A vizelettartási probléma alatt azt a panaszt értjük, amikor a beteg képtelen a vizeletet visszatartani, ami akaratlan vizeletvesztést eredményez.
Ez a tünet többféle súlyossági szintet jelenthet, az enyhe szivárgástól a teljes kontrollvesztésig. A vizeletinkontinencia nem önálló betegség, hanem valamilyen más állapot vagy betegség jele.
Az orvosi szakirodalom az inkontinenciát több típusra osztja, amelyek különböző okok miatt alakulnak ki:
Vizelet-inkontinencia alatt az akaratlan vizeletvesztést értjük, azaz azt az állapotot, amikor akaratunktól függetlenül vizelet távozik a húgyhólyagból, mennyiségre való tekintet nélkül.
Forrás: shuttertock.com
A vizeletinkontinencia hátterében többféle betegség és állapot állhat:
Ha valaki vizelettartási problémákkal küzd, a következő diagnosztikai lépéseket alkalmazzák:
A vizelettartási problémák kezelése az alapbetegségtől és az inkontinencia típusától függ:
A vizelettartási probléma, vagyis a incontinentia urinae, egy olyan tünet, amelyet többféle betegség okozhat. A kiváltó ok megállapítása és kezelése a legfontosabb lépés a beteg életminőségének javításában. Bár kellemetlen tünetről van szó, sok esetben kezelhető viselkedésterápiával, gyógyszeres kezeléssel vagy szükség esetén műtéttel.
Hallgassa meg Dr. Vecsei Anna urológus szakorvos tanácsait az inkontinencia, vizeletvisszatrtási nehézségek kapcsán.
Ha a húgyutak szerveit, valamint a hólyagot zárva tartó gátizomzat veszít erejéből és rugalmasságából, akkor vizeletszivárgás lép fel. Az itteni izomzat meggyengülésének több oka is lehet. Vannak olyanok, akiknél genetikai okok állnak a háttérben, és már gyerekkoruktól kezdve akár egy erőteljesebb köhögésnél vagy tüsszentésnél fellép az akaratlan vizeletvesztés.
Forrás: shutterstock.com
A vizelettartási problémával (incontinentia urinae) kapcsolatosan számos kérdés merül fel, különösen azok számára, akik nemrégiben szembesültek ezzel a tünettel. Íme néhány gyakori kérdés, és az azokra adott orvosilag hiteles válasz.
A vizelettartási probléma több okból is kialakulhat. Gyakran kapcsolódik az életkorhoz, a medencefenék izmainak meggyengüléséhez, valamint a hormonális változásokhoz, különösen nőknél a menopauza után. Férfiaknál gyakran a prosztata megnagyobbodása vagy műtétek állhatnak a háttérben. Neurológiai betegségek, húgyúti fertőzések, elhízás és egyes gyógyszerek is hozzájárulhatnak az inkontinencia kialakulásához.
A vizeletinkontinencia különböző okokra vezethető vissza, beleértve a medencefenék izmainak gyengeségét, hormonális változásokat, neurológiai problémákat és fertőzéseket.
A vizelettartási problémáknak különböző típusai vannak, amelyek közé tartozik a stresszinkontinencia, késztetéses inkontinencia, túlfolyásos inkontinencia és funkcionális inkontinencia. Minden típus különböző okok miatt alakul ki, és eltérő kezelési módot igényel.
Az inkontinencia típusai közé tartozik a stresszinkontinencia, késztetéses inkontinencia és a túlfolyásos inkontinencia. A megfelelő diagnózis fontos a kezelés szempontjából.
Az orvos először részletes anamnézist vesz fel, hogy megértse a tüneteket. Fizikális vizsgálat és vizeletvizsgálat szükséges a húgyúti fertőzések kizárására. Urodinamikai tesztek, cisztoszkópia vagy ultrahang is segíthet meghatározni a hólyag működését és az inkontinencia típusát.
A diagnózis része az anamnézis, fizikális vizsgálat, vizeletvizsgálat és esetleg urodinamikai tesztek, ultrahang vagy cisztoszkópia.
A kezelés attól függ, hogy milyen típusú inkontinenciáról van szó. A stresszinkontinenciát gyakran medencefenék-erősítő gyakorlatokkal (Kegel-gyakorlatokkal) kezelik, míg késztetéses inkontinencia esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Súlyosabb esetekben sebészeti beavatkozásra van szükség, például hólyagszalag beültetésére vagy mesterséges záróizom alkalmazására.
Az inkontinencia kezelése magában foglalhatja a viselkedésterápiát, gyógyszereket vagy súlyosabb esetekben sebészeti beavatkozást.
A vizeletinkontinencia meglehetősen gyakori probléma, különösen az idősebb korosztály körében. A nők gyakrabban szenvednek tőle, különösen szülés és menopauza után, de a férfiaknál is előfordul, különösen prosztataproblémák miatt.
A vizeletinkontinencia gyakori, különösen nőknél a menopauza után és férfiaknál prosztataproblémák miatt.
Bizonyos esetekben az inkontinencia megelőzhető. A medencefenék izmainak erősítése, a testsúly kordában tartása, valamint a húgyúti fertőzések megelőzése hozzájárulhat az inkontinencia kockázatának csökkentéséhez.
A medencefenék-erősítő gyakorlatok, a megfelelő testsúly fenntartása és a húgyúti fertőzések megelőzése segíthet csökkenteni az inkontinencia kockázatát.
Felhasznált források:
Világszerte 1,3 millió, Európában 450 000, Magyarországon pedig 4000 férfit diagnosztizálnak prosztatarákkal évente, amelyből közel 1500-an vesztik életüket a betegség következtében hazánkban.
A vizelettartási probléma alatt azt a panaszt értjük, amikor a beteg képtelen a vizeletet visszatartani, ami akaratlan vizeletvesztést eredményez.
A méhsüllyedésről kevés szó esik, pedig egyáltalán nem ritka állapot. Hogy milyen tünetek jelezhetik?
Hová lenne érdemes tovább indulnunk?