Scheuermann-kór tünetei, vizsgálata és kezelése

A Scheuermann-kór a serdülőkor leggyakoribb gerincbetegsége. A betegség lényege a csigolyanövekedés zavara, a következményesen kialakuló ékcsigolyák valamint a csigolya zárólemezek egyenetlensége.

A Scheuermann-kór előfordulása

A betegség általában a kamaszkor kezdetén jelentkezik, főleg magas növésű fiataloknál. A serdülők 12%-a érintett. A Scheuermann-kór közel egyforma gyakorisággal fordul elő a két nemben. A növekedés befejeztével a betegség előrehaladása megszűnik, de a tünetek láthatóak maradnak.

A Scheuermann-kór oka

A betegség multifaktoriális, azaz számos tényező kölcsönhatása mellett alakul ki:

• A Scheuermann-kór strukturális oka a csigolya zárólemezében található kollagének rostszerkezetének megváltozása, és az emiatt egyenetlenné váló zárólemezek, amelyekbe benyomatokat képeznek a porckorongok (Schmorl-herniák).
• A kamaszkor kezdetén bekövetkező hirtelen hossznövekedéssel sok esetben nem tud lépést tartani a háti izomzat fejlődése, ezért állandósul a betegnél a helytelen tartás, ami az izomzat egyensúlyának felborulását okozza: a tónusos izmok zsugorodnak, a fázisos izmok pedig gyengülnek.
• Káros hatású a gyakori, nagyfokú mechanikai igénybevétel, túlterhelés (pl.: nehéz fizikai munka, testépítés, egyes versenysportok).
• A pszichés megterhelésnek is szerepe lehet a kedvezőtlen, hanyag testtartás és ezáltal a betegség kialakulásában.

A Scheuermann-kór tünetei, lefolyása

Kezdetben igen ritka a fájdalom előfordulása, csak a hanyag testtartás és a gyors fáradékonyság jellemző. Idővel a gerinc mozgása beszűkül, a beteg nem tudja kiegyenesíteni a hátát. A vállak előreesnek, lekerekítetté válnak, a medence előrebillen, a háti szakasz domborulata fokozódik. Gyakrabban jelentkezik a fájdalom, főképp terhelést követően, de pihenésre szűnik. Végül a fájdalom szinte mindennapossá válik a helytelen statikai viszonyok rögzülése és az izmok, szalagok és ízületek következményes túlterhelése miatt.

Ha a betegség az ágyéki szakaszon jelentkezik, akkor az élettani görbületek ellaposodnak, lapos hát, úgynevezett "botgerinc" alakul ki. Ez gyakrabban jár fájdalommal, ezért ennél a formánál hamarabb fordulnak orvoshoz a betegek.

A Scheuermann-kór diagnózisa

A háti formánál a púposságra figyelnek fel a szülők (nem tud kiegyenesedni a gyermek), az ágyéki formánál pedig a fájdalom miatt fordulnak orvoshoz. A Scheuermann-kór diagnózisát az oldalirányú röntgenfelvételen látható röntgenkép alapján lehet felállítani: egyenetlen csigolya zárólemezek, minimum 3 db ékcsigolya, a porckorongok betüremkedése az egyenetlenségekbe, valamint a csigolyaközti rések beszűkülése.

A Scheuermann-kór terápiája

A kezelés célja a csigolyatest tehermentesítése, a háti izomzat megerősítése, és a helyes tartás megtanítása. A folyamat alakulását röntgenfelvételekkel lehet követni. A gyorsan súlyosbodó formáknál fűző viselésére lehet szükség, amelyet csak a tisztálkodás és a gyógytorna idejére szabad levenni. A fűző segíti a csigolyák tehermentesítését és a görbület kiegyenesítését, de ügyelni kell arra, hogy az izomzatot gyógytornával és úszással fejlesszék, mivel a fűző csökkenti a hátizmok aktív működését.

A Scheuermann-kór megelőzése

A betegség a háti és hasizmok rendszeres edzésével (pl.: úszás) és ezáltal a testtartás javításával, a tanulási környezet ergonomikussá tételével (helyesen beállított szék és íróasztal), valamint a károsító tényezők (nehéz fizikai munka, testépítés, egyes versenysportok) kerülésével előzhető meg.

További hasznos tudnivalók a Scheuermann-kórról

A Scheuermann-kór kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy mennyiben különbözik más gerincdeformitásoktól, különösen az egyszerű tartáshibától vagy az idiopátiás scoliosistól. Fontos hangsúlyozni, hogy míg a hanyag tartás aktív izommunkával – legalább átmenetileg – korrigálható, addig a Scheuermann-kór esetén strukturális eltérésről van szó. A csigolyatestek ék alakú deformitása miatt a gerinc görbülete akaratlagosan nem egyenesíthető ki teljes mértékben. Ez a különbség diagnosztikai és terápiás szempontból is lényeges.

A diagnózis felállítását követően gyakran merül fel a kérdés, hogy szükség van-e további képalkotó vizsgálatokra a röntgenen túl. A mindennapi gyakorlatban a diagnózishoz általában elegendő a jól kivitelezett oldalirányú gerincröntgen.

Bizonyos esetekben – főként atípusos fájdalom, neurológiai tünetek vagy műtéti előkészítés esetén – MRI vizsgálat is indokolt lehet. Az MRI segíthet a porckorongok állapotának megítélésében, a Schmorl-hernia kiterjedésének feltérképezésében, valamint annak kizárásában, hogy más kórkép (például gyulladásos vagy daganatos elváltozás) áll-e a panaszok hátterében. Erről részletesen ír a Radiographics folyóirat áttekintő cikke, amely a Scheuermann-kór képalkotó sajátosságait foglalja össze.

A betegség lefolyásával kapcsolatban sok szülő és érintett fiatal aggódik amiatt, hogy mi várható felnőttkorban. A jó hír az, hogy a Scheuermann-kór aktív szakasza a növekedés lezárultával rendszerint megáll. A kialakult gerincgörbület és csigolyadeformitás azonban megmarad, és bizonyos esetekben felnőttkorban is okozhat panaszokat. Hosszú távú utánkövetéses vizsgálatok szerint az érintettek egy részénél visszatérő vagy krónikus hátfájás jelentkezhet, különösen fizikai megterhelés, ülőmunka vagy statikailag kedvezőtlen testhelyzetek esetén. Ugyanakkor a betegek többsége megfelelő izomerősítéssel és életmódbeli alkalmazkodással teljes értékű, aktív életet élhet. Ezt támasztja alá egy nagy elemszámú dán kohorszvizsgálat is, amely szerint a Scheuermann-kórban szenvedők életminősége hosszú távon csak mérsékelten különbözik az egészséges populációétól.

Külön figyelmet érdemel a sport és a testmozgás kérdése

Gyakori tévhit, hogy a Scheuermann-kóros fiatalokat minden sporttevékenységtől óvni kell. Valójában a jól megválasztott, kontrollált mozgásforma a terápia egyik alappillére. Előnyben részesítendők azok a sportok, amelyek egyenletesen erősítik a törzs izomzatát, javítják a testtudatot és nem járnak hirtelen, nagy terheléssel. Az úszás – különösen a hátúszás – klasszikusan ajánlott, de a gyógytornász által irányított funkcionális tréning, pilates vagy bizonyos jógaelemek is hasznosak lehetnek. Ezzel szemben a nagy súlyokkal végzett erőemelés, a testépítés, valamint az intenzív ütközésekkel járó sportágak kerülendők a növekedési időszakban. A sportolásról szóló szakmai ajánlásokat részletesen összefoglalja az American Academy of Orthopaedic Surgeons betegedukációs anyaga.

A mindennapi élet során nemcsak a sport, hanem az iskolai és otthoni környezet is jelentős szerepet játszik a tünetek alakulásában

A hosszan tartó ülés, a laptop vagy okostelefon fölé görnyedt testhelyzet fokozhatja a háti kyphosist és az izomfáradást. Éppen ezért kiemelten fontos az ergonomikus tanulókörnyezet kialakítása: megfelelő magasságú szék és asztal, a monitor szemmagasságban történő elhelyezése, valamint rendszeres szünetek beiktatása. Ezek az egyszerűnek tűnő lépések hosszú távon jelentősen csökkenthetik a fájdalmat és a funkcionális panaszokat, ahogyan azt több ergonómiai vizsgálat is igazolta (Occupational Medicine).

A Scheuermann-kór pszichés vonatkozásai sem hagyhatók figyelmen kívül

A serdülőkor önmagában is érzékeny időszak, a testkép változásai pedig fokozhatják a szorongást és az önértékelési problémákat. A látványosabb háti púposság miatt egyes fiatalok kerülik a közösségi helyzeteket, sportot vagy akár az iskolai szereplést is. Ilyen esetekben a család támogató hozzáállása, a korrekt tájékoztatás és szükség esetén pszichológus bevonása is sokat segíthet. A bio-pszicho-szociális megközelítés fontosságát hangsúlyozza egy, a Spine folyóiratban megjelent tanulmány, amely szerint a fájdalom megélése és az életminőség szorosan összefügg a pszichés tényezőkkel is.

Ritkán, de felmerülhet a műtéti kezelés lehetősége is

Erre általában csak súlyos, 70–75 fokot meghaladó háti kyphosis, progresszív deformitás vagy konzervatív terápiára nem reagáló, jelentős fájdalom esetén kerül sor. A műtéti megoldások célja a gerinc egyensúlyának helyreállítása és a fájdalom csökkentése, ugyanakkor komoly beavatkozásról van szó, amely alapos mérlegelést igényel. A műtéti indikációkat és eredményeket részletesen tárgyalja egy átfogó szakmai ajánlás a Global Spine Journal hasábjain.

Összegezve

Összességében a Scheuermann-kór egy komplex, több tényező által befolyásolt betegség, amelynek kezelése és utánkövetése hosszú távú együttműködést igényel az érintett, a család és az egészségügyi szakemberek között. A korai felismerés, a személyre szabott terápia és a tudatos életmód jelentősen javíthatja a kimenetelt és az életminőséget.

Gyakori kérdések a Scheuermann-kórról

Kinőhető-e a Scheuermann-kór?

A Scheuermann-kór nem „nőhető ki” abban az értelemben, hogy a már kialakult csigolyadeformitások maguktól eltűnnének. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a betegség aktív romlása a növekedés befejeztével megáll. A megfelelő kezelés – gyógytorna, izomerősítés, életmódbeli alkalmazkodás – mellett a panaszok jelentősen csökkenthetők, és sok érintett felnőttkorban alig vagy egyáltalán nem tapasztal fájdalmat.

Okozhat-e maradandó mozgáskorlátozottságot?

A legtöbb esetben nem. Bár a háti gerinc mozgástartománya valamelyest beszűkülhet, ez ritkán jár olyan mértékű funkcióvesztéssel, amely a mindennapi életet komolyan akadályozná. Súlyos, kezeletlen esetekben azonban tartós fájdalom és terhelési panaszok fennmaradhatnak, ezért fontos a korai felismerés és a rendszeres kontroll.

Örökölhető a Scheuermann-kór?

A betegség kialakulásában genetikai hajlam is szerepet játszhat, ezt több családi halmozódást leíró vizsgálat is alátámasztja. Ugyanakkor nem klasszikus értelemben vett öröklődő betegségről van szó, hanem olyan állapotról, ahol a genetikai tényezők környezeti és életmódbeli hatásokkal együtt érvényesülnek.

Mindig szükség van fűző viselésére?

Nem. Fűzőkezelésre általában csak gyorsan romló, kifejezettebb görbület esetén, a növekedési időszakban kerül sor. Enyhébb formáknál a célzott gyógytorna és a rendszeres mozgás önmagában is elegendő lehet. A fűző alkalmazásáról mindig ortopéd szakorvos dönt egyéni mérlegelés alapján.

Fájdalmas betegség a Scheuermann-kór?

Serdülőkorban gyakran inkább fáradékonyság és izomfeszülés jelentkezik, nem állandó fájdalom. A fájdalom inkább később, terhelést követően vagy hosszan tartó ülés után jelenik meg. Felnőttkorban egyeseknél visszatérő hátfájás alakulhat ki, de megfelelő izomerősítéssel ez sok esetben jól kontrollálható.

Lehet-e Scheuermann-kórral teljes életet élni?

Igen. A legtöbb érintett tanulhat, dolgozhat, sportolhat és aktív életet élhet. A kulcs a test jelzéseinek megértése, a gerincbarát életmód és az, hogy a beteg hosszú távon is fenntartsa a megfelelő izomerőt és testtartást.

Milyen mozgásformák nem ajánlottak?

A növekedési időszakban kerülendők a nagy súlyokkal végzett edzések, a testépítés, valamint azok a sportok, amelyek hirtelen, nagy terhelést rónak a gerincre. Ez nem tiltást, hanem óvatosságot jelent: a cél mindig az, hogy a gerincet támogató izmok fejlődjenek, ne pedig túlterhelődjenek.

Szükséges-e rendszeres orvosi ellenőrzés?

Igen, különösen serdülőkorban. A növekedés ideje alatt fontos nyomon követni a görbület alakulását, hogy időben lehessen módosítani a terápiát. A növekedés lezárulta után általában ritkább kontroll is elegendő, főként panaszmentes állapotban.

Összefügghet-e a Scheuermann-kór más gerincbetegségekkel?

Bizonyos esetekben felnőttkorban fokozottabb lehet a porckorong-degeneráció vagy a krónikus hátfájás kockázata, de ez nem törvényszerű. A rendszeres mozgás, az ergonomikus életmód és a testsúly kontrollja jelentősen csökkentheti ezeket a rizikókat.

Felhasznált irodalom:

• Gömör B: Reumatológia;
• Tóth J: Gerinciskola;
• MSD

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!