Combnyaktörés

Combnyaktörésről beszélünk, ha a combcsont feje és a nagytompor (Trochanter major) közötti vékony csont eltörik. A sérülés jelentőségét az adja meg, hogy az ízületi fej és a nagytompor közötti combcsontnyak törésével sérülhet a combcsont fejét ellátó artéria, ezzel az ízületi fej elhalhat.

Tovább komplikálhatja a helyzetet az a tény, hogy combnyaktörés a csontritkulásban szenvedők jellegzetes sérülése, ezáltal nehezen gyógyítható, és a hosszú gyógyulás miatt a sérülés halálozása jelentős. A halálozási arányt tovább fokozza a combnyaktörés során fellépő tartós mozdulatlanság, ami a tüdőembólia, valamint tüdőgyulladás fokozott kockázatával jár.

Combnyaktörés egészséges csontozat esetén főként biztonsági öv használata nélkül használt, ill. légzsákkal el nem látott személyautók frontális ütközése alkalmával következik be.

A combnyaktörés előfordulása, okai

Magyarországi pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az Egyesült Államokban évente mintegy 320.000 combnyaktörés következik be. Különösen hajlamosak combnyaktörésre az alábbi betegségekben szenvedők:

• Csontritkulás,
• csontanyagcsere-betegségek: D-vitamin hiány, Paget-kór, márványkór (osteopetrosis), veleszületetten elégtelen csontképződés (osteogenesis imperfecta),
• csontfertőzések,
• rákos daganatok (főként emlő-, ill. tüdőrákból) csontáttétei,
• minden olyan állapot, mely az elesés fokozott kockázatával jár (Parkinson-kór, időskor, sclerosis multiplex, stb.).

A betegek több mint fele 50 év feletti, ami jelzi a hajlamosító tényezők szerepét. A sérülést elszenvedők kb. 80%-a posztmenopauzában lévő (ld. menopausa) nő, ami jelzi a csontritkulás hajlamosító hatásának kiemelkedő szerepét.

A combnyaktörés tünetei

Az elsődleges tünetek nem különböznek a combcsonttörés jellemző tüneteitől:

• erős fájdalom,
• a csontok mozgatására fellépő finom recsegő hang (krepitáció),
• vérömleny miatt a törés területének sötétvörös elszíneződése, duzzanata.
• A törésre jellemző a lábfejek "cadaver tartása" (cadaver = holttest). Ebben a helyzetben a lábfej, a test hanyattfekvő helyzetében kifelé fordul.

A másodlagos tünetek a:

• köhögés,
• légszomj,
• vérköpés,
• keringési és légzési elégtelenség már a legfontosabb szövődmény, a tüdőembólia bekövetkeztét jelezheti.

A combnyaktörés lefolyása

Amennyiben a sérült egészséges, és a tüdőembólia megelőzése eredményes, a sérülés gyógyulása 12 hét alatt bekövetkezhet. Csontritkulás esetén ez az idő az alapbetegség súlyossága szerint megnyúlhat. Amennyiben a combcsont fejének elhalása bekövetkezne, csípőízületi protézis beültetésére lehet szükség, ami, a rehabilitációval együtt, a gyógyulást 1-3 évvel is kitolhatja.

A fejlett intenzív terápia és véralvadásgátló kezelés ellenére, 65 év felett a combnyaktörés halálozási aránya ma is 10-30%, ezzel semmivel sem veszélytelenebb állapot, mint az agyvérzés, vagy a szívinfarktus.

Tüdőembólia bekövetkezte esetén a sérülés kimenetelét és lefolyását az élet szempontjából veszélyesebb keringési és légzési elégtelenség lefolyása szabja meg.

A combnyaktörés diagnózisa

A pontos diagnózis felállítása kétirányú hagyományos csípőízületi röntgenfelvétellel is könnyű. Ahol erre lehetőség van, mégis érdemes nagy felbontó képességű radiológiai eljárásokat alkalmazni (CT, MRI) az anatómiai viszonyok tisztázására ezzel a műtét megkönnyítésére.

A tüdőembólia kizárására mellkasi CT és EKG vizsgálatra is szükség van. Az elektrokardiográfia tüdőembólia során is jellegzetes eltéréseket mutat.

A combnyaktörés terápiája

A terápia célja

1. 1 A törött csontvégek egyesítése. Ez csavarokkal, lemezekkel velőűr-sínezéssel, stb. végzett speciális sebészeti eljárásokkal ("oszteoszintézis") lehetséges.
2. 2 Amennyiben az ízületi fej elhal, csípőízületi protézis beültetésére lesz szükség ("oszteoplasztika").
3. 3 A tüdőembólia megelőzésére alacsony molekulasúlyú heparin injekciók alkalmazása szükséges.
4. 4 Bekövetkezett tüdőembólia intenzív belgyógyászati ellátást igényel.
5. 5 Amennyiben a sérülés hajlamosító alapbetegség talaján alakul ki, létfontosságú az betegség azonosítása és célzott kezelése.

Amennyiben a sérülés hajlamosító alapbetegség talaján alakul ki, létfontosságú az betegség azonosítása és célzott kezelése.

A combnyaktörés megelőzése

A megelőzés lényegében a csontritkulás megelőzésével azonos. Nőknél fontos a változókori hormonpótló kezelés, különösen a változókortól a napi 1,5 g kalcium és 600 NE D-vitamin bevitele, a fizikai aktivitás fenntartása.

Kialakult csontritkulás mellett legfontosabb a betegség kezelése csont-újraépítő gyógyszerekkel (biszfoszfonátokkal), kalciummal, C-vitaminnal és gyógytornával.

Fontos továbbá a baleset fokozott veszélyével járó helyzetek tudatos kerülése, így pl. a csúszós szőnyegek, küszöb, stb. eltávolítása a lakásból, téli időszakban, különösen ónos eső idején az utcai séta kerülése – a fizikai aktivitás fenntartása ekkor is fontos, de ezeket lehetőleg otthon, pl. szobakerékpár segítségével, vagy balesettel kevésbé veszélyeztető testgyakorlással (talajtorna, úszás) kell biztosítani (úszás esetén nem megfeledkezve a csúszós uszodapadlókról).

A műtét utáni időszak és rehabilitáció jelentősége

A combnyaktörés kezelésében a siker nem ér véget a műtőasztalon. A beavatkozást követő napok és hetek legalább olyan meghatározóak a beteg hosszú távú életminősége szempontjából, mint maga az operáció. A korai mobilizáció kulcsfontosságú: amennyiben az általános állapot és a műtéti stabilitás engedi, a beteget már a beavatkozást követő első–második napon felültetik, majd fokozatosan megkezdődik az állás és a járás gyakorlása gyógytornász segítségével. Ez nem csupán az izmok sorvadását lassítja, hanem bizonyítottan csökkenti a tüdőgyulladás, a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázatát is.

A rehabilitáció során kiemelt figyelmet kap a csípő körüli izmok erősítése, az egyensúly javítása és az eleséstől való félelem oldása. Idősebb betegeknél gyakran nemcsak fizikai, hanem pszichés akadályokkal is számolni kell: egy súlyos esés után sokan elveszítik a biztonságérzetüket, ami önmagában is rontja a mozgáskészséget. A fokozatos terhelés, az ismétlődő sikerélmények és a támogató környezet ilyenkor legalább annyira fontos, mint maga a torna.

Életminőség és önellátás a gyógyulás után

A combnyaktörés sajnos sok esetben vízválasztó az érintettek életében. Statisztikák szerint az időskorban elszenvedett combnyaktörés után a betegek jelentős része nem éri el a korábbi önellátási szintjét. Egyeseknél tartós járást segítő eszköz – bot, járókeret – válik szükségessé, másoknál átmenetileg vagy végleg segítségre van szükség a mindennapi tevékenységekben.

Ez azonban nem törvényszerű. A kimenetelt nagyban befolyásolja a beteg műtét előtti általános állapota, izomereje, szellemi frissessége és az, hogy milyen gyorsan indul meg a célzott rehabilitáció. Azoknál, akik aktív életet éltek, rendszeresen mozogtak, és megfelelő családi támogatás áll rendelkezésre, lényegesen nagyobb az esély a funkcionális felépülésre.

Szövődmények, amelyekre a későbbiekben is figyelni kell

A korai szövődményeken túl – mint a trombózis vagy a fertőzés – hónapokkal, akár évekkel később is jelentkezhetnek problémák. A csípőízületi merevség, a krónikus fájdalom vagy a protézis kilazulása fokozatosan ronthatja az életminőséget. A combcsont fejének elhalása nem mindig azonnal válik nyilvánvalóvá, ezért tartós panaszok esetén ismételt képalkotó vizsgálatok válhatnak szükségessé.

Fontos tudni, hogy a combnyaktörés nem elszigetelt esemény, hanem gyakran egy általános állapotromlás első jele. Az esést kiváltó okok – például látásromlás, egyensúlyzavar, vérnyomás-ingadozás vagy gyógyszermellékhatások – kivizsgálása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben megelőzhető legyen egy újabb, akár végzetes baleset.

A multidiszciplináris ellátás szerepe

A modern szemlélet szerint a combnyaktörés ellátása nem kizárólag ortopédiai feladat. Ideális esetben a beteg kezelésében részt vesz belgyógyász, geriáter, gyógytornász, dietetikus és – szükség esetén – pszichológus is. A megfelelő fehérje- és energiabevitel például alapfeltétele a sebgyógyulásnak és az izomerő visszanyerésének, mégis gyakran háttérbe szorul az időskori étvágytalanság miatt.

A gyógyszerek felülvizsgálata szintén fontos: az altatók, nyugtatók, egyes vérnyomáscsökkentők fokozhatják az elesés kockázatát, ezért a törés után indokolt ezek átgondolása és szükség szerinti módosítása.

Hosszú távú kilátások és tanulságok

A combnyaktörés súlyos, életet veszélyeztető állapot, amely túlmutat egy egyszerű csontsérülésen. Nemcsak a csont, hanem az egész szervezet kerül próbatétel elé. Ugyanakkor megfelelő, időben megkezdett ellátással és következetes rehabilitációval sok beteg visszanyerheti mozgásképességét és önállóságát.

A legfontosabb üzenet talán az, hogy a megelőzés és a korai felismerés döntő jelentőségű. A csontritkulás kezelése, az elesések kockázatának csökkentése, valamint az idősödő szervezet jelzéseinek komolyan vétele nemcsak egy törést, hanem akár egy életet is megmenthet.

Gyakori kérdések a combnyaktörésről

Minden combnyaktörés műtétet igényel?

Az esetek döntő többségében igen. A combnyak anatómiai sajátosságai miatt a konzervatív, műtét nélküli kezelés ritkán vezet jó eredményre, különösen időseknél. A stabil rögzítés vagy a protézis beültetése nemcsak a gyógyulást segíti, hanem a súlyos szövődmények – például a tartós fekvés következményei – kockázatát is csökkenti.

Mennyi idő után lehet újra lábra állni combnyaktörés után?

Ez nagyban függ a törés típusától, a választott műtéti megoldástól és az általános egészségi állapottól. Sok esetben már a műtétet követő 1–2 napon belül megkezdik az ültetést és az óvatos terhelést gyógytornász irányításával. A teljes testsúlyterhelés időpontját az operáló orvos határozza meg.

Lehet-e teljesen felépülni combnyaktörés után?

Fiatalabb, jó általános állapotú betegeknél gyakran igen. Idősebb korban a teljes felépülés esélye csökken, de megfelelő rehabilitációval sokan visszanyerik önálló járóképességüket. A kimenetel nagymértékben függ a korábbi aktivitási szinttől és a társbetegségektől.

Miért olyan veszélyes a combnyaktörés időskorban?

Nem önmagában a csonttörés a legnagyobb veszély, hanem az azt követő szövődmények. A tartós mozdulatlanság növeli a tüdőembólia, a tüdőgyulladás, a felfekvések és az izomleépülés kockázatát. Emellett az idősek szervezete lassabban regenerálódik, és gyakran több krónikus betegség is jelen van.

Mennyi ideig tart a rehabilitáció?

A rehabilitáció általában több hónapot vesz igénybe. Az első 6–12 hét a csontgyógyulás szempontjából kritikus, de az izomerő, az egyensúly és a biztonságos járás visszanyerése ennél hosszabb időt is igényelhet. Protézis beültetése esetén a teljes felépülés akár egy évet is igénybe vehet.

Előfordulhat-e újabb combnyaktörés?

Igen, különösen kezeletlen csontritkulás esetén. Az egyik oldali combnyaktörés után a másik oldalon is fokozott a kockázat. Ezért rendkívül fontos az alapbetegség felismerése és célzott kezelése, valamint az elesésmegelőző intézkedések bevezetése.

Milyen jelek utalhatnak szövődményre a gyógyulás során?

Figyelmeztető jel lehet a fokozódó fájdalom, a láz, a seb körüli bőrpír vagy váladékozás, a hirtelen fellépő légszomj, mellkasi fájdalom, illetve az alsó végtag hirtelen duzzanata. Ezek azonnali orvosi vizsgálatot igényelnek.

Segíthet-e a gyógytorna akkor is, ha fájdalmas a mozgás?

Igen, sőt kifejezetten szükséges. A gyógytorna mindig az aktuális állapothoz igazodik, célja nem a fájdalom fokozása, hanem a biztonságos mozgás visszatanítása. A túlzott kímélet hosszú távon több kárt okozhat, mint az óvatos, szakember által vezetett mozgás.

Mit tehet a család a felépülés támogatásáért?

A lelki támogatás, a türelem és a biztonságos otthoni környezet kialakítása kulcsszerepű. Az elesésveszély csökkentése, a rendszeres mozgás ösztönzése és az orvosi, gyógytornászati előírások betartása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg a lehető legjobb állapotba kerüljön vissza.

Felhasznált irodalom:

• American Academy of Orthopaedic Surgeons (AAOS) Hip Fractures - OrthoInfo - AAOS
• NHS Hip fracture: causes, treatment, recovery Broken hip
• StatPearls / NCBI Bookshelf – Femoral Neck Fractures
• UpToDate – Patient education: Hip fracture (Beyond the Basics)
• International Osteoporosis Foundation (IOF) – Osteoporosis and hip fracture risk