Ezeket látta már?

Halláskárosodás - korai szűrés

Versenyfutás az idővel - Taps helyett műszer. Megvan keze, lába? Ép, és egészséges? - ezt kérdezi szinte minden anya, amikor újszülött gyermekét először látja. Jókay Kinga, az egyik budapesti egészségközpont gyermekorvosa szerint ilyenkor vizsgálatok egész sora hivatott eldönteni az esetleges egészségügyi rendellenességek korai felismerését.

- Ha látszólag szép, formás, eleven a baba, az még nem biztosíték arra, hogy minden teljesen rendben van. A kicsik hallásával kapcsolatban különösen fontos az időben felismert, és felállított pontos diagnózis, mivel az első hat hónap kritikus a beszédfejlődés, beszédértés szempontjából - hangsúlyozza.

Halláskárosodás - korai szűrés

- A hallásvizsgálat tehát különös figyelmet igényel újszülöttkorban.

- Ez így van, mivel a leggyakoribb születési rendellenességről van szó, amit az esetek 50 százalékában genetikai rendellenességek okoznak. A másik 50 százalékban pedig szerzett károsodásról van szó, amelyet kiválthatnak méhen belüli fertőzések, bizonyos, terhesség alatt szedett gyógyszerek, koraszülés, vagy akár az arc vagy fül fizikai rendellenessége. A nemzetközi felmérések szerint minden ezer csecsemőből egy-hatot érint a halláskárosodás.

- Mit jelent a korai szűrés?

- Magyarországon még legtöbb esetben a hagyományos "próbákat" végzik ezzel kapcsolatban, ami azt jelenti, ha az anya vagy az orvos azt veszi észre, hogy a baba nem megfelelően reagál a hangokra, zajokra, akkor tapssal, csettintéssel "teszik próbára" hallásélességét. Ez a módszer azonban elavult, bizonytalan és szubjektív, ezzel nem szűrhető ki, hogy milyen mértékben és mindkét füllel egyformán jól hall-e a kicsi.

A halláskárosodás szűrésének már a születés első hetében meg kell történnie. A korai felismerés rendkívül fontos, hogy szükség esetén a lehető legkorábban, már hat hónapos kor előtt megkezdődhessen a kezelés. A szülő általában csak kétéves kor körül veszi észre a gyerek hallászavarát, és így sok értékes idő vész el, amit már korábban az eredményes kezelésre lehetett volna fordítani.

- A csettintés és taps helyett tehát ma mást alkalmaznak.

- Kiváló lehetőség az úgynevezett otoakusztikus emissziós vizsgálati módszer, amely pontos képet ad a kicsi hallásáról, és semmilyen kellemetlenséggel nem jár. A vizsgálat során a baba egyik, majd másik fülébe puha érzékelőt helyeznek, amely halk, kattanó hangokat bocsát ki, és méri a belső fülből érkező válaszreakciókat.

A szűrést akkor érdemes végezni, ha a gyerek nyugalomban van, alszik vagy eszik, mert a mérés pontosságát befolyásolja, ha mocorog vagy sír, esetleg a füle tele van fülzsírral, magzatmázzal. Ha a vizsgálat többszöri ismétlés után is kedvezőtlen eredményt mutat, audiológiai vizsgálatot érdemes végeztetni, amelynek során a különböző magasságú hangokra adott agyi reakciót mérik.

- Ha egy ilyen egyszerű szűrő módszer létezik, miért nem használják általánosan?

- Ezt magam sem értem. Az Egyesült Államokban 2000-ben törvényt hoztak, hogy az újszülött kibocsátása előtt el kell végezni a hallásvizsgálatot. Úgy tudom, van már nálunk is egy-két szülészeti osztály, ahol alkalmazzák az ingyenes, megbízható szűrést. A mi egészségcentrumunkat is egyre több csecsemővel keresik fel a vizsgálat elvégzése érdekében. Ez a szűrés nem drága, és roppant egyszerű, a műszeren kívül még orvos sem kell hozzá, ápolónő, asszisztensnő képes elvégezni 30 másodperc alatt.

- A halláskárosodás felismerése után mi a teendő?

- Ma már különféle kezelési módszerek állnak rendelkezésre, ezek közül a legoptimálisabb kiválasztása mindig a halláskárosodás mértékétől függ - ami lehet enyhe, közepes és súlyos -, illetve az érintett személyek elképzeléseitől. A szülők dönthetnek a hagyományos orvosi megoldások - műtét, hallókészülék - használata mellett, de kérhetik szakemberek segítségét a jelbeszéd, a szájról olvasás technikájának elsajátításához is.

Célszerű több oldalról megközelíteni a problémát, és a lehetséges kezelési módokat esetleg kombinálva alkalmazni a hatékony eredmény érdekében. A lényeg mindenképpen az: ne maradjon kezeletlen egyetlen hallássérült gyermek sem. A későn felismert vagy nem megfelelően kezelt halláskárosodás ugyanis igen súlyos következményekkel járhat.

A gyerek, aki képtelen megfelelően kommunikálni és megérteni környezetét, magába zárkózik, sérül a lelke, személyiségzavar alakulhat ki nála, csökken az önbecsülése a folyamatos kudarcélmények miatt, nem találja a helyét a közösségben, nehézzé válik számára a társadalmi beilleszkedés, a kapcsolatok alakítása - vagyis egész életére kedvezőtlenül hat, ha ezt az egészségügyi problémát elhanyagolják.

Forrás: MTI