Egy egyszerű konyhai trükk segíthet csökkenteni a mikroműanyagokat az ivóvízben

Úgy tűnik, hogy egy egyszerű, hétköznapi konyhai rutin is segíthet mérsékelni azt a láthatatlan terhelést, amelynek nap mint nap ki vagyunk téve.

A mikroműanyagok ma már gyakorlatilag mindenhol jelen vannak körülöttünk. Kimutatták őket az óceánokban, az esővízben, az élelmiszerekben, sőt még az emberi vérben és a tüdőszövetben is. Az apró műanyagdarabkák egyik legfontosabb forrása pedig az ivóvíz lehet – különösen a csapvíz és bizonyos palackozott vizek. Egy friss kutatás azonban arra utal, hogy egy meglepően egyszerű háztartási módszerrel jelentősen csökkenthető lehet ezek mennyisége.

Kínai kutatók szerint a víz felforralása, majd leszűrése hatékonyan eltávolíthatja a nano- és mikroműanyagok jelentős részét az ivóvízből. Az eredményeket az Environmental Science & Technology Letters szakfolyóiratban publikálták.

Forralással és szűréssel csökkenthető a műanyagterhelés

A kutatók különböző típusú csapvízzel dolgoztak: vizsgáltak lágyabb és ásványi anyagokban gazdagabb, úgynevezett kemény vizet is. A mintákhoz mikroműanyag-részecskéket adtak, majd a vizet felforralták, végül egyszerű szűréssel eltávolították a keletkező lerakódásokat.

Az eredmények szerint a módszer bizonyos esetekben a műanyag részecskék akár 90 százalékát is eltávolította a vízből. A hatékonyság főként attól függött, mennyi ásványi anyag – különösen kalcium-karbonát – volt jelen a vízben.

A kutatók szerint a forralás során keletkező vízkő tulajdonképpen „magába zárja” a mikroműanyagokat. A hő hatására kiváló kalcium-karbonát kéregként rakódik le a részecskékre, amelyeket ezután egyszerűbb kiszűrni.

Miért működik jobban kemény víznél?

A kemény víz több oldott ásványi anyagot tartalmaz, ezért forraláskor nagyobb mennyiségű vízkő keletkezik benne. A kutatók azt tapasztalták, hogy minél magasabb volt a kalcium-karbonát koncentrációja, annál több műanyag-részecskét lehetett eltávolítani.

A magasabb ásványianyag-tartalmú mintákban a mikroműanyagok eltávolításának aránya 80 mg/l kalcium-karbonát mellett még csak körülbelül 34 százalék volt, 300 mg/l körüli koncentrációnál azonban már megközelítette a 90 százalékot.

Lágy víz esetén ugyan kisebb volt a hatásfok, de még ott is sikerült a részecskék nagyjából egynegyedét eltávolítani.

Egy egyszerű szűrő is elég lehet

A kutatók szerint nincs szükség speciális laboratóriumi eszközökre. A forralás után keletkező lerakódások egy egyszerű rozsdamentes acél teaszűrővel vagy finom hálós szűrővel is eltávolíthatók.

Ez azért különösen fontos, mert a legtöbb ember számára könnyen elérhető módszerről van szó. Nem kell hozzá drága víztisztító rendszer vagy bonyolult technológia – sok háztartásban már most is rendelkezésre áll minden szükséges eszköz.

Nem minden palackozott víz „tisztább”

Sokan automatikusan biztonságosabbnak gondolják a palackozott vizet, pedig több kutatás szerint bizonyos palackos vizekben akár még több mikroműanyag található, mint a csapvízben. A műanyag palackból, kupakból és a gyártási folyamatból is kerülhetnek részecskék a vízbe – különösen akkor, ha a palackot hosszabb ideig meleg helyen tárolják.

A nyári hőségben autóban hagyott ásványvizes palackok például fokozottan ki lehetnek téve a műanyag öregedésének. Ilyenkor nemcsak mikroműanyagok, hanem egyes vegyi anyagok kioldódása is intenzívebb lehet. Emiatt a szakértők szerint nem feltétlenül a palackozott víz a legegészségesebb hosszú távú választás.

Sok esetben a megfelelően kezelt csapvíz kedvezőbb megoldás lehet, ráadásul a környezetet is kevésbé terheli.

A műanyag vízforraló paradoxona

Bár a kutatások szerint a víz forralása segíthet csökkenteni a mikroműanyagok mennyiségét, felmerül egy érdekes kérdés: mi történik akkor, ha maga a vízforraló is műanyagból készül?

Egyes szakemberek szerint bizonyos műanyag alkatrészek – főként azok, amelyek rendszeresen érintkeznek forró vízzel – idővel apró részecskéket vagy vegyi anyagokat bocsáthatnak ki. Ez különösen az olcsóbb vagy elhasználódott készülékeknél lehet probléma.

Éppen ezért egyre többen választanak rozsdamentes acél vagy üveg vízforralót. Ezek nemcsak tartósabbak lehetnek, hanem csökkenthetik annak esélyét is, hogy a forró víz műanyag felülettel érintkezzen. Bár ezen a területen még további kutatásokra van szükség, sok szakértő szerint érdemes lehet erre is odafigyelni.

Már az ivóvízben is nagy mennyiségben jelen vannak

Az elmúlt évek kutatásai szerint a mikroműanyagok rendkívül elterjedtek az ivóvízben. Korábbi vizsgálatok polietilén, polipropilén, PET és polisztirol részecskéket mutattak ki mind csapvízben, mind palackozott vizekben.

A probléma egyik oka, hogy a szennyvíztisztító rendszerek bár képesek sok mikrorészecskét kiszűrni, a legapróbb műanyagdarabokat még mindig nem távolítják el teljes hatékonysággal. Egy 2025-ös amerikai áttekintés szerint az emberek mikroműanyag-terhelésének jelentős része éppen az ivóvízből származhat.

Mit tehetnek a mikroműanyagok a szervezetben?

A tudósok még mindig vizsgálják, pontosan milyen hosszú távú egészségügyi hatásai vannak a mikroműanyagoknak. Egyelőre nincs teljes tudományos konszenzus, de az eddigi eredmények aggodalomra adnak okot.

Kutatások összefüggést találtak a mikroműanyagok és a bélmikrobiom egyensúlyának megváltozása, a gyulladásos folyamatok, a daganatos betegségek, a hormonális zavarok és az oxidatív stressz között. Egyes vizsgálatok arra is utalnak, hogy a műanyag-részecskék szerepet játszhatnak az antibiotikum-rezisztencia terjedésében.

A legnagyobb probléma talán az, hogy ezek a részecskék rendkívül tartósak. A műanyag nem bomlik le teljesen, csupán egyre kisebb darabokra esik szét, amelyek aztán hosszú ideig jelen maradhatnak a környezetben és a szervezetben is.

A műanyagok szó szerint körülvesznek minket

A mikroműanyagok számos hétköznapi forrásból származhatnak. Ilyenek például a műszálas ruhák, a műanyag ételtárolók, a konyhai eszközök, bizonyos kozmetikumok vagy akár az autógumik kopása.

A szakértők becslése szerint a műanyaggyártás kezdete óta világszerte több mint 9 milliárd tonna műanyagot állított elő az emberiség. Ennek jelentős része ma már apró részecskék formájában szennyezi a talajt, a vizeket és a levegőt.

Mit lehet még tenni a mindennapokban?

Bár a mikroműanyagokat teljesen elkerülni ma már szinte lehetetlen, néhány tudatos szokással jelentősen csökkenthető a napi terhelés. Az egyik legfontosabb lépés, hogy lehetőleg ne melegítsen ételt műanyag dobozban, különösen mikrohullámú sütőben. A magas hő ugyanis fokozhatja a műanyagból történő részecske- és vegyianyag-kioldódást.

Sokan már a műanyag kulacsokat is üvegre vagy rozsdamentes acélra cserélik. Ez nemcsak tartósabb megoldás lehet, hanem segíthet csökkenteni a forró italokkal és a napsütéssel járó műanyagterhelést is.

Érdemes odafigyelni a régi, karcos műanyag edényekre is. A sérült felületekről könnyebben válhatnak le apró részecskék, amelyek az ételbe vagy italba kerülhetnek.

A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a műszálas ruhák mosása során jelentős mennyiségű mikroműanyag kerülhet a szennyvízbe. Egy speciális mosózsák vagy mikroszál-szűrő használata segíthet csökkenteni ezt a terhelést.

A forralt víz fogyasztása újra előtérbe kerülhet

A kutatók szerint a víz forralása hosszú távon egyszerű és olcsó stratégia lehet a mikroműanyag-expozíció csökkentésére. Bár sok országban a forralt víz fogyasztása ma már kevésbé elterjedt szokás, elképzelhető, hogy a jövőben ismét nagyobb szerepet kap.

Fontos azonban hangsúlyozni: a módszer nem jelent teljes megoldást a mikroműanyag-problémára. A szennyezés forrása ugyanis globális, és csak komolyabb szabályozással, valamint a műanyaghasználat csökkentésével lehet érdemben visszaszorítani.

Figyelmébe ajánljuk

Ezekkel az élelmiszerekkel esszük meg a legtöbb mikroműanyagot

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!