelő emlékei, amelyek segíthetnének különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Emellett, mivel agyunk a való világban fejlődött ki évmilliárdokkal a filmek megjelenése előtt, gyakran valóságosnak vagy oktató jellegűnek tekinti, amit a képernyőn látunk.

Bár sok ember számára ártalmatlan és szórakoztató, a gyakori ijedtség végső soron stresszt jelent. A stresszhormonok túl gyakori vagy tartós felszabadulása pedig megviselheti a szervezetet, és egészségügyi problémákhoz, például magas vérnyomáshoz, szívproblémákhoz, emésztési zavarokhoz és az immunrendszer szabályozási zavaraihoz vezethet, mivel a test folyamatosan készültségi állapotban van.

Szívbetegek és hátfájósok csak óvatosan

Az adrenalin bizonyos embereknél károsíthatja a szívszövetet, ezért a szívbetegségben szenvedőknek különösen óvatosnak kell lenniük. Akik szívritmuszavarral küzdenek, lehetőleg kerüljék a rémisztő helyzeteket, csakúgy, mint azok, akik krónikus hátfájdalmaktól szenvednek, ugyanis az ijedtséggel járó izom-összehúzódások izomgörcsöket okozhatnak és súlyosbíthatják a tüneteket.

Érdemes tudni, hogy azok, akik poszttraumás stressz-zavarban, rögeszmés-kényszeres betegségben vagy szorongásos zavarral küzdenek, az amygdala túlműködhet, ami erősebb félelemreakciót okozhat.

Mindezek mellett fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy a túl sok horror érzéketlenné tehet a félelem iránt. Ez azért baj, mert ekkor kevésbé reagálhatunk a valódi veszélyekre, mert agyuk hozzászokik ezekhez a helyzetekhez. Éppen ezért, ha lehet, csak ritkán kerüljünk önszántunkból olyan szituációkba, ahol a rémisztgetés a cél.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!