Hogyan toborozzunk betegeket ritkább betegségek vizsgálataihoz?
A klinikai vizsgálatok kulcsszerepet játszanak többek között új rákellenes terápiák megtalálásakor, de csekély számú a toborozható beteg. Ez a szám mintegy 5%-ra tehető, ezért új stratégiákat kell kialakítani, különösen a ritka betegségeknél, ahogy eleve nagyon alacsony az esetszám. A közelmúltban megrendezett Tüdőrák Világkongresszuson új stratégiát mutattak be, ahol példaként egy igen ritka daganattípus szerepelt (a mesothelioma).
Charles B. Simone professzor az amerikai Penn's Abramson Cancer Center vezető radiológusa szerint a toborzás alkalmával néhány tényezőre kell fókuszálni, mint pl. a lehetséges pozitív betegségkimenetel, a betegek random (véletlenszerű) beosztása, az emberbaráti szempontok, és több időt fordítani a betegekkel való megbeszélésekre, ez mind növelheti együttműködő készségüket a klinikai vizsgálatokban való részvételre.
Hogyan toborozzunk betegeket ritkább betegségek vizsgálataihoz?
Forrás: MTI
A példaként felhozott betegség egy mellhártyát érintő daganat volt (malignus pleuralis mesothelioma). Ez ritka daganatos kórkép, magas azbeszt-porártalomnak kitett személyek között fordul elő általában.
A mellkasi, tüdőgyógyász szakorvosok csapata bemutatta a kongresszus számára, hogyan tudtak e ritka betegségben mégis kellő számú beteget toborozni a vizsgálatokhoz. Meglepően jó eredményeket kaptak a mellhártya teljes eltávolításával, egyéb beavatkozásokkal, és a kemoterápiával. A betegek bevonása nem volt egyáltalán könnyű, ezért a fent említett "résztvevői szándék növelése" akcióba fogtak az orvosok.
Azokat a mesotheliomás betegeket vonták be, akikről előre sejtették, hogy radikális műtéten fognak átesni. Összesen 25 beteg vett részt az ún. strukturált interjún, kaptak részletes írásos anyagot az elvégzendő műtéti eljárásról, rákérdeztek motivációikra, aggodalmaikra a műtétet illetően. A részvételi szándékot 1-6-ig terjedő mérőskálán pontozták, melyen a 6-os érték volt a legerősebb részvételi szándék kinyilvánítása.
Nyolc beteggel a kérdőív kitöltését követően további beszélgetést folytattak az orvosok: a várható pozitív kimenetelről, javulásról, a vizsgálat elrendezéséről (tehát hogy mit jelent a véletlenszerű csoportbeosztás), hogyan látja az orvos a vizsgálatot, és az együttérzés a többi beteg felé. Ebben a betegcsoportban jelentősen nőtt a részvételi szándék, mintegy 71%-ra, szemben azokkal, akik nem kaptak részletesebb, behatóbb tájékoztatást az orvostól (ott 25% volt a beválasztás eredményessége).
A résztvevői szándék növelése hatásos eszköz lehet olyan klinikai vizsgálatok esetén, amikor ritka betegségekről beszélünk, és egyébként is nehézségekbe ütközik a betegtoborzás.
http://www.sciencedaily.com/releases/2013/10/131023165256.htm
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
