Kényszeres túlevés

A kényszeres túlevés, más néven hyperphagia, egy olyan állapot, amelyet az étel feletti kontroll elvesztése és a túlzott kalóriabevitel jellemez. Ez a jelenség különbözik a bulimiától, mivel a kényszeres túlevésben szenvedők jellemzően nem alkalmaznak kompenzációs mechanizmusokat, például önhánytatást vagy extrém testedzést. A kényszeres túlevés hosszú távon elhízáshoz, anyagcserezavarokhoz és pszichés problémákhoz vezethet.

A kényszeres túlevés tünetei

• Nagy mennyiségű étel gyors elfogyasztása rövid idő alatt
• Evés akkor is, ha a személy nem éhes
• Kontrollvesztés érzése az étkezések során
• Bűntudat, szégyen vagy depresszió evés után
• Magányos evés, hogy elkerüljék a külső megítélést
• Az evés folytatása a kellemetlen telítettség érzése ellenére

A kényszeres túlevés lehetséges okaz

• Pszichológiai tényezők: szorongás, depresszió, alacsony önértékelés
• Stressz és érzelmi problémák: az étel mint megküzdési mechanizmus
• Neurobiológiai tényezők: az agy jutalmazási rendszere és hormonális szabályozási problémák (pl. leptin, ghrelin)
• Genetikai hajlam: családi halmozódás figyelhető meg
• Étkezési szokások és diétázás: szigorú diéták utáni kontrollvesztés

A kényszeres túlevés kivizsgálása

A kényszeres túlevés diagnózisát pszichiáter, pszichológus vagy dietetikus állíthatja fel az alábbi kritériumok alapján:

• Legalább három hónapon keresztül hetente legalább egyszer jelentkező falásrohamok
• Az epizódok során érzett kontrollvesztés
• Jelentős distressz vagy szenvedés az állapot miatt

A kényszeres túlevés kezelési lehetőségei

A kényszeres túlevés kezelése többirányú megközelítést igényel, mivel az érintetteknek pszichológiai és életmódbeli támogatásra is szükségük van.

• Pszichoterápia: a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonynak bizonyult az evési szokások és gondolkodásmód megváltoztatásában
• Gyógyszeres kezelés: bizonyos antidepresszánsok vagy étvágycsökkentő gyógyszerek segíthetnek, de csak orvosi felügyelet mellett alkalmazhatók
• Táplálkozási tanácsadás: segíthet az egészséges étkezési szokások kialakításában és az érzelmi evés kontrollálásában
• Életmódbeli változások: rendszeres testmozgás, relaxációs technikák és a stresszkezelés fejlesztése
• Támogató csoportok: segíthetnek a megküzdési stratégiák fejlesztésében és az érzelmi támogatás biztosításában

Gyakori kérdések a kényszeres túlevésről

Honnan tudható, hogy nem fizikailag éhes valaki? A fizikai éhség fokozatosan jelentkezik, míg az érzelmi éhség nagyon hirtelen. Az érzelmi éhséget gyakran kíséri erős sóvárgás bizonyos ételek, különösen édes és zsíros ételek iránt. A fizikai éhség kevésbé okoz válogatást. A fizikai éhség elégedettség érzéséhez, míg az érzelmi éhség bűntudathoz vezet.

Miben különbözik a kényszeres túlevés a bulimiától?

A kényszeres túlevés során a beteg nagy mennyiségű ételt fogyaszt, de nem alkalmaz kompenzációs viselkedéseket (például önhánytatást vagy hashajtók használatát), míg a bulimiások gyakran próbálják „semmissé tenni” a túlevést.

Kezelhető-e gyógyszerekkel a kényszeres túlevés?

Bizonyos gyógyszerek, például SSRI antidepresszánsok és étvágycsökkentők, segíthetnek a tünetek enyhítésében, de ezek csak orvosi felügyelet mellett alkalmazhatók, és nem helyettesítik a pszichoterápiát.

Hogyan segíthetek valakinek, aki kényszeres túlevéssel küzd?

Fontos, hogy ne ítélje el az érintettet, hanem támogassa érzelmileg. Segíthet, ha bátorítja őt egy szakember felkeresésére és egészséges táplálkozási szokások kialakítására.

Gyógyítható-e a kényszeres túlevés?

Megfelelő terápiával és életmódváltással a tünetek jelentősen csökkenthetők, és az érintettek képesek lehetnek kontrollálni étkezési szokásaikat. A teljes gyógyulás egyéni tényezőktől is függ.

Mennyi idő alatt lehet eredményt elérni a kezelés során?

Ez egyéni tényezőktől függ, de a terápia általában hónapokat vagy éveket vehet igénybe, különösen, ha más mentális egészségügyi problémák is fennállnak. A tünetek csökkentése fokozatos folyamat.

Felhasznált források:

• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI):
• National Institute of Mental Health
• Mayo Clinic
• American Psychiatric Association
• Cochrane Library