Gombamérgezésnek csak a mérgező gombafajok elfogyasztása okozta betegséget lehet tekinteni.
A mérgezés lehetősége és intenzitása még azonos gombafajon belül is különböző lehet, a gomba fejlettségének, az elkészítés módjának és az elfogyasztott gomba mennyiségétől függően. A gombamérgezéseknek két nagy csoportja van: a rövid- (1-2 h) és a hosszú (5-24 h) lappangási idejű mérgezések.
A gombamérgezés tünetei változatosak lehetnek, de leggyakrabban hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, szédülés, gyengeség, nyálfolyás, izzadás jelentkeznek, melyek órákon belül vagy akár napok múlva is előjöhetnek, jelezve az emésztőrendszeri panaszokat (hasfájás, rosszullét), idegrendszeri tüneteket (zavartság, hallucináció, koordinálatlan mozgás) vagy komolyabb szervi károsodást, mint a sárgaság vagy vesekárosodás, utóbbi esetben rendkívül fontos a sürgős orvosi segítség.
Forrás: Shutterstock
A gomba elfogyasztásának ténye és a jellegzetes tünetek alapján.
A gombamérgezések kimenetele rendkívül széles skálán mozoghat. Az enyhébb, rövid lappangási idejű mérgezések többsége megfelelő folyadékpótlás és tüneti kezelés mellett maradandó következmények nélkül gyógyul.
Ezzel szemben a hosszú lappangási idejű, különösen a phalloidin típusú mérgezések esetén a halálozás kockázata ma is jelentős, még korszerű intenzív ellátás mellett is.
A prognózist alapvetően meghatározza az elfogyasztott gomba mennyisége, a beteg életkora, általános egészségi állapota, valamint az, hogy milyen gyorsan jut el szakszerű orvosi ellátásra. Különösen rossz prognózist jelent, ha a beteg csak a tünetek átmeneti enyhülésekor fordul orvoshoz, mert ez a phalloidin típusú mérgezések jellegzetes, félrevezető szakasza.
Gyermekeknél már kis mennyiségű mérgező gomba elfogyasztása is súlyos állapothoz vezethet, mivel testtömegükhöz viszonyítva nagyobb dózis jut a szervezetükbe. Az idősek esetében az alapbetegségek – például szív-, máj- vagy vesebetegség – tovább rontják a kimenetelt, és a kiszáradás, valamint az elektrolitzavarok gyorsabban életveszélyes állapotot idézhetnek elő. Ezért e korcsoportoknál már enyhébb tünetek esetén is indokolt az azonnali orvosi kivizsgálás.
Gombamérgezés gyanúja esetén az egyik legfontosabb teendő az azonnali orvosi segítségkérés. Otthoni „házi praktikák”, például hánytatás, alkohol itatása vagy tej fogyasztása nemcsak hatástalanok, hanem kifejezetten veszélyesek is lehetnek.
Amennyiben a beteg eszméleténél van, fontos, hogy ne fogyasszon további ételt vagy italt, és lehetőség szerint őrizzenek meg mintát az elfogyasztott gombából, az ételmaradékból vagy akár a hányadékból, mert ezek nagy segítséget jelenthetnek a pontos diagnózis felállításában. Eszméletlen betegnek semmilyen körülmények között nem szabad szájon át folyadékot adni.
Egyes gombafajok – például a tintagomba – önmagukban nem mérgezőek, azonban alkohollal együtt fogyasztva súlyos tüneteket okozhatnak. Ennek oka az úgynevezett koprin hatás, amely gátolja az alkohol lebontását, és kipirulással, hányingerrel, szapora szívveréssel, vérnyomáseséssel járhat. Ez a reakció akár napokkal a gomba elfogyasztása után, alkoholfogyasztás hatására is jelentkezhet, ezért fontos tudni, hogy a gombamérgezés nem mindig azonnal, és nem mindig klasszikus tünetekkel lép fel.
Nemcsak emberek, hanem háziállatok – elsősorban kutyák – is szenvedhetnek gombamérgezéstől. A kertben vagy séta közben elfogyasztott gombák hányást, hasmenést, idegrendszeri tüneteket, súlyos esetben máj- és vesekárosodást okozhatnak. Állatoknál különösen nehéz felismerni a mérgezést, mert a tünetek gyakran nem specifikusak. Gyanú esetén haladéktalanul állatorvosi ellátás szükséges, és itt is fontos, ha lehetséges, a gombaminta bemutatása.
A gombamérgezések döntő többsége megelőzhető lenne megfelelő körültekintéssel. Magyarországon csak olyan gombát szabad elfogyasztani, amelyet szakképzett gombaszakellenőr bevizsgált. A népi hiedelmek – például hogy az ezüstkanál elszíneződése vagy a csigarágás a gomba ehetőségét jelzi – teljes mértékben megbízhatatlanok. A mérgező és az ehető gombák gyakran megtévesztően hasonlóak, és még tapasztalt gombagyűjtők is tévedhetnek. A gyilkos galóca például fiatal állapotban könnyen összetéveszthető csiperkével vagy galambgombával.
Fontos tudni azt is, hogy a hőkezelés nem semlegesíti a legtöbb gombatoxint. A főzés, sütés, szárítás vagy fagyasztás nem teszi ártalmatlanná a mérgező gombákat, ezért az „alapos átfőzés” nem jelent védelmet a mérgezés ellen.
Gyakori tévhit, hogy az erdei állatok által fogyasztott gombák ember számára is biztonságosak. Számos állatfaj olyan toxinokat is képes lebontani, amelyek az emberi szervezetben súlyos mérgezést okoznak. Szintén félrevezető az a feltételezés, hogy a kellemes íz vagy illat kizárja a mérgező hatást: a gyilkos galóca íze például kifejezetten enyhe, nem riasztó.
A gombamérgezések minden évben visszatérő közegészségügyi problémát jelentenek, különösen csapadékos, meleg időszakokban, amikor a gombák tömegesen jelennek meg. Bár az ellenőrzési rendszer és a lakossági tájékoztatás sokat javult, még mindig előfordulnak súlyos, akár halálos kimenetelű esetek. Ezek nagy része megelőzhető lenne tudatosabb gombafogyasztással és azzal, ha a tünetek megjelenésekor a betegek nem késlekednének orvoshoz fordulni.
A gombamérgezés nem csupán kellemetlen gyomor-bélrendszeri panaszokat okozó állapot lehet, hanem életveszélyes, súlyos szervkárosodással járó betegség is. A hosszú lappangási idejű mérgezések különösen alattomosak, mert a kezdeti javulás hamis biztonságérzetet kelthet. A legfontosabb üzenet a megelőzés: csak bevizsgált gombát szabad elfogyasztani, gyanú esetén pedig azonnal orvosi segítséget kell kérni. A gyors felismerés és a megfelelő ellátás életet menthet.
Nem minden vadon termő gomba mérgező, ugyanakkor laikus szemmel rendkívül nehéz biztonsággal megkülönböztetni az ehető és a mérgező fajokat. Több életveszélyes gomba is létezik, amely megjelenésében nagyon hasonlít közismert, ehető fajtákra. Ezért vadon szedett gombát kizárólag gombaszakellenőr bevizsgálása után szabad elfogyasztani.
Nem. Ez az egyik legveszélyesebb tévhit. A legtöbb gombaméreg hőálló, vagyis a főzés, sütés, szárítás, fagyasztás nem semlegesíti a toxikus anyagokat. A gyilkos galóca mérgei például főzés után is változatlanul életveszélyesek maradnak.
Ez a mérgezés típusától függ. Vannak rövid lappangási idejű mérgezések, ahol a tünetek már 1–2 órán belül megjelennek, de a legsúlyosabb eseteknél akár 5–24 óra is eltelhet a panaszok jelentkezéséig. A hosszú lappangási idő kifejezetten rossz prognosztikai jel lehet.
Sajnos ez nem feltétlenül igaz. Különösen a phalloidin típusú mérgezésekre jellemző, hogy a súlyos, életveszélyes májkárosodás előtt átmeneti javulás jelentkezhet. Ezért gombafogyasztást követően jelentkező bármilyen tünet esetén indokolt az orvosi kivizsgálás.
A termesztett, ellenőrzött körülmények között forgalmazott gombák fogyasztása önmagában nem jelent mérgezési kockázatot. Ugyanakkor romlott, nem megfelelően tárolt gomba okozhat ételmérgezés-szerű tüneteket, ami nem klasszikus gombamérgezés, de szintén orvosi ellátást igényelhet.
Nem igaz. Sok állatfaj képes lebontani olyan gombatoxinokat, amelyek az emberi szervezetben súlyos mérgezést okoznak. Az állatok viselkedése semmilyen módon nem alkalmas a gomba ehetőségének megítélésére.
Azonnal orvosi segítséget kell kérni, és lehetőség szerint mentőt hívni. Fontos, hogy ne próbálkozzon hánytatással vagy „házi ellenszerekkel”. Ha van rá mód, érdemes megőrizni az elfogyasztott gomba maradékát, mert ez segítheti a diagnózist.
Igen. Gyermekeknél már kis mennyiségű mérgező gomba is súlyos, gyorsan romló állapotot okozhat. Náluk a kiszáradás és az elektrolitzavarok is hamarabb válhatnak életveszélyessé, ezért különösen fontos a gyors orvosi ellátás.
Előfordulhat, de ez rendkívül veszélyes hamis biztonságérzetet adhat. A mérgezés súlyossága függ a gomba toxintartalmától, az elfogyasztott mennyiségtől és az egyéni érzékenységtől is. Ami egyszer „szerencsésen” nem okozott bajt, máskor akár halálos is lehet.
Leginkább csapadékos, melegebb időszakokban, nyár végétől őszig fordulnak elő, amikor a vadon termő gombák tömegesen jelennek meg. Ilyenkor különösen fontos a körültekintés és a szakellenőrzés igénybevétele.
Felhasznált irodalom: