Egy migrén után teljesen megváltozott a nő élete.
- Egy brit nő egy súlyos migrén után hiperfamiliaritás nevű ritka neurológiai állapotot tapasztalt, amely során minden idegen arc ismerősnek tűnik számára.
- Az állapotban az agy hamis emlékeket társít idegen arcokhoz, mintha már találkozott volna velük korábban.
- A tudósok neuroképalkotó vizsgálatokkal kimutatták, hogy az emlékezeti központ (hippocampus) túlzottan erős ismerősségi jelzéseket küld.
- A nő hétköznapjai jelentősen megváltoztak; gyakran összekeverte az idegeneket ismerőseivel, ezért új stratégiákat kellett kitalálnia az emberek azonosítására.
- Az eset hozzájárulhat a memória, arcfelismerés és az agy működésének jobb megértéséhez, és rávilágít a migrén és neurológiai folyamatok közötti lehetséges kapcsolatra.
A legtöbben legfeljebb egyszer-kétszer érzik azt életük során, hogy egy idegen arca valami furcsa módon ismerősnek tűnik. Egy brit nő számára azonban ez az érzés állandóvá vált: amikor emberekre néz, az agya automatikusan azt üzeni neki, hogy már találkoztak korábban. Nemcsak halvány benyomásról van szó – sokszor konkrét, ám valójában nem létező emlékek társulnak az arcokhoz. A különleges és rendkívül ritka idegrendszeri állapot a tudósokat is lenyűgözte, mert új megvilágításba helyezheti azt, hogyan működik az emberi memória és az arcfelismerés.
Az agya minden idegent ismerősnek lát
Van, aki könnyen barátkozik, és akadnak olyanok is, akik pillanatok alatt otthonosan érzik magukat idegen társaságban. Egy 54 éves brit nő esetében azonban egészen másról van szó: az ő agya szinte minden ember arcát ismerősnek érzékeli. Akár egy buszmegállóban áll, akár egy boltban vásárol vagy étteremben ül, állandóan az az érzése támad, hogy a körülötte lévő emberekkel már találkozott korábban.
A nő egy rendkívül ritka neurológiai jelenséggel él együtt, amelyet hiperfamiliaritásnak neveznek. Ez az állapot azt idézi elő, hogy az idegen arcokhoz az agy automatikusan ismerősségérzést társít, sőt olykor hamis emlékeket is létrehoz. Az érintettek úgy érezhetik, mintha korábban közös élményeket éltek volna át olyan emberekkel, akikkel valójában soha nem találkoztak.
- Az agyam hamis emlékeket gyárt, amikor emberek arcára nézek – fogalmazott Jenny, aki szerint az érzések sokszor annyira valóságosak, hogy nehéz különválasztani őket a valódi emlékektől.
Az agy „téves riasztása”
A nő beszámolója szerint az élmény különösen zavarba ejtő. Amikor valakire ránéz, az agya szinte azonnal elkezd történeteket gyártani: mintha együtt lettek volna koncerten, nyaraláson vagy egy régi munkahelyen dolgoztak volna együtt. Az érzés annyira valóságos, hogy sokáig meg sem fordult a fejében, hogy az emlékei nem valódiak.
A probléma egy súlyos migrénes roham után jelentkezett évekkel ezelőtt. A nő elmondása szerint közvetlenül a rosszullét után furcsa élményt tapasztalt: az első ember, akit meglátott, azonnal ismerősnek tűnt számára. A következő napokban ez az érzés már minden idegenre kiterjedt.
Eleinte kellemes melegségként élte meg a helyzetet, később azonban szorongani kezdett miatta. Egy benzinkúton például úgy érezte, hogy az összes körülötte lévő embert ismeri. Bár tisztában volt vele, hogy ez nem lehet igaz, az érzés mégis rendkívül erős maradt.
A kutatók az agy működését vizsgálták
A különleges eset felkeltette az idegtudósok figyelmét is. A Yorki Egyetem és az amerikai Dartmouth Egyetem kutatói részletes vizsgálatokba kezdtek annak megértésére, hogyan jöhet létre ez az állapot.
A kutatás során neuroképalkotó eljárásokat alkalmaztak, miközben a nő olyan televíziós jeleneteket nézett, amelyeket korábban biztosan nem látott. A vizsgálat egyik érdekessége az volt, hogy a kutatók a Trónok harca szereplőinek arcait mutatták neki, noha a sorozatot korábban soha nem követte.
Az eredmény meglepte a szakembereket. Az agyának egyik fontos memória-központja, a hippocampus úgy reagált az ismeretlen karakterekre, mintha régóta ismert embereket látna. A mért agyi aktivitás hasonlított azokéhoz, akik évek óta rajongói a sorozatnak.
A kutatók szerint a nő látása teljesen normális, és a valódi családtagjait vagy barátait is gond nélkül felismeri. A probléma nem az arcok észlelésében van, hanem abban, ahogyan az agy a látottakat összekapcsolja a memóriával.
Mintha az agy túl hangosan működne
A szakemberek úgy vélik, hogy az állapot hátterében az áll, hogy az agy vizuális és memória-központjai között túlzott kommunikáció alakul ki. Normális esetben az agy csak akkor küld erős „felismerési jelet”, ha valóban ismert személyt látunk. Ennél a ritka állapotnál azonban ez a rendszer túlműködik.
Az érintett nő úgy fogalmazott: olyan érzés, mintha az emlékei egy homályos üveg mögül sejlenének fel. Nem lát konkrét jeleneteket, mégis biztosnak érzi, hogy korábban már találkozott az adott emberrel.
A kutatók szerint ez segíthet jobban megérteni más memóriazavarokat és téves azonosítással járó pszichiátriai állapotokat is. Ide tartozik például a Fregoli-szindróma, amelyben a beteg azt hiszi, hogy különböző idegenek valójában ugyanaz a személy álruhában.
A mindennapokat is teljesen megváltoztathatja
Bár kívülről talán különösnek vagy akár érdekesnek tűnhet ez az állapot, az érintettek számára gyakran rendkívül megterhelő. A nő elmesélte, hogy egy alkalommal odament egy idegenhez az utcán, mert teljes bizonyossággal hitte, hogy régi munkatársa. Beszélgetést kezdeményezett vele, ám az illető értetlenül nézett rá. A félreértés annyira megviselte, hogy később sírva fakadt a zavarodottságtól.
Az ilyen helyzetek miatt az önbizalma is jelentősen csökkent. Egy idő után már kerülni kezdte az emberek arcának nézését, mert attól tartott, hogy újra összekever valakit egy képzeletbeli ismerőssel.
Korábbi recepciós munkájában is problémát okozott a betegség. Mivel minden látogatót ismerősnek érzett, nehezen tudta megállapítani, ki járt már bent az épületben, és ki érkezett először.
Új stratégiákat kellett kialakítania
Jenny ma már tudatos módszerekkel próbálja kezelni az állapotát. Az emberek azonosításánál nem az arcukra hagyatkozik, hanem más részleteket figyel meg: például a hajukat, a ruházatukat, az ékszereiket vagy akár a kutyájukat.
Barátait is megkérte, hogy zsúfolt helyeken segítsék a tájékozódását. Élénk színű ruhákat viselnek, integetnek neki vagy előre megbeszélt módon jelzik jelenlétüket, hogy biztosan felismerhesse őket.
Bár a ritka neurológiai állapotra jelenleg nincs gyógymód, a kutatók szerint az ilyen esetek rendkívül fontosak lehetnek az emberi agy működésének megértésében. A történet arra is emlékeztet, hogy a memória és az ismerősség érzése korántsem olyan egyszerű folyamat, mint amilyennek elsőre tűnik.
Az ismerősség érzése külön folyamat lehet az agyban
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az „ismerősnek tűnik” érzése nem feltétlenül ugyanaz, mint a valódi felismerés. Az agyban ugyanis külön rendszerek felelnek azért, hogy egy arcot lássunk, hogy felismerjük, illetve hogy érzelmi kapcsolatot társítsunk hozzá.
Normális esetben ezek a folyamatok szorosan együttműködnek. Ennél a ritka állapotnál azonban a kapcsolat megbillenhet: az agy úgy küld „ismerősségi jelzést”, hogy közben nincs mögötte valódi emlék.
A szakemberek szerint ez azért különösen érdekes, mert segíthet jobban megérteni azt is, hogyan alakulnak ki bizonyos téves emlékek, illetve milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a társas kapcsolataink mögött. Az emberi agy ugyanis folyamatosan értelmezi a körülöttünk lévő arcokat, és pillanatok alatt dönt arról, hogy biztonságosnak, idegennek vagy ismerősnek érzékel-e valakit.
A migrén és az agyműködés kapcsolata még mindig rejtély
A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy a súlyos migrén váltotta-e ki az idegrendszeri változást, vagy éppen fordítva: az agyi eltérés vezetett a migrén kialakulásához. A kapcsolat azonban azért is érdekes, mert egyre több kutatás vizsgálja, hogyan hathatnak a migrének az agy különböző hálózataira.
A súlyos migrénes rohamok során ugyanis átmenetileg megváltozhat az agy bizonyos területeinek aktivitása és vérellátása. Bár a legtöbb embernél ez nem hagy tartós nyomot, ritka esetekben előfordulhatnak szokatlan neurológiai tünetek.
Az érintett nő szerint az egész helyzet olyan, mintha az agya „másképp huzalozódott volna át” a migrén után. Bár együtt tanult élni az állapottal, még mindig sokszor érzi kimerítőnek a mindennapi társas helyzeteket.
Nem azonos az arcvaksággal
A hiperfamiliaritás tulajdonképpen az arcvakság egyik furcsa tükörképe lehet. Az arcvakságban – orvosi nevén prozopagnóziában – szenvedők nehezen ismerik fel még a közeli hozzátartozóik arcát is. Ennél a ritka állapotnál viszont éppen az ellenkezője történik: az agy túl sok arcot címkéz ismerősnek.
Mindkét jelenség jól mutatja, mennyire összetett folyamat az arcfelismerés. Az emberi agy elképesztően finom rendszereken keresztül dolgozza fel a mimikát, a szemek közötti távolságot, az arc kontúrját és számos apró részletet. Ha ebben a hálózatban akár kis eltérés történik, az teljesen megváltoztathatja a társas érzékelést.
A tudósok remélik, hogy az ilyen különleges esetek vizsgálata a jövőben új diagnosztikai módszerekhez és célzottabb kezelésekhez vezethet bizonyos memóriazavarok vagy neurológiai betegségek esetén.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
