Mi a különbség az MR és az MRI vizsgálat között?
Ha valaha kapott már beutalót mágneses rezonancia vizsgálatra, valószínűleg találkozott mind az „MR”, mind az „MRI” kifejezéssel – és talán el is bizonytalanodott, vajon ugyanarról van-e szó.
A jó hír, hogy igen: az MR és az MRI ugyanazt a képalkotó eljárást jelöli. De akkor miért kétféleképpen hivatkozunk rá? Mi történik pontosan a vizsgálat során? Mikor van szükség rá, és hogyan érdemes készülni rá?
MR vagy MRI? Csak nyelvi különbség van köztük
A „MRI” az angol Magnetic Resonance Imaging rövidítése, magyarul „mágneses rezonanciás képalkotás”. A magyar szakmai nyelvben azonban gyakran egyszerűsítünk, és csak „MR”-ként hivatkozunk rá. Így fordulhat elő, hogy az egyik rendelő MRI-vizsgálatot, a másik MR-vizsgálatot emleget, pedig technikailag és gyakorlatilag ugyanarról van szó. Ez nem egy más típusú vizsgálatot jelent, csupán a kifejezés hosszúságától függ, melyik formát választják.
Mire jó az MR-vizsgálat?
Az MR az egyik legmodernebb képalkotó diagnosztikai módszer. Segítségével részletes, több síkú képek készíthetők a test belsejéről, különösen hasznos a lágy szövetek (például az agy, gerincvelő, ízületek, belső szervek) vizsgálatára. Az MR-vizsgálat nem használ ionizáló sugárzást, tehát – ellentétben például a CT-vel vagy röntgennel – nem jár sugárterheléssel. Ez különösen fontos lehet fiatalabb vagy gyakran vizsgált páciensek esetében.
A vizsgálat alapja az, hogy a test sejtjeiben található vízmolekulák mágneses tulajdonságait kihasználva képet alkotunk a szervekről és szövetekről. A módszert nagy pontosság és kiváló kontraszt jellemzi.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
Az MR általában fekvő helyzetben történik. A páciens egy csőszerű szerkezet belsejében fekszik, miközben a gép mágneses térbe helyezi, és rádióhullámokat alkalmazva „leolvassa” a szövetek tulajdonságait. A vizsgálat 30–60 percet is igénybe vehet, attól függően, hogy melyik testrészt vizsgálják.
Mivel a készülék érzékeny a mozgásra, fontos, hogy a vizsgálat során teljesen mozdulatlanul maradjon. Ez nem mindig egyszerű – főleg zárt térben – de a korszerűbb helyeken már elérhetők nyitott MR-készülékek is, amelyek sokkal kényelmesebbek lehetnek, különösen klausztrofóbiás pácienseknek.
Felkészülés: mit tegyen, mire figyeljen?
Mielőtt belép az MR-terembe, minden fémtárgyat el kell távolítani: ékszert, órát, övet, cipzáras ruhát. A mágneses tér ugyanis erősen vonzza a fémeket, ami nemcsak a képet torzíthatja, de balesetveszélyes is lehet. Emellett jelezze az orvosnak, ha testébe beépített fémeszköz (pl. pacemaker, hallókészülék, ízületi protézis, spirál) található – ezek a készülékek ugyanis nem minden esetben MR-kompatibilisek.
Kontrasztanyagos vizsgálat esetén gyakran kérik, hogy a vizsgálat előtti néhány órában ne fogyasszon ételt. Az intravénásan beadott gadolínium-tartalmú kontrasztanyag segíthet még részletesebb képet adni az elváltozásokról. Ezek az anyagok ma már általában jól tolerálhatók, de vesebetegeknek előzetes laborvizsgálat ajánlott.
Vannak speciális MR-vizsgálattípusok is
Bár az alapesetben „MR-vizsgálatnak” nevezett eljárás már önmagában sokrétű, bizonyos kórképek esetén speciális technikákra van szükség. Íme néhány példa:
MRA (Magnetic Resonance Angiography): az erek ábrázolására szolgál, főleg az agyi, nyaki vagy végtagi artériák vizsgálatára. Ahogy azt a Healthline szakértői is megemlítik, használják például érszűkület vagy aneurizma esetén is.
- MRS (Magnetic Resonance Spectroscopy): nemcsak képet ad, hanem elemzi a szövetek biokémiai összetételét is – gyakran alkalmazzák agydaganatok vizsgálatánál.
- fMRI (Functional MRI): a működő agy aktivitását térképezi fel, például mozgás, beszéd vagy memóriafeladat közben. Elsősorban idegtudományi kutatásokban és műtéti tervezésben használatos.
- MRCP (Magnetic Resonance Cholangiopancreatography): az epeutak és hasnyálmirigy-csatornák vizsgálatára alkalmas nem invazív módszer. Haspuffadás, epekőgyanú, krónikus hasnyálmirigy-problémák esetén lehet fontos.
Ezek a speciális vizsgálatok szintén MR-technológián alapulnak, de eltérő technikai beállításokkal készülnek, így más-más információt szolgáltatnak.
Az MR és az MRI valójában ugyanannak a diagnosztikai eszköznek a különböző nyelvű megnevezései, de ami ennél is fontosabb: a mágneses rezonanciás képalkotás egy rendkívül hatékony, biztonságos, és a modern orvostudományban nélkülözhetetlen eszköz a diagnózisalkotásban. Nemcsak a szervek és szövetek állapotát képes nagy felbontásban megmutatni, de számos speciális eljárással (például MRA, fMRI, MRCP) még pontosabb képet adhat az orvos számára.
Ha bármilyen panasza van, és orvosa MR-vizsgálatot javasol, ne aggódjon – az eljárás biztonságos, jól bevált, és az egyik legmegbízhatóbb módja annak, hogy megismerjük, mi zajlik a szervezetében.
Az MR-vizsgálat – bár rendkívül hasznos és általában biztonságos – bizonyos esetekben ellenjavallt lehet. Fontos, hogy az orvosa minden információt ismerjen az Ön egészségi állapotáról és beépített eszközeiről, mielőtt az eljárást elrendeli.
MR és CT vizsgálat: lehet-e veszélyes? Ezekben az esetekben ellenjavallt
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
