Kutyás vagy macskás? A válasza többet elárul a személyiségéről, mint gondolná

Van, aki egy lelkes farkcsóválásnak képtelen ellenállni, más inkább azt szereti, amikor egy macska a maga méltóságteljes módján eldönti, hogy éppen hajlandó-e az ember ölébe telepedni. A kutyások és macskások közötti játékos rivalizálás régi történet, de a kérdés a pszichológusokat is foglalkoztatja: vajon tényleg más személyiségű emberek vonzódnak a kutyákhoz és a macskákhoz?

A válasz érdekesebb annál, mint hogy a kutyások társaságkedvelők, a macskások pedig maguknak valók. A kutatások valóban találtak bizonyos átlagos személyiségkülönbségeket a két tábor között, ám ezekből egyetlen ember jellemét sem lehet biztosan megjósolni.

Kutyás vagy macskás? A pszichológusok több ezer embert vizsgáltak

A témával foglalkozó egyik legismertebb kutatást Samuel D. Gosling, Carson J. Sandy és Jeff Potter végezte. A 2010-ben az Anthrozoös folyóiratban megjelent tanulmányban 4565 résztvevő töltött ki személyiségtesztet, majd arról is nyilatkozott, hogy inkább kutyásnak, macskásnak, mindkettőnek vagy egyiknek sem tartja magát.

A kutatók az úgynevezett Big Five, vagyis ötfaktoros személyiségmodell alapján vizsgálták a résztvevőket. Ez öt nagy személyiségdimenziót különít el: az extraverziót, a barátságosságot, a lelkiismeretességet, az érzelmi stabilitással összefüggő ún. neuroticizmust (vagyis, hogy az adott ember mennyire hajlamos a negatív érzelmekre, a szorongásra) és a tapasztalatokra való nyitottságot.

Az eredmények alapján a kutyákat kedvelők átlagosan magasabb pontszámot értek el az extraverzió, a barátságosság és a lelkiismeretesség területén. Vagyis valamivel társaságkedvelőbbnek, együttműködőbbnek és kötelességtudóbbnak mutatkoztak.

A macskákat előnyben részesítőknél viszont átlagosan nagyobb volt az új tapasztalatokra való nyitottság, ugyanakkor a neuroticizmus értéke is magasabbnak bizonyult. Utóbbit azonban nem érdemes egyszerűen szorongó személyiségként értelmezni: ez a pszichológiai dimenzió többek között a negatív érzelmekre, aggodalomra és stresszre való fokozottabb érzékenységet foglalja magában.

Miért lehetnek nyitottabbak a macskabarátok?

A tapasztalatokra való nyitottság nem pusztán azt jelenti, hogy valaki szeret új helyekre utazni. Ehhez a személyiségvonáshoz kapcsolódhat a kíváncsiság, a képzelőerő, az új gondolatok iránti érdeklődés, illetve a megszokottól eltérő dolgok elfogadása is.

Ez részben megmagyarázhatja, miért született meg az a közkeletű kép, amely szerint a macskabarátok individualistábbak és kevésbé konvencionálisak.

A Carroll University kutatóinak egy másik vizsgálata is talált eltéréseket. Ebben mintegy 600 egyetemista vett részt. A kutatásról beszámoló Association for Psychological Science szerint a kutyákat kedvelők élénkebbnek mutatkoztak és nagyobb hajlandóságot mutattak a szabályok követésére, míg a macskabarátok kevésbé konformista személyiségjegyeket mutattak.

Ebben a vizsgálatban a macskakedvelők intelligenciateszteken is magasabb eredményt értek el. Ebből azonban nem következik, hogy a macskások általában intelligensebbek lennének a kutyásoknál. A vizsgálat egyetemisták viszonylag szűk csoportján készült, ezért az eredmény nem általánosítható egyszerűen a teljes népességre.

A kutyák talán eleve társasabb életformát kívánnak

Van egy kézenfekvő magyarázat is a különbségekre: nem biztos, hogy kizárólag a személyiségünk dönti el, melyik állatot szeretjük. Az is számít, hogy milyen életformába fér bele egy kutya vagy egy macska.

Egy kutyával rendszeresen ki kell menni. Séta közben más kutyatartókkal találkozhat az ember, beszélgetések alakulhatnak ki, az állattal kirándulni, kutyaiskolába vagy közösségi programokra lehet járni. A kutyatartás tehát számos esetben eleve több külső aktivitással és társas helyzettel jár.

A macska általában másfajta életmódba is könnyebben beilleszthető. Nem kell naponta többször sétáltatni, és az emberrel való kapcsolata is eltér a kutyáétól. Emiatt elképzelhető, hogy egy nyugodtabb, otthonközpontú életet kedvelő ember számára praktikusabb társ.

Vagyis két folyamat egyszerre is működhet: a személyiség befolyásolhatja az állatválasztást, az állattal járó életforma pedig tovább alakíthatja a mindennapokat.

Nemcsak az számít, milyen állatot szeretünk, hanem az is, mit keresünk benne

A Scientific American több mint kétezer olvasó bevonásával végzett felmérése különösen érdekes különbséget talált abban, hogyan beszéltek kedvenceikről az emberek.

A magukat macskásnak vallók válaszaiban rendkívül gyakran jelent meg a függetlenség. Sokan éppen azt értékelték a macskákban, hogy önállóak és viszonylag kevés gondoskodást igényelnek.

A kutyások ezzel szemben sokkal gyakrabban emelték ki a hűséget, a szeretetet, a ragaszkodást és a társaságot. Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak maga az állat lehet fontos, hanem az a kapcsolati forma is, amelyet az ember vonzónak talál benne.

Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy ez internetes olvasói felmérés volt, nem kontrollált tudományos vizsgálat, ezért az eredménye elsősorban érdekes kiegészítésként kezelhető.

Tényleg a saját személyiségünkhöz választunk háziállatot?

Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, de egyelőre nincs rá egyszerű válasz.

Elképzelhető, hogy bizonyos emberek ösztönösen olyan állat felé fordulnak, amelynek viselkedése és igényei jól illeszkednek hozzájuk. Aki szereti a rendszerességet, a közös aktivitásokat és az intenzív társas kapcsolatot, annak vonzó lehet egy kutya. Aki nagyobb önállóságot szeretne hagyni az állatnak – és saját magának is –, könnyebben érezheti úgy, hogy egy macskával harmonikusabb az együttélés.

A választást azonban rengeteg más körülmény befolyásolja. Számít, milyen állatok között nőtt fel valaki, mekkora lakásban él, mennyit dolgozik, vannak-e gyermekei, allergiás-e valamelyik állatra, mennyi időt tud a gondozásra fordítani, és természetesen az is, milyen korábbi élményei voltak kutyákkal vagy macskákkal.

Ezért abból, hogy valaki macskát tart, még nem következik, hogy introvertált, ahogyan egy kutyatulajdonos sem lesz automatikusan extrovertált.

A kutyás és macskás személyiségtípus közötti különbség kisebb, mint gondolná

Ez talán a kutatások legfontosabb tanulsága.

A nagyobb felmérésekben valóban megjelennek statisztikai eltérések a csoportok között. Ezek azonban átlagokról szólnak, nem személyiségdiagnózisokról. A két csoporton belül óriásiak az egyéni különbségek.

A Scientific American összefoglalója is erre hívja fel a figyelmet: bár például a kutyások átlagosan valamivel extrovertáltabbak lehetnek, az egyes emberek közötti különbségek jóval nagyobbak, mint a két csoport átlagai közötti eltérés.

Magyarul: bőven vannak társasági, beszédes macskások és csendes, visszahúzódó kutyások.

Ráadásul létezik egy igen népes csoport, amelyet a „kutyás vagy macskás?” felosztás hajlamos teljesen figyelmen kívül hagyni: azok, akik mindkét állatot szeretik.

Akkor mit árul el Önről, hogy kutyás vagy macskás?

Valamit talán igen – de jóval kevesebbet, mint amit egy internetes személyiségteszt ígérne.

Ha inkább a kutyákhoz vonzódik, statisztikai értelemben valamivel nagyobb az esélye annak, hogy társaságkedvelőbb és lelkiismeretesebb személyiségjegyeket mutat. Ha inkább macskás, valamivel valószínűbb lehet a nagyobb nyitottság, függetlenség és a kevésbé konvencionális gondolkodás.

Ezek azonban valószínűségi összefüggések, nem szabályok, és a kutatások alapján nem lehet megmondani, mi az ok és mi az okozat. Az sem bizonyított, hogy azért szeret valaki egy adott állatot, mert ilyen a személyisége. Könnyen lehet, hogy az életmód, a korábbi tapasztalatok és az állattal szembeni elvárások legalább ennyire fontosak.

Így ha legközelebb valaki megkérdezi Öntől, hogy kutyás vagy macskás-e, a válasza valóban elárulhat Önről egy keveset. De a személyiségét szerencsére nem lehet egyetlen dorombolással vagy farkcsóválással megfejteni.

Megváltozhat-e valaki élete során kutyásból macskássá – vagy fordítva?

Igen, az állatokkal kapcsolatos preferenciánk egyáltalán nem feltétlenül állandó. Valaki gyerekként rajonghat a kutyákért, később mégis rájöhet, hogy a macskák természetéhez és igényeihez közelebb érzi magát – és természetesen ennek az ellenkezője is megtörténhet.

Ebben az életmód változásának is nagy szerepe lehet. Más állat illik egy sokat utazó, kis lakásban élő ember mindennapjaihoz, és más akkor, amikor valaki több időt tölt otthon, családot alapít vagy kertes házba költözik. Egy kutya általában több rendszeres közös programot, sétát és napi alkalmazkodást kíván, míg egy macska sok esetben nagyobb önállóságot enged a gazdájának.

A személyes élmények szintén átírhatják a korábbi elképzeléseinket. Aki korábban közömbös volt a macskákkal szemben, egy különösen barátságos macska mellett megszeretheti őket. Ugyanígy egy kutyával kialakult szoros kapcsolat olyan emberből is kutyarajongót csinálhat, aki korábban inkább a macskákat választotta volna.

Éppen ezért a „kutyás vagy macskás?” kérdésre adott válasz nem feltétlenül életre szóló címke. Nemcsak a személyiségünk befolyásolhatja, melyik állathoz vonzódunk, hanem az élethelyzetünk, a tapasztalataink és az egyes állatokkal kialakuló kapcsolataink is.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent az, ha valaki nem szereti a macskákat?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!