Milliókért klónozzák elhunyt kedvenceiket a hírességek
Szakértők figyelmeztetnek az állatklónozás veszélyeire.
A háziállatok ma már sok családban nem egyszerű kedvencek, hanem érzelmileg is szoros köteléket jelentő társak. Egy kutya vagy macska jelenléte biztonságot, szeretetet és állandóságot ad, ezért elvesztésük gyakran mélyebb sebet ejt, mint azt a környezet elsőre gondolná. Nem meglepő tehát, hogy egyre többen keresnek kapaszkodót a gyász feldolgozásához – akár egészen szélsőséges megoldásokban is. Ilyen a háziállatok klónozása, amely ma már nem a sci-fi világába tartozik, hanem valós, bár rendkívül vitatott szolgáltatás.
Kutatások igazolják, hogy minél erősebb érzelmi kapcsolat alakult ki a gazda és az állata között, annál hosszabb és intenzívebb lehet a gyászfolyamat. Különösen megterhelő az élmény akkor, ha a kedvenc hirtelen, baleset vagy súlyos betegség következtében pusztul el, illetve ha a gazda úgy érzi, túl későn döntött az elaltatás mellett. Egyes pszichológiai vizsgálatok szerint az állat elvesztése miatti fájdalom intenzitása sok esetben megközelíti egy közeli hozzátartozó elvesztésének érzelmi terhét. Ebben a lelkiállapotban érthető, hogy sokan hajlandók jelentős összegeket áldozni arra a reményre, hogy „visszakaphatják” kedvencüket.
Mit jelent valójában a klónozás?
A klónozás köznyelvi értelemben egy élőlény „lemásolását” jelenti, a biológiában azonban ennél jóval pontosabb folyamatról van szó. Az eljárás során egy szomatikus – vagyis testi – sejtből származó sejtmagot ültetnek át egy olyan petesejtbe, amelyből előzőleg eltávolították a saját sejtmagot. Az így létrehozott embriót egy béranya méhébe ültetik be, aki kihordja a vemhességet. A megszülető állat genetikailag megegyezik az eredetivel, de ettől még nem válik azonos „személlyé”.
Bár a közvélekedés gyakran Dolly bárányhoz köti a klónozás kezdetét, az alapelvet már 1938-ban felvetette Hans Spemann, a gyakorlati áttörést pedig John B. Gurdon érte el az 1950–60-as években békák klónozásával. Azóta számos állatfajt sikerült klónozni – egerektől és juhoktól kezdve lovakon, kutyákon és macskákon át a szarvasmarháig. Ennek ellenére az eljárás ma sem tekinthető rutinszerűnek: a sikeres klónozások aránya világszerte alacsony, nagyjából 15–20% körül mozog.
Luxusvigasz a gyászra?
A háziállatok klónozása elsősorban a tehetősebb rétegek számára elérhető. Egy kutya vagy macska klónozása jellemzően 50 000 amerikai dollárnál kezdődik, és a végösszeg könnyen ennél jóval magasabb lehet. Világszerte egyre több vállalat specializálódik erre a területre, marketingjük pedig gyakran az érzelmekre hat. A hírek szerint egyes hírességek is éltek már ezzel a lehetőséggel, ami tovább növeli az eljárás iránti érdeklődést - írja a ScienceAlert.
A kérdés, mely sokakban felmerül, azonban jogos: vajon valóban visszakapjuk-e szeretett állatunkat, vagy csupán egy genetikai másolat születik?
Ugyanaz, de mégsem
A szakértők egybehangzó véleménye szerint a klónozott állat nagy valószínűséggel különbözni fog az eredetitől. Bár a genetikai állomány azonos, a viselkedés, a személyiség és a temperamentum nem pusztán a génekből fakad. Ezeket legalább ilyen mértékben formálják a környezeti hatások, a korai tapasztalatok és az egyedi élethelyzetek. Ezeket a tényezőket viszont nem lehet lemásolni.
Még a külső megjelenés sem garantáltan azonos. A génexpresszió – vagyis az, hogy egy adott gén mikor és milyen mértékben aktiválódik – eltérései miatt a szőr színe, mintázata is más lehet. Erre klasszikus példa az első klónozott macska esete, amelynek genetikai eredetije háromszínű volt, míg a klón egyszínű, barnás bundát kapott.
Etikai és egészségügyi kérdések
A klónozás nemcsak a megszülető állat, hanem a folyamatban részt vevő béranyák szempontjából is kockázatos. A petesejtek kinyerése hormonkezeléssel és sebészeti beavatkozással jár, a vemhesség során pedig gyakoribbak a szövődmények, a vetélések és a fejlődési rendellenességek. Tudományos vizsgálatok alapján a klónozott állatok körében magasabb a korai elhullás aránya, és bizonyos fajoknál mozgásszervi, anyagcsere- vagy immunológiai problémákat is megfigyeltek.
Mindezek miatt egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy a klónozás nem tekinthető ártalmatlan „érzelmi szolgáltatásnak”, és komoly állatjóléti kérdéseket vet fel.
Van más út is a gyász feldolgozására
Egy szeretett háziállat elvesztése pótolhatatlan veszteség, és nincs egyetlen „helyes” módja a gyász megélésének. Ugyanakkor sok szakértő úgy véli, hogy a klónozás ritkán hozza meg azt a lelki megnyugvást, amelyet a gazdák remélnek tőle. Az új állat nem lesz ugyanaz, az elvárások pedig könnyen újabb csalódáshoz vezethetnek.
Talán emberibb és hosszú távon gyógyítóbb megoldás, ha megengedjük magunknak a gyász idejét, majd – amikor készen állunk rá – egy másik, otthonra és szeretetre vágyó állatnak adunk esélyt. Hiszen az együtt töltött idő értékét nem az örökkévalóság, hanem az emlékek és a megélt pillanatok adják.
Mikor érdemes elaltatni a kutyát? – A legnehezebb döntés felelős gazdiknak
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
