MRI-re ment, aztán kerekesszékben kötött ki – a vizsgálat egy ritka mellékhatásával küzd a nő

Rossz végkimenetele lett a rutinvizsgálatnak.

Egy hétköznapi fejbeütés és egy „rutinvizsgálatnak” számító MRI után egy korábban sportos, aktív nő élete visszafordíthatatlan fordulatot vett: ma már ideje nagy részét kerekesszékben tölti, és úgy érzi, egy orvosi beavatkozás vette el tőle az addigi életét.

Clare Garrett 45 évesen még rendszeresen futott, tudatosan étkezett, és teljes munkaidőben dolgozott állatorvosi asszisztensként. Egy jelentéktelennek tűnő baleset – egy konyhaszekrénybe beütötte a fejét – azonban elindított egy olyan folyamatot, amely hónapok alatt teljesen felborította az egészségét.

A kezdeti tünetek – szédülés, bizonytalan közérzet, az agyrázkódásra emlékeztető panaszok – nem múltak el, ezért sürgősségi ellátást is igénybe vett. Mivel állapota nem javult, végül magánúton MRI-vizsgálatra jelentkezett. A képalkotás során gadolíniumtartalmú kontrasztanyagot kapott, amelyet világszerte rutinszerűen alkalmaznak a részletesebb felvételek érdekében.

Nem tudta felemelni a fejét

A vizsgálat utáni reggel azonban már nem tudta felemelni a fejét a párnáról.

- Valami nagyon-nagyon furcsa érzés volt. Nem értettem, mi történik velem, és pánikba estem – idézte fel később a Daily Mail-nek. Rövid időn belül szokatlan, ropogó érzés jelentkezett a nyakában és az ízületeiben, majd a tünetek lavinaszerűen szaporodni kezdtek.

Mivel az ok továbbra sem volt egyértelmű, az elkövetkező hónapokban még két kontrasztanyagos MRI-vizsgálaton esett át. Állapota azonban nemhogy javult volna, hanem drámai módon romlott. Szívritmuszavar, autonóm idegrendszeri zavarok, nyaki gerincinstabilitás, rendszeres ájulások, kimerültség és súlyos neurológiai panaszok jelentkeztek. Egykori futócipőit kerekesszék váltotta fel.

- Korábban hetente ötször futottam, félmaratonokat teljesítettem. Most az időm kilencven százalékában kerekesszékben vagyok – mondta. Bár járni képes, minden lépés komoly erőfeszítést igényel, a fejében jelentkező nyomás és fájdalom gyakran ellehetetleníti a mozgást.

A kontrasztanyag ritka mellékhatása

Miután hosszú ideig nem kapott megnyugtató magyarázatot, saját maga kezdett utánajárni a tüneteinek. Így találkozott a gadolínium-toxicitás fogalmával, amely a kontrasztanyag ritka, hosszan fennálló mellékhatásait írja le. A későbbi vizsgálatok megerősítették a gyanút: még 16 hónappal az első injekció után is kifejezetten magas gadolíniumszintet mértek a szervezetében.

- Azt mondták, hogy 24–48 órán belül kiürül. Ehhez képest másfél évvel később is ott van bennem” – fogalmazott. Úgy érzi, nem kapott megfelelő tájékoztatást a lehetséges kockázatokról, és ha tudott volna róluk, másként dönt.

A brit egészségügyi szolgálat (NHS) hivatalos álláspontja szerint a gadolínium okozta mellékhatások rendkívül ritkák, többnyire enyhék és átmenetiek, normális veseműködés mellett pedig az anyag döntő része egy napon belül kiürül a szervezetből.

Garrett jelenleg külföldön keres olyan szakembereket, akik tapasztalattal rendelkeznek a gadolínium eltávolítását célzó kezelésekben.

- Olyan, mintha ez az anyag lassan elvenné tőlem az életemet – mondta. Abban bízik, hogy állapota még javítható, és nem kell élete végéig kerekesszékhez kötve élnie.

Mi az a gadolínium?

A gadolínium egy ritkaföldfém, amelyet az orvosi képalkotásban – elsősorban MRI-vizsgálatoknál – használnak kontrasztanyagként.

Egyszerűen fogalmazva: a gadolínium segít abban, hogy az MRI-felvételeken élesebben, részletesebben látszódjanak bizonyos szövetek, erek, gyulladások vagy daganatos elváltozások. Önmagában nem „festék”, hanem egy fémion, amelyet kémiailag úgy kötnek meg, hogy injekció formájában biztonságosan beadható legyen.

Fontos hangsúlyozni, hogy szabad formában a gadolínium mérgező, ezért az orvosi gyakorlatban soha nem önmagában, hanem úgynevezett kelátkötésben alkalmazzák. Ez a kémiai „burok” akadályozza meg, hogy a fém károsítsa a szervezetet, és lehetővé teszi, hogy a veséken keresztül kiürüljön.

Az egészséges veseműködésű emberek többségénél a beadott gadolínium 24–48 órán belül döntő részben távozik a szervezetből. Emiatt világszerte rutinszerűen használják, és a súlyos mellékhatásokat ritkának tartják. Ugyanakkor az elmúlt években egyre több kutatás és betegbeszámoló foglalkozik azzal, hogy kis mennyiségben visszamaradhat bizonyos szövetekben – például az agyban, a csontokban vagy a bőrben –, még akkor is, ha a vesék jól működnek.

Ez nem jelenti azt, hogy a gadolínium általánosan veszélyes lenne, de azt igen, hogy nem teljesen közömbös anyag, és a hosszú távú hatásait illetően még ma is folynak szakmai viták. Éppen ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy a betegek érthető, teljes körű tájékoztatást kapjanak arról, mikor indokolt a kontrasztanyag használata, és mikor létezhet alternatíva.

Figyelmébe ajánljuk

Allergiás vagyok a kontrasztanyagra, hogy menjek így MR-re? Az orvos válaszol

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!