Delirium tremens

Hosszú ideje súlyosan alkoholfüggő személynél az alkohol megvonására jelentkező alkoholmegvonásos szindróma legsúlyosabb, életveszélyes állapota, mely sürgősségi pszichiátriai beavatkozást, nem egyszer intenzív ellátást tesz szükségessé.

A delirium tremens előfordulása

Az alkoholbetegek mintegy 15 százalékában alakul ki.

A delirium tremens tünetei

Az alkohol megvonására jelentkező tünetek, az ivás abbahagyását követően 7-10 óra múlva jelentkeznek: a beteg egyre feszültebb, nyugtalan, izzad, hányingere van, egész testében reszket. A delíriumra jellemző tünetcsoport később, az alkoholfogyasztás abbahagyása után 5-8 nappal alakul ki.

• Szorongással, végtagremegéssel kezdődik, mely kiterjedhet a fejre, extrém esetben epilepszia-szerű görcsrohammá fokozódhat.
• Megfigyelhetőek a vegetatív idegrendszer izgalmi tünetei: izzadás, szapora szívverés, emelkedett testhőmérséklet.
• A folyamat előrehaladtával a beteg gondolkodása zavarodottá válik, érzékcsalódások lépnek fel. Ezek a hallucinációk általában kellemetlen jellegűek, tipikus esetben a beteg bogarakat, patkányokat "lát" az ágyán, a testén, a falon, ezeket szedegeti, söprögeti magáról.

A delirium tremens okai

Kialakulásának háttere nem teljesen tisztázott. Delirium tremens állapotában több központi idegrendszeri biokémiai folyamatot figyeltek meg, melyek összefüggésbe hozhatóak, de a szervezet elektrolit- és folyadék-háztartásának felborulásának is részese lehet a folyamatnak. Veszettség esetén is gyakori tünet.

A delirium tremens lefolyása

Kezelés nélkül 15-20%-ban halálhoz vezet a keringés összeomlása, vagy egyéb fellépő betegség következtében. Napjainkban – a korai diagnózis és megfelelő kezelés mellett - ez már csak néhány százalék. A delírium lezajlását követően az esetek egy részében átmeneti szellemi hanyatlás vagy Korsakoff-szindróma alakulhat ki. Ezen kívül hónapokig alvászavar, szorongás, depresszió, ingerlékenység, érzelmi labilitás jelentkezhet.

A delirium tremens diagnózisa

A kórelőzmény, a tipikus tünetek és laborvizsgálatok ismeretében a diagnózis felállítható. A laboratóriumi leletek a folyadék- és ion-háztartás egyensúlyának eltolódásait, a máj-, hasnyálmirigy működési zavarát, és egyéb anyagcserezavarokat is mutathatnak.

A delirium tremens terápiája

A delirium tremens kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. Legfontosabb a vitális tünetek (keringés, légzés) monitorozása, szükséges esetén támogatása, a folyadék- és elektrolit-háztartás helyreállítása megfelelő folyadék, ionok visszapótlásával (infúzió). A központi idegrendszer fokozott ingerlékenységének csökkentésére nyugtatók, az érzékcsalódások, nagyfokú nyugtalanság kezelésére antipszichotikumok adandóak. Epilepsziás rosszullétekben antiepileptikumokat használnak.

A delirium tremens felismerése gyakran nem könnyű feladat sem a családtagoknak, sem a laikus környezetnek

Sokszor az első jelek nem is tűnnek valódi vészjelzésnek: az érintett csupán idegesebb, ingerlékenyebb, alvása felszínes, mozgolódóvá válik. Ezzel párhuzamosan romlik a koncentráció, a beteg nehezen követi a beszélgetéseket, figyelme elkalandozik. Ezek az apró jelek azt mutatják, hogy a szervezet már elkezdett reagálni az alkohol hirtelen hiányára, a központi idegrendszer pedig próbálja visszanyerni egyensúlyát. A DT kialakulása azonban nem egyik pillanatról a másikra történik: egy sajátos, hullámzó folyamat, melyben a józan pillanatok könnyen váltakoznak zavartsággal és agitációval.

A súlyos nyugtalanság és az éjjeli rosszabbodás különösen jellegzetes. A nap folyamán enyhülni látszó tünetek estére újból felerősödhetnek, emiatt az érintett gyakran nem alszik, vagy ha mégis, az alvás rendkívül megterhelő, rémálmokkal teli. A kialvatlanság tovább rontja a mentális funkciókat, így egy ördögi kör alakul ki: a szervezet kimerül, miközben a központi idegrendszer túlingerelt állapotban marad. Ez az ingadozó kép a DT egyik legfontosabb ismertetőjegye.

A hallucinációk gyakran fenyegető jellegűek, és nemcsak látási, hanem hallási vagy tapintási formában is jelentkezhetnek. A beteg érezheti úgy, mintha „mászkálnának” rajta élőlények, vagy mintha valaki beszélne hozzá a szobában. Ezek a tünetek nem csupán ijesztők, de extrém stresszt okoznak, amely tovább gyorsítja a keringést és emeli a vérnyomást. Gyakori, hogy az érintett a zavartság miatt agresszívvé válik – nem rossz szándékból, hanem mert a valóság és az álomszerű élmények összemosódnak számára. Ezért is olyan lényeges a szakellátás: az orvosi felügyelet biztosítja, hogy a beteg fizikailag és pszichésen is biztonságban legyen.

A delirium tremens kezelésében kiemelt szerepet kap a megfelelő környezet

A kórházakban erre külön protokollok léteznek: csendes, félhomályos helyiség, állandó felügyelet, gyors beavatkozás lehetősége. A beteg nyugtatása nemcsak gyógyszerekkel történik; fontos, hogy ismerős hangon, megnyugtató módon kommunikáljanak vele, mert a kiszámítható emberi jelenlét is csökkenti a félelemérzetet. Bár a DT gyakran jár súlyos pszichés tünetekkel, maga a kezelés egyértelműen orvosi feladat, ezért a pszichiáter, intenzív terápiás szakember és belgyógyász együtt dolgozik a beteg stabilizálásán.

A betegség utóhatásai sokszor alábecsültek

A delirium lezajlása után az érintett hetekig-hónapokig érezheti úgy, hogy „nem önmaga”. A figyelemzavar, a lassult gondolkodás, a memóriazavar vagy az érzelmi hullámzások gyakoriak, és még abban az esetben is megjelenhetnek, ha nem alakul ki Korsakoff-szindróma. A családtagok ilyenkor nehéz helyzetbe kerülhetnek: azt látják, hogy az alkohol már nincs jelen, mégis furcsán viselkedik a hozzátartozójuk. Fontos megérteni, hogy a DT olyan intenzív megterhelést jelent az agynak, amelynek feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. A teljes felépüléshez türelemre, pszichés támogatásra és szakember bevonására is szükség lehet.

A delirium tremens azonban nem csupán akut probléma, hanem egy óriási figyelmeztetés is!

Aki egyszer átéli, annál nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a következő megvonás újra DT-hez vezet. A megelőzés ezért kulcsfontosságú. A hosszú távú absztinencia elérése sok esetben addiktológus, pszichiáter, pszichológus és szociális munkás közös munkáját igényli. Az alkoholról való tartós leszokás általában nem pusztán akaraterő kérdése: a szervezet évtizedek alatt hozzászokik az alkohol jelenlétéhez, így a megvonás testi és pszichés szinten is komoly kihívást jelent. A biztonságos leszokás gyakran orvosi felügyelet mellett, kontrollált körülmények között történik.

A modern orvostudomány a DT mellett a megelőzésre is egyre nagyobb hangsúlyt fektet

A kórházi osztályokon és ambulanciákon vizsgálják a vitamin- és ásványianyag-hiányt, különösen a tiaminhiányt, amely központi szerepet játszik a neurológiai szövődmények kialakulásában. A tiamin pótlása minden alkoholmegvonás során alapvető, mert segít megelőzni az agykárosodást. A folyadék- és ionháztartás rendszeres ellenőrzése szintén alapfeladat, hiszen a súlyos hiányállapotok önmagukban is életveszélyesek lehetnek.

A társadalmi és pszichés tényezők ugyanakkor nem elhanyagolhatók

Az alkoholfüggőség sokszor a megküzdési stratégiák hiányosságára, gyermekkori traumákra, pszichiátriai betegségekre vagy egyszerűen a tartós túlterheltségre vezethető vissza. A DT egy olyan végpont, amely után ritkán van visszaút az „alkalmi iváshoz”. A felépülés útja sokszor csak akkor indul el, ha az érintett megérzi: ez az élmény valóban az életét veszélyeztette. Megfelelő támogatással azonban az alkoholfüggőségből való felépülés lehetséges – nem egyik napról a másikra, de lépésről lépésre, fokozatosan.

Összegezve

A delirium tremens tehát egy olyan állapot, amely egyszerre következménye és tünete az alkoholfüggőség súlyos stádiumának. Bár a modern kezelési lehetőségek jelentősen javították a betegek túlélési esélyeit, a DT továbbra is az egyik legveszélyesebb megvonásos szövődmény. Az időben történő felismerés, a megfelelő orvosi ellátás és az utókezelésben való részvétel együtt biztosíthatják, hogy az érintett hosszú távon is visszanyerje testi és lelki stabilitását, és megkezdhesse a józan élet felé vezető utat.

Gyakori kérdések a delirium tremensről

Meddig tart a delirium tremens?

A delirium tremens (DT) általában 3–5 napig zajlik, de a teljes lecsengés akár egy hétig is eltarthat. A tünetek gyakran éjszaka rosszabbodnak, és hullámzóan jelentkeznek. A felépülés utáni kognitív zavarok (pl. feledékenység, fáradékonyság, érzelmi labilitás) viszont hetekig-hónapokig is fennállhatnak.

Lehet-e valaki delirium tremensben anélkül, hogy tudna róla?

A delírium állapotára jellemző a tudatzavar és a dezorientáltság, ezért a beteg gyakran nem emlékszik a történtekre. A környezet azonban szinte mindig felismeri, mivel a hallucinációk, az erős nyugtalanság, a zavart viselkedés és a vegetatív tünetek (izzadás, láz, szapora pulzus) egyértelműek.

Miért alakul ki a DT több nappal az alkoholfogyasztás abbahagyása után?

A súlyos alkoholfüggőség hosszú távon áthangolja az agy ingerületátvivő rendszereit. Amikor az alkohol hirtelen eltűnik, a központi idegrendszer túlzottan aktívvá válik. Ez a túlműködés csúcspontja több nap elteltével jelentkezik, ezért a delírium nem azonnal, hanem általában az 5–8. napon alakul ki.

Veszélyesek-e a DT közben jelentkező hallucinációk?

Igen, közvetve nagyon is. A beteg gyakran fenyegető tartalmú hallucinációkat él át, amelyek miatt pánikba eshet vagy agresszívan reagálhat. Ez nemcsak ön- vagy közveszélyessé teheti, hanem tovább növeli a szív- és érrendszeri megterhelést is. A kórházi felügyelet ezért életmentő.

Mekkora a halálozási arány delirium tremensben?

Kezelés nélkül a halálozás 15–20% közötti is lehet. Modern orvosi ellátás mellett ez néhány százalékra csökkent, de továbbra is az egyik legveszélyesebb alkoholmegvonásos állapotnak számít.

Hogyan kezelik a DT-t a kórházban?

A kezelés több pontból áll:

• a keringés és a légzés folyamatos monitorozása
• folyadék- és ionpótlás infúzióval
• benzodiazepin nyugtatók adása a túlingereltség csökkentésére
• antipszichotikumok a hallucinációk és nagyfokú agitáció kezelésére
• szükség esetén antiepileptikumok a görcsrohamok megelőzésére

Emellett csendes, biztonságos környezet és folyamatos személyes felügyelet biztosított.

Meg lehet előzni a delirium tremenst?

Igen, de csak akkor, ha a leszokás nem hirtelen, és orvos felügyelete mellett történik. A kontrollált, fokozatos megvonás, a tiaminpótlás és az elektrolit-egyensúly fenntartása jelentősen csökkentik a kockázatot. A legfontosabb mégis a professzionális addiktológiai segítség, mert az önálló „otthoni” leszokási kísérletek gyakran vezetnek DT-hez.

A delirium tremens után visszatérhet-e valaki a korábbi ivási szokásaihoz?

A DT olyan súlyos figyelmeztető jel, amely után az orvosok nem javasolják az alkohol bármilyen formájához való visszatérést. Aki egyszer DT-t élt át, annál nagyon magas a kockázata annak, hogy új megvonáskor ismét kialakul – akár még súlyosabb formában.

Okozhat-e maradandó károsodást?

Előfordulhat. A deliriumot követő heteken át tartó memória- és figyelemzavar gyakori. Súlyos esetben, vagy ha tiaminhiány is fennáll, kialakulhat a Korsakoff-szindróma, amely tartós kognitív károsodással jár.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

Minden olyan esetben, amikor alkoholfüggő személy az ivás abbahagyása után remegést, izzadást, nagyfokú nyugtalanságot, hallucinációkat vagy zavartságot mutat. Ha roham jelentkezik, ha a beteg nem reagál megfelelően, vagy agresszívvá válik, azonnal mentőt kell hívni, mivel a DT életveszélyes állapot.

Felhasznált irodalom: Tringer László: A pszichiátria tankönyve 1999. Semmelweis Kiadó