Amikor a halál után visszatér a pulzus – a Lazarus-jelenség még az orvosokat is zavarba hozza

A Lazarus-jelenség történetei első hallásra szenzációsnak tűnhetnek, de a háttérben nagyon is racionális, élettani folyamatok állnak.

Elképzelhető, hogy valakit halottnak nyilvánítanak, majd percekkel később újraindul a keringése – minden beavatkozás nélkül? Igen. A Lazarus-jelenség ritka, de dokumentált orvosi jelenség, amely a modern intenzív terápia egyik legmegdöbbentőbb tapasztalata. Nem csoda, hogy a laikusokat és az orvosokat egyaránt zavarba ejti.

Mi az a Lazarus-jelenség?

A Lazarus-jelenség – szakszóval a spontán keringés-visszatérés a sikertelen újraélesztés után – azt jelenti, hogy a szívműködés és a vérkeringés önmagától újraindul, miután a reanimációt már befejezték, és a beteget halottnak nyilvánították. A név a bibliai Lázár történetére utal, akit Jézus feltámasztott.

Az orvosi szakirodalomban az első jól dokumentált esetet 1982-ben írták le, de azóta több tucat hasonló esetről számoltak be világszerte. Egy 2010-ben a Resuscitation című szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány több mint 30 dokumentált esetet elemzett, és rámutatott arra, hogy a jelenség valószínűleg aluljelentett.

Hogyan történhet meg mindez?

A legfontosabb kérdés természetesen az: miként lehetséges, hogy a szív újraindul, miután az újraélesztési kísérletet befejezték?

Az egyik legelfogadottabb magyarázat az úgynevezett „dinamikus hiperinfláció” jelensége. Hosszabb ideig tartó gépi lélegeztetés vagy intenzív lélegeztetés során a mellkasban megnövekedhet a nyomás, ami akadályozza a vénás vér visszaáramlását a szívbe. Amikor a lélegeztetést leállítják, a mellkasi nyomás csökken, a vér visszaáramlása javulhat, és ez elindíthatja a szívműködést.

Más esetekben a késleltetett gyógyszerhatás merül fel magyarázatként. Az újraélesztés során alkalmazott adrenalin és más gyógyszerek a keringés leállása miatt lassabban jutnak el a szívhez, így hatásuk csak percekkel később érvényesülhet.

Szerepet játszhat továbbá a káliumszint eltérése vagy egyéb elektrolitzavar is. A súlyos hiperkalémia – azaz a magas káliumszint – átmenetileg leállíthatja a szívműködést, de megfelelő körülmények között rendeződhet.

Mennyire gyakori a jelenség?

A Lazarus-jelenség rendkívül ritka. A publikált esetek száma néhány tucat, de a szakértők szerint a valós szám ennél magasabb lehet. A jelenség pontos gyakoriságát nehéz meghatározni, mivel nem minden eset kerül publikálásra, és az intenzív osztályokon tapasztalt eseményekről gyakran csak belső jelentés készül.

Egy 2019-es irodalmi áttekintés szerint a legtöbb spontán keringés-visszatérés az újraélesztés leállítását követő 5–10 percen belül történt. Ez az adat azért fontos, mert a nemzetközi ajánlások ma már azt javasolják, hogy az újraélesztés befejezése után legalább 10 percig monitorozzák a beteget, mielőtt hivatalosan megállapítják a halált.

Etikai és jogi kérdések

A Lazarus-jelenség nemcsak orvosi, hanem etikai dilemmát is jelent. Mikor tekinthető valaki valóban halottnak? Mennyire lehet biztos a halálmegállapítás?

A modern orvosi gyakorlatban a halál megállapítása szigorú kritériumok alapján történik, beleértve a keringés és a légzés tartós megszűnését. Ugyanakkor a spontán keringés-visszatérés lehetősége miatt ma már sok intézményben protokoll része, hogy az újraélesztés befejezése után meghatározott ideig tovább figyelik a beteget.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Lazarus-jelenség nem azonos a téves halálmegállapítással, és nem misztikus esemény. Orvosilag értelmezhető élettani folyamat áll a háttérben.

Nem egyenlő a „feltámadással”

A Lazarus-jelenséget a köznyelv hajlamos úgy értelmezni, mintha valaki „visszatért volna a halálból”. Orvosi értelemben azonban ennél jóval árnyaltabb folyamatról van szó. A spontán keringés-visszatérés azt jelenti, hogy a szív újra képes bizonyos mértékű pumpafunkcióra az újraélesztés befejezése után, de ez nem azonos a teljes felépüléssel.

A szakirodalmi esetleírások jelentős részében a betegek állapota továbbra is kritikus maradt, és a hosszú távú túlélés ritka volt. Sok esetben a keringés rövid időn belül ismét összeomlott, vagy súlyos agyi oxigénhiány következményei jelentkeztek. A jelenség tehát nem csodás gyógyulás, hanem egy rendkívül instabil élettani állapot átmeneti rendeződése.

A halál megállapításának protokollja

A modern orvosi gyakorlatban a halál megállapítása nem egyetlen pulzusvizsgálaton alapul. Intenzív osztályos környezetben a keringés és a légzés megszűnését több módszerrel ellenőrzik: folyamatos EKG-monitorozás, vérnyomásmérés, légzésmegfigyelés és szükség esetén ultrahangvizsgálat is történhet.

A Lazarus-jelenség dokumentált esetei nyomán több országban megerősítették azt az ajánlást, hogy az újraélesztés befejezése után meghatározott ideig tovább kell monitorozni a beteget, mielőtt hivatalosan kimondják a halált. Ez a várakozási idő általában néhány perc, amely alatt ellenőrzik, hogy nem tér-e vissza spontán keringés.

Laikus félreértések veszélye

A jelenség könnyen táptalaja lehet a tévhiteknek. Időről időre felbukkannak olyan történetek, amelyek azt sugallják, hogy az orvosok túl korán nyilvánítanak valakit halottnak, vagy hogy a halál megállapítása bizonytalan. A dokumentált esetek azonban intenzív ellátási környezetben, folyamatos monitorozás mellett történtek.

A Lazarus-jelenség nem jelenti azt, hogy gyakori lenne a téves halálmegállapítás, és nem támasztja alá az élve eltemetésről szóló régi félelmeket sem. Éppen ellenkezőleg: a jelenség ismerete hozzájárult ahhoz, hogy a protokollok még körültekintőbbé váljanak.

Figyelmébe ajánljuk

Élet a halál után - a szívleállás után tovább működik a tudatunk

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!